„Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország.”

 Énekelte Oláh Ibolya Magyarország című dalában. Ha jobban belegondolunk ilyen ország, mint a mienk, még egy a Földön sincs. Ilyen dolgok, amik idehaza előfordulhatnak, másnak maximum a legrosszabb rémálmaiban vagy leggyötrőbb agyszüleményei között történhetnek meg. Ezzel szemben mi már csak vállunkat megrendítve veszünk tudomást arról, hogy tulajdonképpen Abszurdisztánban élünk. Hol máshol találunk olyanra példát, hogy egy ma már nem is létező intézmény(!) által 2009-ben kiszabott büntetést valaki csak 2014-ben töltsön le? Hol máshol találkozhattunk azzal, hogy az egykori, velejéig romlott médiahatóság műsorokat, ezáltal részben csatornákat lehetetlenítsen el, mindezt egy elvileg demokráciában? Ez a cikk az ORTT „áldásos” tevékenységéről szól, némi politikai töltettel is. Aki erre érzékeny, ott majd fordítsa el a fejét.

 Amikor 2010-ben elkezdtem médiás dolgokat tanulmányozni, főleg saját szórakoztatásomra és látóterem kitágítása miatt, még nem is sejtettem, hogy az akkor már utolsókat rúgó ORTT-vel mennyit fogok majd foglalkozni az elkövetkező évek során. Korábban semmit sem tudtam arról, hogy igazából mi is az Országos Rádió és Televízió Testület. Azt tudtam, hogy gyakorlatilag nagyítóval kellett olyan hónapot, sőt esetenként hetet keresni, amikor a kiírt műsor helyén nem a fekete alapon fehér betűket kellett olvasnom. „Az ORTT felfüggesztette az RTL Klub/TV2 műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását ezért vagy azért.” Nem volt újdonság ez a szöveg, láttam ilyet 2004 és 2007 között számos alkalommal. Utána is volt, csak én 2007-től kezdődően átszoktam az internetre, jóval kevesebbet tévéztem, így nem is tűnt már fel. Emlékszem, hogy általában a ValóVilágot, a Big Brothert, a Mónikát, a Balázs Showt, a Fókuszt, az Aktívot, a Cobra 11-et, bizonyos filmeket (pl. A szállító, Két túsz között, A harc mestere, Gyilkos indulat, Kickboxer) és animéket szerettek előszeretettel vegzálni. Akkor még nem különösebben néztem utána ennek okainak, hiszen az érettségem sem volt meg hozzá, plusz kisebb gondom is nagyobb volt annál, minthogy az elsötétítés miatt keseregjek. Aztán amikor elkezdtem a médiával (azon belül is az animék magyarországi helyzetével) foglalkozni, egyre gyakrabban került a szemem elé ez a négy betű. Legutoljára 2012 augusztusában tért vissza a sírból az élők közé, amikor a Mónika Show miatt kapott 12 órás felfüggesztést az RTL Klub. De ne szaladjunk ennyire előre!

A tovább mögött folytatom az értekezést.

 1996/1997-ig kell visszamennünk az időben. Egy olyan új korszak hajnalán járunk, amikor a magyar társadalom a kb. 40 éves szocializmus, egypártrendszer után elég zárkózott lett. Ott volt egy (később kettő) csatorna, ahol felsőbb utasítás alapján döntötték el, hogy mi vetíthető és mi nem. A rendszerváltás után és a demokrácia bevezetését követően azonban lehetőség nyílt szabadon tartalmakat vetíteni és behozni. Elvileg. Csakhogy az akkori felnőtt magyar lakosság nem tudott egyik pillanatról a másikra átszokni erre, ahhoz túl merev, zárkózott és prűd volt. Nem értették az új, szabadabb, számukra idegen műsorokat. Erőszakosnak, gusztustalannak, botrányosnak tartották őket. Így sokan minden eszközzel tiltakoztak ezek ellen. Ebbe besegített, hogy egy rendkívül korlátolt és szűklátókörű, az "erkölcscsősz" szerepében tetszelgő médiahatóság, az ORTT volt felelős azért, hogy mit, mikor, hol és hogyan lehet vetíteni. A társadalmi idegenkedés és az ORTT vaskalapossága tulajdonképpen ellehetetlenített egy csomó műsort és műfajt. Az animék is közéjük tartoztak. Gondoljunk csak a Dragon Ball, a Yu-Gi-Oh!, a Pokémon, később pedig a legnagyobb szívfájdalmam, az InuYasha esetére. A folyamatos büntetések, elsötétítések azt eredményezték, hogy a csatornáknak tele lett a tökük az egész animésdivel. Annyit cseszegették őket, hogy végül hagyták a fenébe. Ezzel kb. úgy tűnt, hogy ki is hal idehaza az animék vetítése.

 A világ televíziós piaca nagyrészt az USA-hoz idomul, az ott vetített sorozatok, filmek, vetélkedők, talkshow-k és egyéb műfajú dolgok vannak a legnagyobb hatással mind az amerikai, mind az európai piacra (és persze a világ más részén is jelentős szerepük van, gondoljunk csak Ausztráliára). Mivel az egyik legbefolyásosabb ország a világon, a maga kb. 320 millió lakosával, így nem csoda az ő dominanciájuk. Mióta Magyarországon is elindult a kereskedelmi tévézés, mi is főleg tőlük vesszük át a tartalmakat, illetve az európai trendekre (főleg a németre) szoktunk odafigyelni. Mivel ezen műsorok többsége beleillik az általános szórakoztató műsorok kategóriájába, így ezek érik el a legnagyobb tömegeket. Leegyszerűsítve úgy lehetne mondani, hogy ahol hús-vér emberek, színészek, átlagemberek vannak, azt bárki nézheti, ezért népszerűek. Így nagy a nézettségük és értékesebb a reklámidejük, amiből a csatornák a bevételeik jelentős részét megkapják és azt fejlesztésekre, tartalomvásárlásokra, szinkronokra stb.-re költhetik. Magyarország sem lóg ki nagyon az átlag európai ízlésből. Nálunk a következő műsorok mennek jól: tehetségkutatók, valóságshow-k, saját gyártású sorozatok és műsorok, telenovellák, illetve olyan kommersz, egykaptafás amerikai sorozatok, mint pl. az NCIS vagy a Dr. Csont. Ezek mellett természetesen a sikerfilmekre, sőt a ZS-kategóriás filmekre is van igény. Ezek hozzák a több százezres, több milliós nézettséget. Ennek oka főként az, hogy tényleg bárki megnézheti. Persze a vélemények, megítélések nagyon eltérőek egy-egy műsorról. Amit valaki a minőség csúcspontjának tart, más szerint értékelhetetlen, népbutító hatású. De ez nem érdekli a tévék vezetői, programigazgatóit. Még csak a netes fikázás, kritikák sem feltétlenül foglalkoztatják őket. Egy dolog számít: a nézettségi adatok (illetve hogy mennyi pénz áll a rendelkezésükre). Ebből következően eljutottunk oda, hogy mind az animációk, mind a rajzfilmek, mind pedig az animék rétegműfajnak számítanak, tehát olyan dolgoknak, ami például a 70 éves Marika nénit és Józsi bácsit, vagy épp az átlag, sörvedelő melóst nem érdekli. Így nem is lehet velük országos nézettséget elérni, nem célszerű főműsoridőben (19-23 óra között) vetíteni, mivel valószínűleg elég hamar megbuknának. Ez az egyik oka, hogy se az RTL Klubon, se a TV2-n nincs ilyen jellegű tartalom ebben az időpontban (kivéve ünnepnapokon). Ahhoz túl nagy csatornák, ezek a tartalmak viszont elég drágák (a japán cuccokért megkérik az árat és jóval körülményesebb beszerezni őket, mint az amerikai sorozatokat, ahol a szerződések és az elővásárlási jog biztosítja számukra, hogy minden további nélkül eljussanak hozzánk is).

 Na, de mi köze ennek az ORTT-hez? – tehetitek fel a jogos kérdést. 1996-ban létrehozták a médiahatóságot, ’97-ben elindult a két nagy kereskedelmi csatorna, rajta rengeteg új, akkortájt népszerű műsorral, ötletekkel, szándékokkal. Meg akarták mutatni, hogy van élet a Kádár-korszak által kitermelt Táncdalfesztiválon, a Szomszédokon, a Família Kft-n, az ezeréves filmeken, sőt a Játék határok nélkülön túl is. A TV2 és az RTL Klub még gyerekcipőben járt, de szerettek volna élni azzal a jogukkal, hogy a világ trendjeire hajazó, másutt évek, évtizedek óta elérhető és sikeres tartalmakat honosítsanak meg nálunk. Megtehették ezt annak köszönhetően, hogy már nem politikai kérdés volt elsősorban a televíziós műsorszórás. Vagyis azt hihettük, hogy nem az, de tévedtünk. Tegyünk most itt egy rövid kitérőt!

 Létezett a 90-es években egy harmadik kereskedelmi csatorna is nálunk, aminek stílszerűen TV3 volt a neve. Akkoriban sokan úgy vélekedtek, hogy ez volt a legnézhetőbb mindközül. Olyan sorozatokat vetített többek között, mint A Simpson család, Egy rém rendes család, Végtelen határok, Csillagkapu, Cheers, Alkonyzóna, Buffy, a vámpírok réme, M*A*S*H, Walker, a texasi kopó, Cracker. A csatorna viszont rosszkor volt rossz helyen, hiszen rövid tündöklése után várt rá a bukás, amit az ORTT-nek, a TV2-nek és az RTL Klubnak egyszerre köszönhetett. Ők hárman eltakarították az útból, mert a TV3 jelenléte sértette az RTL Klub érdekeit és az ORTT-re is veszélyt jelentett. A történet röviden annyi volt, hogy az RTL Klub is indult az országos frekvenciáért, ám alakilag érvénytelen pályázatot adott be. Ennek ellenére az ORTT azt elbírálta és műsorszolgáltatási szerződést kötött az RTL-lel. A pályázaton Írisz TV elnevezéssel indult, végül vesztesnek nyilvánított Első Magyar Kereskedelmi Televízió Rt. (MKTV Rt.) 1997-ben indított pert a pályázat tisztaságának megsértése miatt az ORTT, valamint a két nyertes társaság - az MTM-SBS Televízió Rt. (TV2) és a Magyar RTL Rt. (RTL Klub) - ellen. A bíróság megállapította, hogy az ORTT jogellenesen járt el, amikor elbírálta az alakilag érvénytelen pályázatot. A másodfokon ítélkező bíróság ugyanakkor alaptalannak minősítette azt a keresetet, amelyet a felperes a két nyertes televízió-társaság ellen nyújtott be. Az ítélet szerint az ORTT megsértette a pályázók esélyegyenlőségének elvét azzal, hogy elbírálta az érvénytelen pályázatot. A tanácsvezető bíró ugyanakkor közölte, hogy a bíróság nem utasíthatja az ORTT-t a műsorszolgáltatási szerződés felbontására. Az ORTT nem is bontotta fel, a háttérben pedig kusza politikai érdekek húzódtak. Ha az ORTT felbontotta volna a szerződést, akkor a második kereskedelmi csatornára új pályázatot kellett volna kiírni, amelyre az Írisz TV feltételezhetően jelentkezett volna. Az ORTT törvénysértő eljárása miatt az RTL előnybe került az Írisszel szemben. Révész Tamás Mihály, az ORTT akkori elnöke azt mondta, hogy nem sértették meg a pályázat tisztaságára vonatkozó előírásokat. Ez persze nem volt igaz.

 „Révész T. Mihálynak, az ORTT elnökének mennie kell” - jelentette ki Csurka István. A MIÉP elnök-frakcióvezetője a Legfelsőbb Bíróság döntését kommentálva közölte: a médiahatóság működését szigorúan át kell világítani, megállapítva a tagok és az elnök személyes felelősségét. Első és legfontosabb döntését a politikai és gazdasági korrupció jegyében hozta meg az a teljhatalmú ORTT, amelyet éppen ezek médiába való benyomulásának megállítására alapítottak. 

 1999 februárjában jártunk az időben, a TV3 tulajdonosa (CME - Central European Media Enterprises) pedig szépen lassan kezdett „legatyásodni”. A pénz fogytában volt, egyre veszteségesebb volt minden, az ORTT rájuk szállt, a két csatorna pedig fente a fogát arra, hogy a vetélytársuk végleg kiessen a képből. Ami az ORTT-t illeti: 1999. október 22-én 24 órára(!!!) felfüggesztették a Budapesti Kommunikációs Rt. (TV3) műsorsugárzási engedélyét, miután a csatorna két alkalommal (február 6. és október 11.) főműsoridőben sugározta Oliver Stone "Született gyilkosok" című, erőszakos jeleneteket tartalmazó filmjét. A döntés abból a szempontból önkényes volt, hogy ezt nem alkalmazta más, politikailag kevésbé kritikus tévéállomásokra. A TV2 a "Desperado" című filmet sugározta, amely a "Született gyilkosokhoz" hasonlóan számos véres jelenetet tartalmazott. E film levetítését azonban a médiahatóság nem szankcionálta. Más TV3-as műsorokat viszont igen.

 Az ORTT-vel való pereskedés nem volt eredményes, a tulajdonos pedig a csatorna és a Videovox szinkronstúdió eladásáról döntött. Ezt a TV2 tulajdonosa megvette, ezáltal hozzájutott a TV3 értékes filmcsomagjához is. Az RTL is beszállt az üzletbe (de csak utólag, a 16 millió dolláros vételárból ők 9 milliót fizettek ki), a TV2-vel osztoztak. A TV3-at és a szinkronstúdiót megszüntették, majd mint új tulajdonosok visszavonták a bíróságon a most már technikailag saját maguk számára kedvezőtlen pert. 2000. február 21-én a történet véget ért, az ORTT pedig nem tett semmit ez ellen. Már csak azért sem, mert a testület tagjait 1996-ban négy évre választották, tehát mandátumuk 2000 februárjában lejárt, és részben új személyek jöttek a helyükre.

 Az RTL Klub és a TV2 tehát fennmaradt, akarva-akaratlanul az ORTT segítségével. Csakhogy nem számoltak a csatornák „a belső ellenséggel”: pont az ORTT-vel! Szerepe egyértelmű (már azon túl, hogy mit tett a TV3-mal); hamarosan azonban egymás legnagyobb ellenségei lettek. A magyar nézők pedig nem győztek csodálkozni, hogy ilyen is létezhet. Valóságshow? Talkshow? Nem „baráti” államokból érkező sorozatok, filmek, animációk? Pártállástól független riportműsorok? Erőszak, vér, csúnya beszéd? Mindez délután és este, amikor a proletár megfáradtan leül a készülék elé, kezében sörrel és virslivel? Botrány! Mit tehet hát szegény dolgozó nép? Jelentsük fel! „Tíccsuk be!” Az egész szocializmusban tomboló besúgó mentalitás köztünk élt és virágzott, ami homlokegyenest szemben állt a piaci alapokon nyugvó kereskedelmi televíziózással. Erre rásegített az akkori ORTT-ben ülő káderek és ilyen-olyan előélettel rendelkező emberek személyisége is, és egyből kimutatták a foguk fehérjét. Mondanom sem kell, hogy az 1996-os médiatörvény is sok sebből vérzett, ahogy a 2002 októberében megváltozott utódja is hagyott maga után kívánnivalót (ekkor alakult ki az a szigorú rendszer, mely előírja a négy kategóriába való besorolást, magyarán a korhatárkarikák használatának kötelezettségét). Lehet itt azzal védekezni, hogy még kezdők voltak ebben a tekintetben, de valójában tudatos szándék alapján hozták össze mindazt.

 A Legfelsőbb Bíróság jogerősen helybenhagyta az ORTT 1998. július 31-én hozott közigazgatási határozatát. Eszerint a Magyar Televízió főműsoridőben nem, csak 23 óra után vetítheti az X-akták című filmsorozatot. Az ORTT ebben a határozatában felhívta az MTV figyelmét arra, hogy kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas műsorszámot főműsoridőben ne tegyen közzé. Az ilyen műsorokat csak késő este 11 óra és hajnali 5 óra között lehet sugározni. Precedens értékű az ítélet, hiszen így jogszerűen is elismerést nyert, hogy a testületnek van egy olyan jogköre, amelyben mérlegelheti, milyen műsorokat tart károsnak a gyermekek személyiségfejlődésére. Példának okáért károsnak tartott egy animét is.

 Most, hogy 2012-től a Viasat6 előásta a süllyesztőből az ORTT terrorjának és diktatúrájának legszembetűnőbb bizonyítékát, a Dragon Ball Z-t, szerintem nem sok olyan ember van köztünk, aki ne hallott volna erről a japán animációról. 1998-1999-ben járunk az időben, szóval már egy kis ideje létezett a kereskedelmi tévézés nálunk is. De a „nagy öregek”, a nyugdíjasok, az elmúlt rendszer merev és egysíkú szabályaihoz ragaszkodó emberek (mai szóval: agymosottak) is köztünk éltek. Mit láttak délután? Nem Kádár Jánost ünnepelték, nem a majálisról tudósított a tévé, a dolgozó munkás mindennapjait sem követhettük nyomon. Helyette volt egy csillagharcos, Son Goku, akinek legfőbb feladata az ellenség legyőzése, a barátai, szerettei, a Föld megvédése, egyfajta erkölcsi iránytű mutatása. Hát persze, gondolnánk ma. De akkor a nagyik és a szülők azt látták, hogy vér, erőszak, harc, agresszió, ablakból kiugráló gyerek, varázsfelhő, úristen! Be kell tiltani! Rombolja a közerkölcsöt, ORTT kérlek segíts! És az ORTT jött, látott, győzött! Mindezt egy demokráciában. Vagy valami olyasmiben. Szakértő pszichológusok készítettek különféle tanulmányokat, érveltek, bizonyítottak: ez káros a gyerekek fejlődésére, nem lehet vetíteni abban az időpontban. Aha. Még egyszer mondom: demokráciában vagyunk, jogokkal, egyfajta liberális felfogással. Ez teljes mértékben összeegyeztethetetlen azzal, hogy valamit tiltsanak. Megtették, persze egy elhúzódó per követte, ami 2004-ig eltartott. „Csodák csodájára” végül az ORTT-nek lett igaza, ki másnak.

 Az eset nem maradt visszhang nélkül, de ne ragadjunk le itt. Jó, a DBZ nem jött be, legyen helyette más, hiszen olyan sok újdonság van. Hmm, mit szólna a magyar nép egy délutáni talkshow-hoz, egy csinos hölgy (Erdélyi Mónika) műsorvezetésével? Vagy épp egy szimpatikus fiatalemberrel, Sebestyén Balázzsal. Esetleg a konkurens csatornán Liptai Claudiával. Hogy mit szólt a magyar nép és az ORTT? Hát ez botrány, romák, fogatlanok, stricik, megélhetési bűnözők és prostituáltak, csúnya beszéd, alpári viselkedés, erkölcstelenség, fujj! Meg kell regulázni őket is! ORTT kérlek segíts! És az ORTT jött, látott, győzött! Fekete képernyő fekete képernyő hátán. Viszont sokáig egész jó nézettségi adatok, majd Joshi Bharat feltűnése, ami még több erőszakot szült, szóval Mónika műsoron maradt egészen 2010-ig. Balázs műsorát pedig a mai napig is ismétlik.

 Ez nem elég nekünk, kellene valami „közszolgálati” magazin is. Legyen mondjuk Fókusz a címe. Vagy Aktív. De jaj! Kínos vagy épp kényes témával foglalkoztak a korai műsorban és a gyerek is látta? Te jó ég, ez tűrhetetlen! ORTT kérlek segíts! És az ORTT jött, látott, győzött! Ezért is kaptak elsötétítést.

 Nagy divatja van odakint a valóságshow-nak, kellene vennünk nekünk is egyet – gondolta a TV2. Ott a Big Brother, csapjunk le rá! Hoppá! Élő adásban közösül két versenyző? Csúnyán beszélnek, meztelen nénik és bácsik láthatók a képernyőn, mindezt a gyerek szeme láttára? A Pongó nevű játékos pedig minősíthetetlen jelzővel illette az akkor már nem miniszterelnök Orbán Viktort és az egyházat? Ez már mindennek a teteje! ORTT kérlek segíts! És az ORTT jött, látott, győzött! Sötétségbe burkolózott a csatorna.

 Ejnye no, a TV2 tök jól áll nézettségileg, nekünk is kell egy valóságshow! De saját, mert az olcsóbb. Legyen mondjuk ValóVilág – gondolta az RTL. És lőn! O-ó, hát itt meg elszabadultak az indulatok, szex, pia, cigizés, alpáriság, értéktelenség, agymosás, népbutítás! ORTT kérlek segíts! És az ORTT jött, látott, győzött! Amennyi elsötétítést a VV-ért kaptak, az is csoda, hogy nem húzták le a rolót. Bár Mónika csapásait is túlélték, szóval vannak még csodák.

 Na de ez nem elég, kellene valami filmet is vetíteni a drága feljelentgetős magyar népnek! 2003-ban a TV2 bizonyította, hogy ugyanazt a hibát kétszer is el lehet követni, ismét leadta főműsoridőben, este kilenckor A katona című, számos erőszakos jelenetet tartalmazó filmet, amiért az ORTT 2001-ben már 6,2 millió forintra megbüntette a csatornát. A döntést akkor a tévétársaság bírósági úton támadta, 2010. február 4-én pedig - miután a bíróság helybenhagyta a határozatot - ismét bűnhődött a csatorna a film, a nem megfelelő sugárzási időpont, az erőszak öncélú ábrázolása miatt. 91 perces elsötétítést kaptak. Mikor máskor, mint hét évvel a történtek után?!

 Van itt egy showman, úgy hívják Gáspár Győző, kellene köré egy saját showműsort csinálni, mondjuk a családjával karöltve. De jaj, ez a műsor nem a család szeretetét, az értékeket, a kultúrát, az összetartozást, a pozitív példák erősítését segíti, csak az agyat mossa. Egy „dikkleksziás”, helyesen beszélni sem tudó romát állítanak példaképnek a gyereknek? Azt ábrázolják, hogy a tanulatlansággal is milyen sokra lehet vinni az életben? Ez felháborító! ORTT kérlek segíts! És az ORTT jött, látott, győzött!

 A példákat lehetne még sorolni, de nem ez a lényeg. A magyar nézők egy jelentős része átesett a tűzkeresztségen, elvesztette szüzességét, megnőtt az ingerküszöbe, ezáltal jobban elfogadta az új korszak új műsorait. Viszont a nyakunkon maradtak a „besúgók” és az ORTT is, ami megszédült a dicsőségtől és a hatalomvágytól. Nem voltak különbek az első Orbán-kormány regnálása alatt sem, de ami utána következett, az többszörösen visszataszító és teljesen ellentmondott a demokráciával, a nézők tiszteletben tartásával és a szabad választás jogával.

 Biztos sokan emlékeznek még a képernyő sarkában megjelenő kék háromszögre és piros körre. Előbbi a mai 16-os, utóbbi a 18-as korhatárkarikának felel meg. Az ORTT még 2002 októberében tette kötelezővé minden Magyarországon működő televíziónak, hogy a képernyőn állandóan fel kell tüntetni a korhatárra vonatkozó szabványjelzést: a sárga vagy piros körben elhelyezett számot. Az ORTT akkori elnöke (Körmendy-Ékes Judit) szerint olyan színt kerestek, amit nem szeretnek az emberek, így tiltó hatása van. Minden Magyarországon bejegyzett csatornának eleget kellett tennie az előírásnak. Természetesen a kiskorúak védelme érdekében kellett feltüntetni, hogy az adott műsorszám 12, 16 vagy 18 éven felülieknek ajánlott-e. Ki más miatt? Korábban a televíziók önszabályozó módon, a filmek elején tették ki a jelzéseiket: egységesen egy kis piros kört vagy egy kék háromszöget, ha 16 vagy 18 éven felülieknek ajánlották a műsort. A 2002 nyarán elfogadott médiatörvény azonban azt írta elő, hogy a jelzést folyamatosan láttatni kell. A teljes műsorszám alatt kötelező volt kint tartani a jelzést. A döntés előtt tanulmányozták a nemzetközi gyakorlatot, konzultáltak pszichológusokkal, pedagógusokkal, orvosokkal és marketing-szakemberekkel. Ha valamiért, akkor már ezért az álszent hozzáállásért is teljes szívből lehetett gyűlölni az ORTT-t, mert mindent csak a gyerekek érdekében csináltak, velük takaróztak, és ehhez kerestek olyan pszichológusokat, akik asszisztáltak mindenféle döntésükhöz. Abba véletlenül sem gondoltak bele, hogy a lakosság nagy része nem gyerek és nem olyan értelmi színvonalon van, hogy a sok hülye karikájukra és az elsötétítéseikre kíváncsi a műsor közben vagy helyett. Az pedig pláne nem jutott senki eszébe, hogy esetleg a szülő foglalkozhatna a saját gyerekével, nem csak a tévé elé kell letenni, aztán nézze, amit adnak. Ha pedig véletlenül valami károsat lát, akkor könnyebb a másikat hibáztatni, mintsem saját magában keresni a probléma valódi forrását. A „nagy testvér” mindent lát alapon majd az állam neveli a gyereket és megrendszabályozza a renitens csatornákat. Az senkit nem érdekel, hogy ennek utólagosan milyen hatása és következménye lesz, a lényeg, hogy a drága szülő lelkiismerete tisztának tűnjön. Ahogy Hammer Ferenc fogalmazott egykor: „Személyes véleményem szerint az, amikor valaki a saját gyerekét az ORTT-vel akarja megvédetni a saját tévéjétől, olyan, mintha a Vízművekkel akarnám elzáratni a vizet, amikor tele lett a kádam.”

 Mindegy, a törvény az törvény, a csatornák kitették a karikákat, sőt a műsorújságoknak is fel kellett tüntetniük azokat. Igen ám, de az ORTT-nek ez sem volt elegendő. Hiába volt kint a karika, hiába vágták meg az adott műsort, ők akkor is ráugrottak a csatornákra, mint kiéhezett ember a véres húsra. Ez sem jó, az sem jó, amaz sem jó, semmi sem jó. 10 perc, 30 perc, 60 perc, mindegy, mekkora időtartamra, csak sötétüljetek el.

 Amikor az InuYasha hazai történetét kezdtem el vizsgálni, és a kezdetekkel foglalkoztam, már sejthető volt, hogy probléma lesz, mivel 2004. május 26-án lett jogerős a bírósági ítélet, hogy a Dragon Ball Z csak a késő esti műsorsávban vetíthető. Ennek ellenére az RTL Klub semmit sem tanult az ítéletből. 2004. július 25-én délelőtt 9-10 óra körül képernyőre tűzött egy újabb animét, 12-es korhatárkarikával. 18 rész után elkezdtek vágni, mert időközben "egy áldott jó lélek", Mender Ákos gyorsan bepanaszolta az ORTT-nél, mert túl durvának találta. A rajongók persze nem értették, hogy mit pattognak, hisz ott a 12-es karika. De az nem volt elég, 16-os kellett volna, amivel csak 21 óra után lehet vetíteni. Azt pedig az RTL nem akarta. Az ORTT meg sötétítgetett, mint Juliska néni a meleg nyári napon a szobában. Persze nem azonnal, mert nagyon lassan őröltek azok a bizonyos kerekek. Az ORTT a műsorok rendszeres figyelésén túl 2008-ban célvizsgálatot is lefolytatott, melyben azt ellenőrizték, hogy a médiatörvény kiskorúak védelmével kapcsolatos szabályai mennyire érvényesülnek. Három kereskedelmi és három közszolgálati csatorna hétvégi gyermekműsor-kínálatát vették nagyító alá. A vizsgálat a TV2, az RTL Klub, a Viasat3 illetve a közszolgálati csatornák műsorára terjedt ki. A médiatörvény kiskorúak védelmét szolgáló rendelkezései továbbra sem teljesültek maradéktalanul, ezért a Testület még több figyelmet szentelt ezekre a műsorszámokra, rendszeresen ellenőrizte a hétvégi gyermeksávokat. Példának okáért említhető, hogy amikor az RTL Klub 2008. július 6-án levetítette az InuYasha 103. részét (megvágva, délelőtt), akkor egy K. T. monogramú panaszos bejelentése alapján – ami erre a részre vonatkozott – az ORTT a műsorszám hatósági ellenőrzését rendelte el. Ennek köszönhetően 2008. szeptember 21-én örökre abbahagyták az anime vetítését, ám a büntetésüket (elsötétítés) csak 2009. július 5-én - egy évvel az ominózus rész adásba kerülése után! - töltötték le. Kabaré.

 A testület annak idején a Pokémon című japán animációt is azzal támadta: árt a gyerekek lelki fejlődésének. Erre kötelezettséget vállaltak az RTL-nél: nem vetítik többet. Ha a testületi tagok nem szeretnek valamit, le kell venni a műsorról? A demokráciában? Ja, igen, ne feledjük el, hogy a Gyurcsány-korszakban járunk, ahol ennél nagyobb aljasságok, hazudozások, csalások, lopások, emberekre lövetés is történt, tehát az volt talán a legkisebb gond, hogy a tévé néha elsötétült. Viszont senkinek ne legyen illúziója: az ORTT az akkori korrupt hatalomnak tökéletes tükörképe volt, egymást kiegészítették. Egyikük az országot tette tönkre, másikuk egy egész műnemet lehetetlenített el, emberektől vette el a szórakozást és kárt okozott a csatornának. A csatornának, ami egyébként ugyanúgy hibás volt, mert abból a tézisből indultak ki, hogy az anime egyenlő a mese fogalmával. Hát nem.

 Tudom, az égvilágon senkit nem érdekel a csatornák bevételkiesése rajtuk kívül. Engem sem. Azt is tudom, hogy a büntetett műsorok nagyon nagy százaléka erkölcsi fertő, ami valóban nem egy országos csatornára való, mert szinte semmilyen pozitív értéket nem közvetít (az nem az, hogy a sok retek emberen évek után is jókat röhögünk, ha megnézzük a YouTube-on). Azt is tudom, hogy nem véletlenül alakult ki a retek klub és a trévékettő elnevezés. A probléma, azon túl, hogy a csatornákkal is elszaladt a ló, hogy egy jogállamban ezt nem tehették volna meg, ugyanis diktatórikus megoldás. A nézőt büntette elsősorban. Nem azért, mert nem nézhette a Mónika Show-t vagy akármit, hanem mert ezzel is csökkentették a szabad választás jogát. Ez pont olyan eset, mint ma a Digi kontra RTL II. Tudjuk, hogy az RTL II jelenleg egy nagy nulla, kb. semmit sem ér, de ezt a Digisek nem tudják, mert nincs lehetőségük saját maguknak megtapasztalni. Ez ugyanolyan negatív diszkrimináció és a szabadságjogok csorbulása. Európában vagyunk, a 21. században, az isten szerelmére, de még mindig itt tartunk?

 2008 márciusában lett a hatóság emblematikus, ám szerepét és saját magát is sokszorosan túlbecsülő elnöke Majtényi László. Őt Sólyom László akkori köztársasági elnök és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök javasolta a posztra, szóval sok jót elöljáróban sem lehetett tőle várni. Ezt be is bizonyította. 2008 tavaszán a TV2 márciusban indult, rövidéletű műsorát, Az igazság árát vizsgálták, amiről megállapították, hogy  megsértették a magánszféra sérthetetlenségét, az információs önrendelkezés és az emberi méltóság feltétlen tiszteletének alkotmányos követelményeit, ezáltal pedig a médiatörvényt. 30 percre felfüggesztették a csatorna műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását, mivel a TV2 által "pszichológiai játéknak" nevezett sorozat azt közvetítette, hogy az emberi személyiségnek nincsen integráns, érinthetetlen tartománya, az ember "átlátszóvá alázható”. Jakupcsek Gabriella műsora amúgy sem hozott acélos nézettséget, így hamarosan meg is szűnt. Utólag kiderült, hogy a műsorvezető sem bánta ezt, mert sokszor érezte magát nagyon kínosan. A TV2 a határozatot bíróság előtt megtámadta, az elsőfokú bíróság a műsorszolgáltató keresetének helyt adott, ám a Fővárosi Ítélőtábla 2009. július 8-án az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a TV2 keresetét elutasította. Végül csak 2010. augusztus 18-án sötétült el a csatorna. Röhej.

 2009. február 11-i ülésén az ORTT elrendelte a Mónika Show hatósági ellenőrzését. Ugyanitt elutasították a TV2 és az RTL Klub műsorszolgáltatási díjcsökkentési kérelmét. A két nagy televíziós társaság másodszor kérte a díjcsökkentést, amit az ORTT 2008. december 3-án egyszer már elutasított. 2009 áprilisában pedig mintegy hat és fél millió forintos pénzbüntetést szabtak ki a TV2 Joshi Bharat című műsorára.

 Idővel egyre több csatorna jött rá, hogy egy áldemokráciában vannak, és amilyen gyorsan csak tudtak, leléptek innen, hogy megszabaduljanak az ORTT önkényétől. A Viacom csatornái (Comedy Central, VIVA, MTV Hungary, Nickelodeon) Csehországba menekültek. A TV2-csoport kábelcsatornái sem véletlenül tartoznak a német médiahatóság alá, az RTL-csoport kábelcsatornái Romániában vannak bejegyeztetve, a Viasat3 is elhagyta a süllyedő hajót még 2009-ben (a brit Ofcom alá tartozik; érdekesség, hogy a mai Viasat6 elődjét, a TV6-ot már egyből oda jegyeztették be, amikor 2008-ban elindult), ahogy a Sony-s csatornák (AXN és társai) is az Ofcom vendégszeretetét élvezik.

 Majtényi tehát tett azért, hogy ha lehet, még jobban megutálják őt és az általa vezetett gittegyletet. Ha rajta múlt volna, egy napig egyáltalán nem lenne RTL Klub, és valószínűleg nem zárták szívükbe a Sláger és a Danubius Rádió vezetői sem. Az ORTT 2009. június 30-án rendelte el, hogy az RTL Klubnak 12 órára el kell sötétülnie. A példátlanul szigorú büntetést a Mónika Show március 2-án sugárzott adása miatt szabták ki, amelyben a pedofíliáról volt szó. A másik történetnél (egy férfi korábbi és jelenlegi partnerének szópárbaja és tettlegességig fajuló vitája) az erőszak-ábrázolás és a trágárság kérdéskörében ütközött az ORTT és az RTL Klub álláspontja. Ez volt az a büntetés, amit már az NMHH-nak (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) kellett végrehajtatnia 2012. augusztus 6-án. Tehát három évvel később, amikor az ORTT már rég halott volt, de zombiként feltámadt. Erről jut eszembe: vajon a hamarosan induló FOX csatornát mennyi időre sötétítenék el a The Walking Dead című sorozat miatt, ha rajtuk múlna?

 Majtényi eredetileg 24 órás elsötétítést akart, míg a többi tag egyet. Az egyik ORTT-tag, Tirts Tamás ötlete volt a félnapos kompromisszum. Az origon megjelent hír szerint Majtényi elnöksége alatt amúgy is megszaporodtak és súlyosabbá váltak az RTL Klubot sújtó, ilyen jellegű büntetések. 2008-ben 6 ilyen határozata volt az ORTT-nek, összesen 85 percnyi felfüggesztésről, 2009-ben addigra már 9 határozat született, és 1369 percre született adás-felfüggesztési határozat. Majtényi szerint a fokozódó szigort az váltotta ki, hogy a kisebb büntetéseket hatástalannak érezték, másrészt a műsorok is durvultak. Az elnök és több ORTT tag egyetértett abban, hogy mióta megjelent a konkurens tévécsatornán, a TV2-n is egy kibeszélő show, "nagyon rossz verseny indult meg a két tévé között" a nézettségért. Ennek az ügynek kapcsán sokat szerepelt az ORTT a hírekben, de egyébként is megszaporodtak a médiahatósággal kapcsolatos híradások. A távirati iroda például 2006-ban 232, 2007-ben 201 hírt közölt az ORTT-ről, 2008-ban ez a szám 351 volt, és 2009 nyarára 240-nél járt már. Viszont nehogy azt gondoljuk, hogy az ORTT sírjára épülő NMHH elnöke, Szalai Annamária különb volt. Ő is jelen volt az InuYasha elleni határozatnál, ő ugyanúgy részt vett az elsötétítési hullámban és semmit sem tett ez ellen, sőt ő volt a legszigorúbb mindközül. Egykutya volt mindkettő, ezért nincs értelme pártpolitikai érdekekről beszélni. A Fideszes ember sem volt különb, mint a Gyurcsány-Bajnai kormány megbízottja. Majtényi végül azt mondta: "Kicsit paradox, de én nagyon boldog lennék, ha végre a magyar parlament el tudna fogadni egy színvonalas médiatörvényt, még akkor is, ha az az ORTT megszűnésével jár". Nos az ORTT megszűnt, lett új médiatörvény is, ami sokkal normálisabb, mint a korábbi, de mielőtt végleg belebuktak volna (a Sláger Rádió körüli botrány okozta ennek a szemétdombnak a vesztét), még egyszer utoljára belefingottak a nulláslisztbe.

 A Mónika Show-t úgy büntették meg 12 órás elsötétítéssel, hogy a médiahatóság és az RTL Klub szerződésmódosítása értelmében ezentúl kényszerű műsorszünet helyett inkább fizetniük kellene a ballépésekért. Csakhogy az ORTT még gyorsan, az új szerződés életbelépése előtt példát akart statuálni a csatornán. Az RTL Klub rögtön jelezte, hogy a döntést bíróságon támadja meg. A szerződés viszont még nem volt érvényben. Ugyan a testület várhatott volna az ítélettel, de inkább gyorsan, még utoljára, rekordnagyságú műsorszünettel sújtották a csatornát. Ezt töltötték le tehát 2012. augusztus 6-án.

 Azonban ma 2014. január 2-t írunk. Több mint három évvel az ORTT halála után - remélhetőleg utoljára - újra tizenkét órás elsötétítéssel kell találkoznunk, ezúttal a TV2-n. A TV2 és az ORTT közt 2005-ben történt meg a szerződésmódosítás, amely lehetővé tette, hogy pénzbírsággal büntessenek, azonban az RTL Klubbal csak 2009 nyarán született ilyesféle megállapodás, ezért is volt gyakoribb az elmúlt években a sötét képernyő az RTL-en, mint a TV2-n. Az Országos Rádió és Televízió Testület 2009. július 15-én sújtotta tizenkét órás elsötétítéssel a TV2-t, mivel a február 5-én, délután sugárzott, 12 éven aluliaknak csak felnőtt társaságában ajánlott műsorban, a Joshi Bharat-ban a kiskorúak megrontása volt a téma. A médiahatóság irodája eredetileg kötbér kiszabását javasolta, de végül többséget kapott a testületbe a Fidesz által delegált Szalai Annamária indítványa, hogy fél napra vonják meg a csatorna műsorszolgáltatási jogosultságát.

 Jogosan gondolhatta a TV2, hogy a Joshi Bharat műsorában történt törvénysértések miatt (a stúdióban egy nő elmesélte, hogy élettársa hogyan molesztálta hosszú időn át két saját gyermekét és az előző házasságából született kisfiát) is elég lesz kicsengetniük egy bizonyos összeget, aztán szevasz. Azonban a rekordnagyságú elsötétítéshez Szalai Annamária ragaszkodott, annak ellenére, hogy a TV2 és az ORTT között kötött szerződés értelmében akár pénzbírságot is kiszabhattak volna a csatornára. A médiatörvény szerint a korhatár-besorolás szabályainak megsértése miatt indokolt esetben elsötétítést is kiszabhat a testület, a pénzbírság csak egy a TV2 és az ORTT közötti szerződésben rögzített lehetőség volt. Az ORTT szerint a délutáni idősávban nem lehet beszélni a pedofíliáról, még akkor sem, ha a műsorban nem hangzanak el trágár szavak és nincs erőszak sem.

 A bukást már nagyon közelinek érző Majtényi – aki végül 2009. november 30-án távozott a hivatalából – és a testület másik négy tagja (Ladvánszky György minden előterjesztés kapcsán az eljárás megszüntetését javasolta a Testületnek) még egyszer utoljára meg akarták mutatni, hogy ki a legény a gáton. Szánalmas és eredménytelen szélmalomharcot folytattak egész munkásságuk során, hiszen az idő kerekét nem lehet megállítani, az aktuális trendek mindig be fognak gyűrűzni az országba. Ha látják az Éjjel-nappal Budapestet, a dokureality-ket, az Édes életet és egyéb sokat bírált műsorokat, vajon nyugodtan tudnak aludni? Büszkék magukra, amiért semmit sem értek el, csak feleslegesen fontoskodtak, egy bizonyos nézői réteggel pedig teljesen kibabráltak? Mert ha igen, akkor inkább nem írom le, milyen emberek. A céljuk persze nemes volt: a műsorszolgáltatók következmények nélkül ne követhessenek el sorozatosan, egyre súlyosabb törvénysértéseket. Korlátok nélkül, büntetlenül ne folytathassák az emberi közösségek rombolását, és ne sugározhassanak olyan műsorszámokat, amelyek súlyosan hátrányosan befolyásolják a kiskorúak fejlődését, rendszeresen sértenek meg emberi és kisebbségi jogokat. Az ORTT törvényi kötelezettsége volt, hogy a médiatörvény előírásait betartassa és ezeknek a jelenségeknek gátat szabjon – na de milyen áron? Különbek-e ők, mint azok, akiket azért bíráltak, mert a nézőszám hajszolása érdekében és az egymással történő versengésben egyre durvább jeleneteket szerkesztettek adásba, amelyek sok esetben már a nézők részéről is visszatetszést keltettek?

 Felmerülhet a kérdés, hogy az NMHH miért engedi ezt, miért nem változtatta meg a jogelődje döntését másfajta büntetésre. Már az ORTT végnapjaiban is igaz volt, hogy bár mostanában inkább pénzbírságot szab ki a testület, de a jelenlegi határozat még 2009-ben született, így marad a sötét képernyő. A TV2 perre vitte, de elbukta. Ha megvan a jogerős döntés, akkor ott hamar kell lépni. Előfordul olyan, hogy egy hosszan húzódó ügy miatt akkor érkezik az elsötétítés, amikor már mindenki elfelejtette a korábbi esetet. Most pont ez történt. A „legfontosabb” műsorok persze ma sem maradhatnak el.

 A Family Guy-ban Peter, Brian és Stewie kendőzetlen őszinteséggel, egy dal formájában mondta el a véleményét az amerikai (de igazából az összes) médiahatóságról. „Álljak le, mi? Ahhoz előbb el kell kapni!” A TV2-t ma elkapták. Az ORTT így kíván boldog új évet a csatornának.

 Ha esetleg véletlenül lenne bárki, aki egyetért az elsötétítéssel, mondván, hogy nyugodtan szívassák meg a két szennycsatornát, annak csak egy dolgot mondanék: gondoljon bele, hogy mi lenne, ha az FCC (az amerikai médiahatóság) is állandóan büntetgetné az amerikai csatornákat (ABC, CBS, FOX, NBC és társai), ezáltal elmaradna a kedvenc sorozata. Ha nem tudná letölteni a heti Once Upon a Time, Person of Interest, New Girl, Community és ki tudja még milyen adagját, akkor is egyetértene és hullámozna az örömtől, hogy az aktuális epizód helyett csak egy fekete képernyőt kaptak az amerikaiak? Vagy az már mégsem lenne olyan jó? Kettős mérce, igaz? Nem az a lényeg, hogy a Bones, Brooklyn Nine-Nine, Modern Family, The Good Wife vagy az Eva Luna, Csapdába csalva, Tények, Jóban Rosszban maradna el, hanem az, hogy ez nem egy normális megoldás, mert mindegyiknek van törzsközönsége és olyan rajongói, akiket negatívan érintene ez a lépés.

 Összefoglalva elmondható, hogy az ORTT egész működése a jogállamiság szemen köpése volt, amiben a gátlástalan, spicli "honfitársaink" is közreműködtek. Az ORTT jogosan bukott el, de a szelleme még mindig itt köröz a levegőben. Sokszor mondták már, hogy Magyarország legalább ötven évvel le van maradva a fejlett Nyugathoz képest. Ez sok mindenben igaz. Úgy látszik, hogy a volt médiahatóságunk láncainak lerázása is tovább tartott nekünk, mint ameddig másoknak tartott volna. Az ORTT az ország legfeleslegesebb intézménye volt, ami viszont a Panaszbizottságával együtt feltűnési viszketegségben szenvedett. Nagyon gyakran adott magáról életjelet, hogy még létezik, de akkor is csak a kárt okozta. Elvett tőlünk nézőktől egy csomó mindent: a TV3 csatornát, animéket, a kiírt műsorok egy részét a fekete képernyőikkel, a Sláger és Danubius Rádiót, cserébe viszont az undort, az utálatot és a megvetést hagyta maga után.

 A lényeg, hogy nem az a fő, milyen értéktelen, bóvli, agymosó műsorokat büntettek, hanem az, hogy ezáltal másoktól elvették a szórakozásuk lehetőségét, így végső soron a nézőket büntették egész fennállásuk során. Ezt pedig soha nem fogjuk megbocsátani nekik – főleg, hogy bizonyos dolgok esetén az utóhatást a mai napig is érezzük. A két kereskedelmi csatorna egyébként a nézettség mellett szerintem dacból csinált egyre színvonaltalanabb, szemetebb műsorokat. Ha az ORTT így reagál, akkor mi úgy! Ha harc, hát legyen harc! Ahogy a ValóVilágban mondják: a végén csak egy maradhat – egy, aki mindent visz.

„Jól van ORTT, leállíthatod a PTV-t, de az emberek akkor is olyanok lesznek, amilyenek!” És tényleg.