Az egyik személyes kedvenc, korhű drámámról nem akartam a véleményem külön bejegyzésekben elmondani az évadról és a karácsonyi különkiadásról, mert egyrészt nem tudtam volna megfogalmazni két kritikát úgy, hogy ne legyen benne sok önismétlés, illetve nem akartam/akarom részletezni a történetet. A sorozat minősége érdekes, mivel egy rendkívül élvezetes és frissnek számító első szezon után kaptunk egy olyan háborús eseményekkel és elborzasztó történetekkel teli második évadot, ami ugyan nem emelt a színvonalon, de tudott egy olyan átlagot, ami szórakoztatóbb és érzelemdúsabb volt, mint az átlag drámasorozatok. A harmadik szezonban viszont olyan dolgokat csináltak az írók, amik után tátott szájjal néztem a képernyőt és bizony nem egyszer hatottak meg. A drámai pillanatokat azonban mindig jókor oldották a Downton-os humorral, arcjátékkal és csipkelődéssel, így a néző nem került depressziós hangulatba.

 A negyedik évad sok szempontból volt más, mint az előző három szezon. A szereplők terén ért minket nézőket az első változás, hiszen az előző karácsonyi különkiadásban kaptunk egy bizarr cliffhanger-t, ami miatt egy főszereplő kikerült a történetből, s médiás pletykákból lehetett tudni, hogy az O’Brien-t alakító színésznő nem hosszabbította meg a többiekkel együtt az angoloknál szokásos három évados szerződését, valamint a különkiadásban látott új karakterek közül Rose állandó szerepet kap Downton Abbey történetében.

 Az előző szezonnal ellentétben sok botrányt vagy drámai jelenetet sem kaptunk, s ezért picit közepesebbnek tűnt az évad, pedig koránt sem voltunk híján az izgalmaknak, csavaros eseményeknek és a humoros pillanatoknak. A harmadik évadhoz képest a történet szerkezetében is változtattak az írók, s több történetszálat is láttunk a szezon során, nem mindig Downton-nal és a család főbb tagjaival a középpontban. Ez jó lépés volt, mivel jobban ki tudták dolgozni a mondhatjuk botránymentes szereplőket, akik legtöbbször csak asszisztálták más karakterek jeleneteihez. Az író ki tudta tágítani nem csak Downton lakóinak látáskörét, de a sorozat világát is, és így került a középpontba London, a modern nagyváros.

 Az első három évadra jellemző kettősség a negyedik szezonban is meghatározó elem, de ahogy sok más dolgot, ezt is átalakították a készítők. Az alapfelállásban még csak két világ, az urak és az őket szolgálók különbségeit mutatták meg, majd szépen bontották ki, árnyalták ezt a két csoportot és kiderült, hogy például a szolgálók között nem csak rangbeli, de világnézeti különbségek is vannak. Ez a fajta gondolkodásbeli megosztottság az előkelők között is szerepet kapott, s egyre jobb képet kaptunk arról, hogy a két eltérő társadalmi réteg között milyen sok a hasonlóság. A harmadik és főként a negyedik szezonban pedig bekerült a képbe egy Downton-tól független szellemiség, egy pezsgőbb, modernebb, nem annyira szabályozott életkép, aminek legalább olyan erős karakterei vannak, mint a hagyományokhoz ragaszkodó, nemesi világnak.

 A kontraszt is nagy volt a nyüzsgő, zsúfoltabb főváros és az idillikus falu között, amit a készítők nem egyszer jelenítettek meg. A háttérzajokkal nagyon ügyesen játszottak, de az egész évadról elmondható, hogy hangulatban és a zenében is stílust váltottak.

 A negyedik szezonos történetek semmivel se voltak rosszabbak, vagy kevésbé izgalmasabbak, mint az első három évadban látottak. A furcsa az volt, hogy egy érzelmileg megterhelőbb és angolosan nyersebb eseményt leszámítva nem igazán volt botrány, vagy drámai akció, ami miatt picit közepesnek éreztem az évadot. De így is roppant szórakoztatóak voltak az epizódok, szó se volt unalmas történetszálakról, csak az egész olyan biztonsági játéknak tűnt, amit minőségtől függetlenül nem szabad egyetlen sorozatnak sem meglépnie. Mondom ezt úgy, hogy a kiforrott szereplők, az atmoszféra és a még közepesen is érdekes történet is eladja a műsort, mivel olyan jól van megrajzolva az egész sorozat. Az író talán belefutott abba a hibába, hogy a sok szereplővel igazságosan akart bánni, s megpróbálta egyenlően elosztani a játékidőt a karakterek között. Ezzel nem is lenne probléma, sőt, a szolgálók nyüzsgő életét csak ilyen módon lehet visszaadni, ha mindenki életébe csak egy kis bepillantást nyerünk. De pont emiatt sok történetszál fakóbb és nem lett olyan izgalmas, mint amilyennek, mint néző, vártam.

 A legjobban a karácsonyi különkiadás tetszett, amiben sikerült megidézni az első évad első részében is látott, vágás nélküli hosszú jelenetet. Az ilyet imádom, mivel remek megoldás arra, hogy a néző szó szerint az adott szituáció(k) részese, ne csak szemlélője legyen a képernyőn keresztül. Az egész epizód jól volt felépítve, és talán ennek a története volt a legjobban, legszórakoztatóbban megírva.

 A Downton Abbey a negyedik évadban is tudott olyan bájos és szórakoztató lenni, amilyen az első három szezonban volt. A történet talán nem annyira újszerű és fordulatos, mint régen, de unatkozni nem hagynak minket se a szereplők, se az író. Összességében picit közepesebb volt ez a szezon, s nem kaptunk olyan tartalmas, és érzelmileg megterhelő jeleneteket, amik miatt más ez az angol dráma, mint az amerikai, vagy európai sorozatok.

7/10

 Az előző bejegyzésből kiderült, hogy melyek voltak a 2013-as esztendő legnézettebb műsorai, sorozatai, s melyik csatornák kínálata érdekelte a legjobban a nézőket. Ez utóbbi miatt viszont nem kaptunk képet arról, hogy az egyes adókon mik a legnézettebbek, s milyen tartalom vonzza a tévézőket mondjuk a közszolgálati csatornákra, vagy épp a többi kereskedelmi adóra.

 A második részben azt nézzük meg, hogy a vezető kábelcsatornák közül melyik milyen nézettségi eredményekkel karcolta fel magát a toplistákra. A részletesebb csatornanézettségeket a tovább mögött találjátok.

Duna TV:

 A Duna TV a legnagyobb nyertese a digitális átállásnak, ugyanis nem csak, hogy több ember kapcsolt erre az adóra, mint régen, de jobb nézettséget is hozott a 2013-as karácsonyi, ünnepi időszak alatt, mint az M1. A csatorna kínálatát nem nagyon tudom elhelyezni, hogy mégis milyen célcsoportja és milyen missziója van, de a nézett műsorait és a tévéműsorát nézve valahogy az közszolgálati egyes és hármas (retró) adó közé lövöm be, s inkább a kulturális vonalat képviseli a populáris helyett.

 A nézettségi eredmények pedig a programigazgatót igazolják, hiszen mind a csatornán vetített régi, magyar sorozatok, mind a magyar filmek érdeklik a nézőket. A legnagyobb nézőszámot a Sissi című filmmel érték el, ami jobb számokat hozott, mint az előző évben, amikor az M1-en került képernyőre.

 A tavalyi év nézettség szempontjából is érdekes volt, hiszen rengeteg saját gyártású tartalmat és premier sorozatot mutattak be a magyar tévécsatornák, amik nem egyszer nyerték el a nézők kegyeit, s hoztak az adóknak brutális nézőszámokat. A sok érdekesség miatt nem is lehet olvasóbarát módon összegezni és közölni ennyi adatot, ezért cikksorozat keretében vesszük górcső alá először műfaj, majd csatorna szerint a nézettségeket. (Jelmagyarázat: a csatornákat szín szerint is elkülönítettük; piros az RTL Klub, kék a TV2, zöld az M1)

 A legnézettebb tehetségkutató: X-faktor

 A kereskedelmi csatornák nem fukarkodtak a pénzzel, ha látványos és heti, általában énekes műsorokat akartak csinálni. A 2013-as esztendőben a pálmát egyértelműen az X-faktor vitte, ami megújult zsűri- és műsorvezető felállással is tudott kétmilliós nézettséget. A negyedik évad átlaga viszont a remek premier ellenére nem volt valami fényes, hiszen nem csak évad, de sorozatminimumot is hozott a tehetségkutató. A második helyen a TV2 tehetséggondozóként aposztrofált műsora, Az ének iskolája áll, ami csatornaszinten pazarnak számító nézőszámot hozott a TV2-nek. A dobogó harmadik fokán a köztévés, szintén zenés műsor, A Dal áll, ami ugyan nem tehetséget kutatott, de egyfajta ugródeszka a nem annyira közismert előadóknak.

A többi kategóriát a tovább mögött találjátok.

 Az RTL Klub lecseréli a premier sorozatait félig premierekre, ugyanis a szünetre küldött szériák helyére nem váltó műsor, hanem ismétlés epizódok kerülnek. Az érdekes lépés a Castle és A mentalista válási keresetének beadása, ugyanis a rendőröknek segítő író és kompániája a Dr. Csont című sorozattal csalja a CBI-osokat. A Castle pedig negyedik évados premier epizódokkal kerül képernyőre.

 A TV2 is új műsorrendet csinált, csak náluk a saját gyártású, napi sorozatok teszik ki a főműsoridőt. Az új sorozatuk detektív-doku-reality lesz egy magánnyomozó irodával a középpontban. A Magánnyomozók című sorozat jó ötletnek hangzik, mivel az amatőr szereplős műsorok érdekes epizódötletekkel nem szoktak rosszul sikerülni, s ebben a műsorban a krimis történet bejöhet a nyomozós sorozatokat kedvelőknek.

 A másik premier csatornapremier lesz az RTL Klub-on, ugyanis új szinkronnal tűzik képernyőre a Kémpárbaj (Spy Game) című sorozatot.

TV2: Magánnyomozók 1x01 19:25
RTL Klub: Castle 4x01 21:25
RTL Klub: Kémpárbaj 1x01 01:15

Kép: RTL Klub Sajtóklub

 A hölgyek után a férfiak se maradhatnak ki, hiszen nem egy olyan színészi alakítást hallottunk sorozatszinkronban, ami után bizony meg kell emelnünk a kalapunkat. A listában megpróbáltam rangsorolni azokat az általam is kedvelt színészeket, akik különlegeset és emlékezetes munkát végeztek, ki egy, ki több sorozatban. A szinkronos listák közül ezt volt talán a legnehezebb összeállítani, mivel nem egy olyan magyar változat volt, ahol a fél stáb beférne a legjobb tíz közé.

10. Varga Gábor (A szállító, Banshee)

 Az egyik univerzális magyar hang, akit nem véletlenül hallunk sok magyar változatban és főszerepben. A kedvenc hangjaim között ugyan nem szerepel előkelő helyen, de a tehetségét és a profizmusát nem vitatom, főleg, hogy ő is egyike azon színészeknek, akik úgy tudnak szinkronizálni, hogy nincs átfedés a karakterei között, s egyik szerepéről nem egy másik ugrik be.

9. Márton András (Boston Legal)

 A női szinkronlistában is voltak kakukktojások, olyan színészek, akik ritkábban szinkronizálnak, de mivel megtetszettek, be is kerültek a top tízbe. A Boston Legal a legjobb tavalyi szinkron lett szerintem, s ez többek között az olyan remek színészeknek is köszönhető, mint például Márton András. A karaktert nagyon eltalálták; sikerült úgy kimért és szigorú lenni, hogy közben, volt egy kis játékosság a figurában.

A lista a tovább mögött folytatódik.

 Az RTL Klub A szállító című sorozatnak adta a legelőkelőbb műsorsávot, ugyanis a Cobra 11 bérelt helye, a vasárnap este hét órás műsorsáv az, ahonnan a sorozatepizódok bekerülnek a toplisták elejére. Az autópálya-rendőrség munkájához szokott nézőknek nem kellett annyira átállítaniuk a trafipax-ot, mivel autók, akció és humor A szállító filmek alapján készült sorozatban is vannak. A reklámnál el lehetett sütni ráadásul azt is, hogy az egyik főbb szereplőt Osvárt Andrea alakítja. Az évadzáró rész nézettsége az első epizódhoz képest a teljes lakosságban 0,5%-ot, míg a célközönségnél 22,6%-ot csökkent. A sorozattal egy műsorsávban képernyőre került magazinműsor, hírműsor, sport, különkiadás és film is. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

Az alcím akár ez is lehetne: miért terjedt el a retek klub és trévékettő elnevezés a köznyelvben?

 A múltkori ORTT-ről szóló cikkem finoman szólva is elég megosztóra sikeredett, ami talán nem is baj, mert legalább kiderült: ebben az országban tényleg semmiben sincs egyetértés. Semmilyen szinten. Persze ezen nem kell és nem is szabad csodálkozni, ahány ember, annyi vélemény és nézőpont. Nem vagyunk egyformák, de ez így is van jól. Annak a cikknek a fő üzenete az volt, hogy az egykori médiahatóság módszerei erősen megkérdőjelezhetőek voltak, mert végső soron a nézőket büntették. Igen, azokat a nézőket, akik nézték is az adott csatornát, nem pedig azokat, akik csak intellektuális magasságukból szóltak le másokat, akik nem érhetnek fel az ő elit gondolkodásmódjukig. Akiknek nem alternatíva a televízió ("nincs tévém tíz éve, de azon is csak a Spektrumot nézem"), tőlük elég hiteltelen és irreleváns az, ha másokat lenéznek és örülnek, ha állambácsi velük is jól kitol. Mert az ORTT ezt tette. Ettől függetlenül az éremnek mindig két oldala van. Talán az előző írásomból nem tűnt ki elég markánsan, hogy semmivel sem tartom többre az agymosó, értéktelen, népbutító műsorokat, mint azokat, akik önkényes módon megmondják másoknak, hogy mit szabad és mit nem szabad nézni, mi a színvonalas és mi a gagyi. A kettőt én ugyanúgy vagy nagyon hasonló módon kezelem. Épp ezért ez a cikk a másik oldal nézőpontjából vizsgálja az 1997-től napjainkig tartó helyzetet, különös tekintettel az RTL Klub és a TV2 műsorkínálatára, de említés szintjén a Budapest TV-ről is meg kell emlékezni.

 Mindjárt az elején két, általánosan elterjedt félreértést kellene tisztázni. Az egyik szerint Magyarországon összesen két "kertévé" van; az RTL Klub és a TV2. Az összes többi csatorna esetén valamilyen egyéb kategóriát vagy jelzőt használnak, mint például közszolgálati csatorna, kábelcsatorna, sportcsatorna, tematikus adó és így tovább. Pedig technikailag az M1, M2, Duna, Duna World (és nagy jóindulattal az M3) kivételével szinte minden csatorna kereskedelmi vállalkozás (vagy prémium, fizetős csatorna), amit nem az állam pénzel, hanem reklámokból tartja fenn magát. Így bár a köznyelvben elterjedt, hogy csak a "retek" és a "tevekettő" a kereskedelmi "kanális", valójában ugyanúgy ebbe a csoportba tartozik a Viasat3, a Comedy Central, az AXN vagy épp a két nagyhoz tartozó valamelyik kisebb csatorna. Ám mivel ezeken jóval kevesebb a saját gyártás, így nem is használja rá a többség a ma már szinte szitokszóvá váló "kereskedelmi" jelzőt.

A tovább mögött folytatom az értekezést.

 A TV2-nél úgy gondolták, szerintem jól, hogy import sorozatokkal az RTL Klub kínálata ellen nem lehet nézőket szerezni, főleg, hogy a külföldi szériáknál jobb nézettséget lehet elérni a saját gyártású műsorokkal. A csatorna pedig nem aprózza el a saját produktumot, hiszen délután kettő órától fél tizenegyig csak magyar gyártást adnak. Igaz, ebben van két Tények, ami majdnem két óra, van egy fél órás Aktív, Családi Titkok és két SuperTV2-s műsor, a Shopping királynők és a Hal a tortán ismétlése.

 A premier műsor pedig a Magánnyomozók című dokureality lesz, amiben egy magándetektív-iroda munkáját követhetik figyelemmel a nézők. Az ötlet bejöhet, mivel az amatőr szereplős dokureality-k jól hoznak mind a TV2-n, mind az RTL Klub-on, ahogyan a krimi- és nyomozós sorozatok is népszerűek a magyar televíziónézők körében.

 Az érdekesség az, hogy a külföldi sorozatok, amik nem nagyon voltak eddig se a TV2 főműsoridejében fél tizenegyre kerülnek. A Jóban rosszban nem lett volna nézettségileg rossz felvezetése az import sorozatoknak, de a TV2-nél úgy látszik a filmeket jobban kedvelik. Az NCIS-t és az NCIS: Los Angeles-t nem egy nap adtam volna, illetve a hajnali szériákat behoztam volna a saját gyártású műsorblokk utánra. A képre kattintva elérhető a nagyobb változat.

 A Duna TV-nek jött be a legjobban a digitális átállás, hiszen nem egy filmmel, sport közvetítéssel tud több százezres nézettséget hozni. A múlt héten azonban nem csak pazar nézőszámot ért el a Sissi című filmmel (ami tavaly az M1-en délután tudott nyolcszázezret), hanem rápirított az országos adókra is, mivel nem csak, hogy ez volt a múlt héten a legnézettebb mozi, de a műsorsávját is nyerte.

 A múlt hét legnézettebb műsora a teljes lakosságban a Tények, míg a célközönségnél a Megint 17 című film lett. A legnézettebb sorozat úgy lett a Cobra 11, hogy ismétlést adtak belőle, de mivel nem volt más főműsoridős széria, így nem volt kihívója a német autópálya-rendőröknek a lista első helyéért. A köztévés Magyarország, szeretlek! a szezonzáróval se tudott milliós nézettséget hozni, de a teljes lakosságban nézettebb volt, mint a két országos, kereskedelmi csatorna.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A per jel utáni adatok a célközönségre vonatkoznak.)

 A Stephen King regénye inspirtálta CBS-es sorozat az Amerikai Egyesült Államokban brutális nézettséget hozott tavaly nyáron, ami tizenhétmilliós premiert és átlag tíz milliós nézőszámot jelent. Az Under The Dome-ot látva érthető is volt, meg nem is a siker, mert egyfelől a látvány és a hangulat az első részben remek volt, s talán az egyik legjobb King-sorozatrész lett, de a történet az epizodikusság és a fantasztikum miatt nem igazán nyerte el a tetszésemet. Persze, a könyv is használ misztikus dolgokat, de a sorozat a szezon végére (a könyvtől való elkanyarodás miatt is) nem hozott olyan minőséget, mint amilyent elvártam az első látványgazdag epizód után. A magyar nézőknek tetszett az első - reklámmentes - rész, s pazar nézettséget hoztak a TV2-nek, s a második, harmadik rész se panaszkodhatott, mivel a nézők, habár csökkent a nézőszám, nem menekültek lobogó hajjal a műsor elől. A sorozat nézettségét három részre lehet bontani; az első a premier, a dupla epizód, a második a harmadik és hetedik rész közti remek átlag, a harmadik pedig a nyolcadik és az évadzáró közti adatok, amikor ugyancsak stabilan tudta a sorozat a nézettséget, de az egy hetes műsorszünet miatt a közönségarány se érte el a teljes lakosságban 10%-nál jobbat.

 A sorozat nézettsége az első részhez képest a teljes lakosságban 52.3%-kot, míg a célközönségnél 61.3%-kot csökkent. A szériával egy műsorsávban képernyőre került magazinműsor, dokumentumsorozat, történelmi kalandsorozat, szappanopera, krimi és beszélgetős műsor is, a felvezetése pedig a Jóban rosszban volt. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

„Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország.”

 Énekelte Oláh Ibolya Magyarország című dalában. Ha jobban belegondolunk ilyen ország, mint a mienk, még egy a Földön sincs. Ilyen dolgok, amik idehaza előfordulhatnak, másnak maximum a legrosszabb rémálmaiban vagy leggyötrőbb agyszüleményei között történhetnek meg. Ezzel szemben mi már csak vállunkat megrendítve veszünk tudomást arról, hogy tulajdonképpen Abszurdisztánban élünk. Hol máshol találunk olyanra példát, hogy egy ma már nem is létező intézmény(!) által 2009-ben kiszabott büntetést valaki csak 2014-ben töltsön le? Hol máshol találkozhattunk azzal, hogy az egykori, velejéig romlott médiahatóság műsorokat, ezáltal részben csatornákat lehetetlenítsen el, mindezt egy elvileg demokráciában? Ez a cikk az ORTT „áldásos” tevékenységéről szól, némi politikai töltettel is. Aki erre érzékeny, ott majd fordítsa el a fejét.

 Amikor 2010-ben elkezdtem médiás dolgokat tanulmányozni, főleg saját szórakoztatásomra és látóterem kitágítása miatt, még nem is sejtettem, hogy az akkor már utolsókat rúgó ORTT-vel mennyit fogok majd foglalkozni az elkövetkező évek során. Korábban semmit sem tudtam arról, hogy igazából mi is az Országos Rádió és Televízió Testület. Azt tudtam, hogy gyakorlatilag nagyítóval kellett olyan hónapot, sőt esetenként hetet keresni, amikor a kiírt műsor helyén nem a fekete alapon fehér betűket kellett olvasnom. „Az ORTT felfüggesztette az RTL Klub/TV2 műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását ezért vagy azért.” Nem volt újdonság ez a szöveg, láttam ilyet 2004 és 2007 között számos alkalommal. Utána is volt, csak én 2007-től kezdődően átszoktam az internetre, jóval kevesebbet tévéztem, így nem is tűnt már fel. Emlékszem, hogy általában a ValóVilágot, a Big Brothert, a Mónikát, a Balázs Showt, a Fókuszt, az Aktívot, a Cobra 11-et, bizonyos filmeket (pl. A szállító, Két túsz között, A harc mestere, Gyilkos indulat, Kickboxer) és animéket szerettek előszeretettel vegzálni. Akkor még nem különösebben néztem utána ennek okainak, hiszen az érettségem sem volt meg hozzá, plusz kisebb gondom is nagyobb volt annál, minthogy az elsötétítés miatt keseregjek. Aztán amikor elkezdtem a médiával (azon belül is az animék magyarországi helyzetével) foglalkozni, egyre gyakrabban került a szemem elé ez a négy betű. Legutoljára 2012 augusztusában tért vissza a sírból az élők közé, amikor a Mónika Show miatt kapott 12 órás felfüggesztést az RTL Klub. De ne szaladjunk ennyire előre!

A tovább mögött folytatom az értekezést.

 A szezonos néznivalókat nem pont a szezon közepén kell rendbe szedni, de aki listán gyűjti a sorozatokat, tudja, hogy nem egyszerű feladat sorba állítani a jobbnál jobb műsorokat. A pilot-ok miatt kicsit elúsztam a kedvenc szériáimmal, úgyhogy azt a döntést hoztam, hogy új sorozatba nem nézek bele addig, amíg a többit valahogy nem szedtem ráncba. Mondjuk a pilot nézések miatt kiskapukat hagytam a listán, hiszen aminek az első részét megnéztem az már nem is új sorozat…

 A daralista nem is igazán évszakokra tagolódik, csak ami ígéretes, de nincs időm megnézni azt elteszem a szünetekre, de ez se garancia arra, hogy megnézem. Ebben a bejegyzésben, a tovább mögött összeszedem azokat a sorozatokat, amik érdekelnek.

 A karácsonyi filmek és műsorok nem verték szét a nézettségi listákat, ami egyrészt annak köszönhető, hogy ez az ünnep nem annyira tévécentrikus, a másik pedig az, hogy nem nagyon adtak normális dolgot a csatornák. Mi sorozatoztunk, és nem, nem a Reszkessetek, betörők! miatt nem néztük a filmeket, csak egyszerűen nem érdekeltek ezek a vagy már leadott vagy közepes műsorok. A szilveszter picit más, mivel a különkiadásokon lehet szórakozni, s nem mindig vesznek elő a csatornák ismétléseket.

 Az RTL Klub nem töri magát a saját gyártásokkal, míg a TV2 ad egy-két érdekességet. A szórakozni vágyók az M1-re kapcsoljanak, mivel a közszolgálati adó bizony finomságokat terít az asztalra. A következő című vetélkedő például különkiadással jelentkezik, amiben híres színészek fognak játszani, többek között Molnár Piroska, Básti Juli, Bodrogi Gyula, Pokorny Lia, Szervét Tibor és Kálloy Molnár Péter. A műsorban azonban Bagi Iván és Nacsa Olivér is szerepelni fog. A műsorrendet a tovább mögött találjátok.

 A köztévé talán legszórakoztatóbb műsora a Magyarország, szeretlek! az egyik olyan saját gyártás, ami remek nézettséget szokott hozni az M1-nek, de idén a dupla részes X-faktor kiszúrt vele, s bár nem egyszer volt nézettebb, mint a TV2-s filmek, de az előző szezonos közel 1M-ós számot nem érte el, az X-faktor nélkül viszont évadrekordot hozott. Az előző nézettséges bejegyzéseknél rosszul írtam az epizódszámozást, mivel a Gasztroangyal-Hacktion-Magyarország, szeretlek! hármas nem egy húsz+ részes évaddal jelentkezik, hanem két tíz-tizenhárom epizódossal. Azaz nem a harmadik, hanem az ötödik szezont nézzük.

 A hét legnézettebb műsora a Barátok közt, míg a második az Éjjel-nappal Budapest lett. A napi, saját gyártások jól hoztak, mivel az Édes élet is egy millió fölötti nézettséget ért el. A heti sorozatok közül a CSI: Miami helyszínelők évadzárója lett mind a két korosztályban az első. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A per jel utáni adatok a célközönségre vonatkoznak.)

 A britek egyik talán Magyarországon legkevésbé ismert szitkomja a Miranda, ami megérdemelné azt, hogy a bloggerek klaviatúrára vegyék, hiszen az amúgy is egyedi, színes s roppant szórakoztató angol vígjátéksorozat paletta csiszolatlan gyémántja. Lehet, hogy van az előző mondatban egy pici költői túlzás, de hány sorozat mondhatja el magáról azt, hogy a BBC Two-ról a remek nézettség miatt a főcsatornára került?

 Ugyanis a Miranda az első két évadával két- és négymillió nézőt ültetett a képernyők elé a brit közszolgálati televízió kettes adóján, ami után a vezetőség úgy döntött, hogy a harmadik szezont már a főcsatornán mutatják be a téli, ünnepi időszakban, amikor nagyon sok ember nézi az angoloknál rendszeres karácsonyi különkiadásokat. Az első adás tizenegymillió nézőt hozott, az évad pedig átlagban tudta a körülbelül kilencmilliós nézőszámot.

 A sorozatnak nincs valami elborult, vagy túlcsavart alapötlete, szimplán egy olyan nő életét mutatja be, aki nem csak a szerelemben, hanem a leghétköznapibb teendőkben is képes banálisakat hibázni, vagy épp kínos helyzetbe hozni magát, ismerőseit vagy a családját. A kirívó külsővel rendelkező főszereplő Miranda a saját történetét dokumentarista jelleggel mutatja be, s nem egyszer szól ki a jelenetek közben a nézőknek, s nem egyszer véleményezni azt a szituációt amelynek részese. A negyedik fal ledöntésével az egész sorozat szabálytalanná, a hangulata pedig kötetlenné válik és nem azt látjuk, hogy a színészek feszülten tartják magukat a betanult pozíciókhoz és nem a szereplőkön, hanem a szereplőkkel nevetünk. Oké, ebben azért az is benne van, hogy megkedveltem a karakterek, de az egész sorozatban van egyfajta lazaság, és azzal, hogy nem használja a részek történetének felépítéséhez a már látott kliséket, sablon formákat, sikerült egyedi hangot megütnie a Mirandának. A jelenetek pedig úgy pörgősek, hektikusak, hogy közben a poénok a helyükön vannak és nincs hiányérzete a nézőnek, hogy bizony ide elfért volna még egy gesztikulálás, egy fricska vagy egy kínos szituáció.

 Az első két szezon történetének ugyanaz volt a mozgatórugója, ami a harmadik évadnak is; Miranda és Gary kapcsolata. Nem kell egyből romantikus komédiára, meg csajos, nyálas jelenetekre gondolni, hiszen ezt a tipikus szerelmi szálat is képesek az ökör poénokkal, a tipikus emberi (és sorozatkarakteri) jegyek kifigurázásával szórakoztatóvá tenni. A főszereplő életét azonban szerencsére nem csak a szerelem teszi ki, hiszen kínosnál kínosabb helyzetekbe kerül azzal, hogy magasabb, bohókásabb és gyerekesebb, mint az átlag emberek, s ezért nem egyszerű feladat neki vezetnie a saját boltját, beszélgetni a vásárlókkal, vagy átsétálni egy utcai szökőkúton.

 Azonban, hogy ne tűnjön annyira furcsának maga a főszereplő kapunk olyan mellékszereplőket, akik ugyan érettebbek, mint ő, de valahogyan mégis őrültebbek. Azzal, hogy a többi karakternek is van valami stiklije, ami általában van olyan elvetemült és kínos, mint a főszereplőé, azt érezzük, hogy remekül kiegészítik egymást a sorozat alkotóelemei. Nem mondom, vannak olyan frázisok, szereplőkre jellemző szófordulatok, amik két évad után már nem viccesek, s nem ártott volna árnyalni a karakterüket, de mivel az egész így is roppant szórakoztató annyira nem panaszkodom.

 A harmadik szezon is hat részes volt, s a premier után picit rossz szájízzel keltem fel a tévé elől, mivel az egész epizódban olyan poénokat kaptunk, amihez hasonlót már az első két szezonban is láttunk. A második résztől viszont javult a színvonal és az évad végére megkaptuk azt a Mirandát, amelyik sorozatot nagyon is megkedveltem az első etappal. A történettel is haladtunk, s bár nem írt drámai fordulatokat, azért az írónő szépen szövögette saját karakterének szerelmi szálait. A sorozat báját talán a szezonzáró vonatos jelenetéhez hasonló megoldások adják, mert a jelenet végéig úgy nézett ki az egész, hogy egy tipikus csavart játszanak ki, és nem adnak hozzá semmi extrát, semmi olyat, amitől elütne a tucattól, s erre egy remek poénnal kilépnek a klisés történetből.

Értékelés: A Miranda nem mondom, hogy a legjobb szitkom, amit láttam, de azon felül, hogy tipikusan brit, tud valami olyat, ami miatt nem keverhető össze más sorozatokkal. Persze nem mindegyik brit szitkom tetszik nekem se, de azért így is ez az a televíziós piac, amiről előszeretettel választok, ha szórakozni akarok. A Mirandát pedig ajánlom annak, aki szeret két mosoly között sírva röhögni.

7/10