A britek egyik talán Magyarországon legkevésbé ismert szitkomja a Miranda, ami megérdemelné azt, hogy a bloggerek klaviatúrára vegyék, hiszen az amúgy is egyedi, színes s roppant szórakoztató angol vígjátéksorozat paletta csiszolatlan gyémántja. Lehet, hogy van az előző mondatban egy pici költői túlzás, de hány sorozat mondhatja el magáról azt, hogy a BBC Two-ról a remek nézettség miatt a főcsatornára került?
Ugyanis a Miranda az első két évadával két- és négymillió nézőt ültetett a képernyők elé a brit közszolgálati televízió kettes adóján, ami után a vezetőség úgy döntött, hogy a harmadik szezont már a főcsatornán mutatják be a téli, ünnepi időszakban, amikor nagyon sok ember nézi az angoloknál rendszeres karácsonyi különkiadásokat. Az első adás tizenegymillió nézőt hozott, az évad pedig átlagban tudta a körülbelül kilencmilliós nézőszámot.
A sorozatnak nincs valami elborult, vagy túlcsavart alapötlete, szimplán egy olyan nő életét mutatja be, aki nem csak a szerelemben, hanem a leghétköznapibb teendőkben is képes banálisakat hibázni, vagy épp kínos helyzetbe hozni magát, ismerőseit vagy a családját. A kirívó külsővel rendelkező főszereplő Miranda a saját történetét dokumentarista jelleggel mutatja be, s nem egyszer szól ki a jelenetek közben a nézőknek, s nem egyszer véleményezni azt a szituációt amelynek részese. A negyedik fal ledöntésével az egész sorozat szabálytalanná, a hangulata pedig kötetlenné válik és nem azt látjuk, hogy a színészek feszülten tartják magukat a betanult pozíciókhoz és nem a szereplőkön, hanem a szereplőkkel nevetünk. Oké, ebben azért az is benne van, hogy megkedveltem a karakterek, de az egész sorozatban van egyfajta lazaság, és azzal, hogy nem használja a részek történetének felépítéséhez a már látott kliséket, sablon formákat, sikerült egyedi hangot megütnie a Mirandának. A jelenetek pedig úgy pörgősek, hektikusak, hogy közben a poénok a helyükön vannak és nincs hiányérzete a nézőnek, hogy bizony ide elfért volna még egy gesztikulálás, egy fricska vagy egy kínos szituáció.
Az első két szezon történetének ugyanaz volt a mozgatórugója, ami a harmadik évadnak is; Miranda és Gary kapcsolata. Nem kell egyből romantikus komédiára, meg csajos, nyálas jelenetekre gondolni, hiszen ezt a tipikus szerelmi szálat is képesek az ökör poénokkal, a tipikus emberi (és sorozatkarakteri) jegyek kifigurázásával szórakoztatóvá tenni. A főszereplő életét azonban szerencsére nem csak a szerelem teszi ki, hiszen kínosnál kínosabb helyzetekbe kerül azzal, hogy magasabb, bohókásabb és gyerekesebb, mint az átlag emberek, s ezért nem egyszerű feladat neki vezetnie a saját boltját, beszélgetni a vásárlókkal, vagy átsétálni egy utcai szökőkúton.
Azonban, hogy ne tűnjön annyira furcsának maga a főszereplő kapunk olyan mellékszereplőket, akik ugyan érettebbek, mint ő, de valahogyan mégis őrültebbek. Azzal, hogy a többi karakternek is van valami stiklije, ami általában van olyan elvetemült és kínos, mint a főszereplőé, azt érezzük, hogy remekül kiegészítik egymást a sorozat alkotóelemei. Nem mondom, vannak olyan frázisok, szereplőkre jellemző szófordulatok, amik két évad után már nem viccesek, s nem ártott volna árnyalni a karakterüket, de mivel az egész így is roppant szórakoztató annyira nem panaszkodom.
A harmadik szezon is hat részes volt, s a premier után picit rossz szájízzel keltem fel a tévé elől, mivel az egész epizódban olyan poénokat kaptunk, amihez hasonlót már az első két szezonban is láttunk. A második résztől viszont javult a színvonal és az évad végére megkaptuk azt a Mirandát, amelyik sorozatot nagyon is megkedveltem az első etappal. A történettel is haladtunk, s bár nem írt drámai fordulatokat, azért az írónő szépen szövögette saját karakterének szerelmi szálait. A sorozat báját talán a szezonzáró vonatos jelenetéhez hasonló megoldások adják, mert a jelenet végéig úgy nézett ki az egész, hogy egy tipikus csavart játszanak ki, és nem adnak hozzá semmi extrát, semmi olyat, amitől elütne a tucattól, s erre egy remek poénnal kilépnek a klisés történetből.
Értékelés: A Miranda nem mondom, hogy a legjobb szitkom, amit láttam, de azon felül, hogy tipikusan brit, tud valami olyat, ami miatt nem keverhető össze más sorozatokkal. Persze nem mindegyik brit szitkom tetszik nekem se, de azért így is ez az a televíziós piac, amiről előszeretettel választok, ha szórakozni akarok. A Mirandát pedig ajánlom annak, aki szeret két mosoly között sírva röhögni.
7/10
