Az M1 hagyományosan gyakran szerepel a nézettségi toplisták első helyeihez közel, ám ezeket nagy ritkán sikerül saját gyártású tartalommal elérni. Hol van már az, amikor a Magyarország, szeretlek! című vetélkedőt közel egymillióan nézték és amikor a Gasztroangyal is bő hétszázezres nézettséget hozott? Persze nem lenne tisztességes, ha azt az információt elhallgatnám, hogy az előbbi műsor nézettsége nem magától, hanem a kereskedelmi csatornákon képernyőn levő show-k miatt csökken. De ennek ellenére korrekt számokat hoz és a teljes lakosságban a köztévé legnézettebb műsora.

 A Formula 1 is előkelő helyen szokott szerepelni a toplistákon, főként a célközönségben, most azonban a teljes lakosságban is az impozáns kilencedik helyet szerezte meg. A nagyobb hír viszont az, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjével, ami három és fél óra hosszú volt és éjfél után is tartott, a köztévé körbeverte a kereskedelmi adókat. Mindezt úgy csinálta meg, hogy a 2014-es műsor nézettsége alacsonyabb, mint a tavalyi vagy a 2011-es döntőjé. A teljes lakosságban a negyedik lett, míg a célközönségben csak a Barátok közt tudott jobb számokat.

 A múlt héten is több nézettség szempontjából is érdekes dolog történt. Az egyik, hogy a TV2 nem csak délután nézettebb, mint az RTL Klub, hanem a Tények felvezette Magánnyomozókra is több tévéző kíváncsi, mint az RTL Klub-os vetélkedőre és az Éjjel-nappal Budapest első fél órájára. Az RTL Klub részéről tehát érthető a műsorrend megváltoztatása, pláne, ha a Fókusz nézettségét is megnézzük, mert az botrányos. A gyanú árnyékában-Fókusz-Híradó hármas nem tudta elcsábítani a Tényeket választó nézőket, sőt a Fókusz olyan számokat hozott, amilyeneket a köztévés saját gyártások szoktak.

 A másik, hogy a Glades - Tengerparti gyilkosságok második évadának RTL Klub-os premiere azt a nézettséget hozta, amit a vele egy műsorsávban adott többi RTL-es import sorozat. Ez egyfelől jó, mivel így minden főműsoridőben biztosan van 400-450 ezer néző, aki érdekel az adó kínálata, de másfelől csalódás, mivel az első szezonban bő nyolcszázezer nézővel kezdett a sorozat. Igaz kedden, igaz egy korábbi idősávban. A harmadik érdekesség, hogy a Szombat esti láz nyolcról hét órára hozásával (és így az Eurovíziós Dalfesztivál elöli kihúzással) sem tudott javítani, sőt, talán ennyire kevesen soha nem nézték az RTL Klub-on vetített részeit a műsornak. A vicces az, hogy ezt a nézettséget az RTLII-n futott évad hozta, kábelen. Az ének iskolája nézettsége is csökkent, de így is a legnézettebb műsora volt a múlt hétnek.

 A sorozatok között a Cobra 11 lett a legnézettebb, míg a második helyet a Szulejmán hozta el. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A per jel utáni adatok a célközönségre vonatkoznak.)

 A köztévé számomra meglepő módon elég sok sorozatot készíttetett régen, s habár manapság is az egyik legtermékenyebb magyar adó, valahogy elnézve a régi műsorokat az az érzésem, hogy sokkal szabadabban nyúltak egyes témákhoz és mertek az átlagtól eltérőt alkotni. Persze, mondhatjátok, hogy akkoriban nem is volt mihez viszonyítani és ezáltal átlag sem volt, de ha a gyártott sorozatok műfaját nézzük, akkor sokkal színesebb az összkép, mint amit ma látunk. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az MTVA-nál a most lezárult pályázati körök nyertesei, ha megcsinálják, amire vállalkoztak, akkor lesz miből válogatnia a köztévét választó nézőknek.

 A cikksorozat következő állomása az 1967-es esztendő. A magyar televízió szempontjából azért fontos ez az év, mert ekkor próbálták ki először a színes televíziós adást, habár a konkrét átállás csak 1969-ben történt meg. Illetve az sem mellékes, hogy az 1957-ben létrehozott MTV-nek 1967-re már egymillió előfizetője volt. Persze furcsa az előfizető szót egy mára országos lefedettséggel rendelkező és ingyen fogható adóval kapcsolatban olvasni, de ebből is látszik, hogy mennyit fejlődött a technika.

 A technikával kapcsolatban érdemes azt megemlíteni, hogy az 1967-es évben készült el az Orion gyár az új, színes televíziókészülékével a Colorionnal, tehát az adást vevők részéről is bőszen ment a fejlesztés. A köztévénél pedig ekkor már színesben is tudtak felvételt rögzíteni, valamint a műsoroknál mint újdonságot, a vezeték nélküli mikrofont, a helyszíni közvetítéseknél pedig a kézi kamerát alkalmazták.

 A Princ, a katona után 1967-ben egy újabb sorozatot, méghozzá egy regényadaptációt tűzött képernyőre a köztévé. A nyolc részes fekete-fehér ifjúsági sorozat Fekete István Tüskevár című műve alapján készült,a forgatókönyvet, ha az internetes forrás nem hazudik, akkor az a Fejér Tamás írta, aki nem mellesleg magát a sorozatot is rendezte és akit A Tenkes kapitánya és a Princ, a katona kapcsán már megismertünk. A tovább mögött folytatom a bejegyzést.

 A TV2 azzal, hogy a Tényeket fél hétről hat órára hozta előre és körülbelül másfél óra hosszúra nyújtotta elérte azt, hogy bizony bokán rúgta az RTL Klub-ot, ami így csak a hírműsor utáni idősávokat tudja megnyerni, bár a múlt hét nézettsége alapján ezt sem tudjuk biztosan kijelenteni. A TV2 megtalálta az ellenszerét az RTL Klub nézettségbeli dominanciájának, amivel a célközönségnél ugyan még nem, de a teljes lakosságban jócskán lefaragta a hátrányát. Az egyik legszembetűnőbb az, hogy a délutánt és úgy nyolcig viszi a főműsoridőt a TV2, valamint nem egyszer nézettebb a késő esti Jóban rosszban, mint az RTL Klub-os import sorozatok.

 Az RTL Klub először azt találta ki, hogy a Fókuszt a híradója elé hozza, de mivel A gyanú árnyékában című műsorból többnyire ismétlést adnak, ezért a nézettség nem olyan acélos, mint az első évadban, így a magazinműsor nem tud a Tényekkel mit kezdeni. Emiatt pedig az RTL Klub-os Híradó olyan számokat hoz, amit bizony nem lehet szó nélkül hagyni. A Sebestyén Balázsos vetélkedő pedig amilyen jól kezdett olyannyira nézik most kevesen. Az RTL Klub-nál ezért azt gondolták ki, hogy a TV2-höz hasonlóan hat órás kezdéssel adják a hírműsort, de nem olyan hosszú műsoridővel, mint a konkurenciánál.

 A Fókuszt visszateszik a Híradó mögé, amit aztán a Négyen négy ellen, az Éjjel-nappal Budapest és a Barátok közt követ az import sorozatok és filmek előtt. Az egyik új, délutáni műsor az a Segítség, bajban vagyok! lesz, amit az RTLII-n előszeretettel ismételnek. Az RTL-nek érdekes a stratégiája, mivel nem csak, hogy a főadón vetített műsorokat ismétli a kábelcsatornákon, de a kábeles premiereket is megismétli az országos adón. Ugyanis Az örökség, a Glades - Tengerparti gyilkosságok és a tanácsadós dokureality már képernyőn volt az RTLII-n. Persze lehet, hogy bejön ez a húzás, mivel sokan nem hiszem, hogy látták ennek a sorozatnak a részeit, így akár jó is kisülhet ebből a premierből.

16:15: Az örökség
16:50: Segítség, bajban vagyok!
18:00: Híradó
19:00: Fókusz
19:30: Négyen négy ellen
20:10: Éjjel-nappal Budapest
21:30: Barátok közt

 A TV2 egyik 2002-ben futott műsora volt a Liptai Claudia vezette Claudia Show, amit úgy tudnék jellemezni, mint a Mónika Show és az M1-es DTK Show szerelemgyereke. Ugyanis az RTL Klub-tól átcsábított képernyős beszélgetős műsorának díszlete a kibeszélőshowjét, míg stílusa és az, ahogyan az ismert vendégekkel bántak már a D. Tóth Kriszta vezette saját gyártást idézte. Persze van itt egy kis időbeli zavar, mert a köztévés műsor a három közül a legfiatalabb, és mégis hozzá hasonlítok egy több, mint tíz éves produkciót, de csak így tudtam körbeírni a Claudia Show-t.

 De, hogy miért is van szó róla? Azért, mert az interneten négy olyan részletet találtam az egyik epizódból, amikor népszerű szinkronosok voltak a vendégek, akiket egy kis játékra is rá tudtak venni. Aki kíváncsi arra, hogy a ma is előszeretettel foglalkoztatott színészeknek mennyire változott meg a hangja (én Kisfalvi Krisztinát nem ismertem meg), vagy hogy Szabó Sipos Barnabás milyen Terence Hill, az nézze meg a videókat a tovább mögött.

 A Showder Klub idei szezonja sajnos a tipikus showderes vonalat, a poénmentes produkciók garmadáját hozza. Az eddig leadott három részből (szándékosan nem számolom bele Badár Sándor estjét) össze lehetett volna ollózni egy remek szórakozást nyújtó, lapos és unalmas előadásoktól mentes epizódot. De így, három részre elosztva ez vajmi kevés ahhoz, hogy a nézők igényeit kiszolgálják.

 A Showder Klub-nak elsősorban nem jobb humoristák kellenének, hanem egy olyan ember, aki bátran bele merne nyúlni a merítésbe és kidobálná azokat, akik nem viccesek. Persze, tudom, embere válogatja, kinek mi és ki a vicces, de én a mostani brigád felét nem kedvelem, s rossz látni, hogy a nagy nevek többnyire az ő kárukra, vagy épp a készítők újító vágyának köszönhetően alig kapnak játékidőt. Pedig Hadházi Lászlóék azokká a humoristákká, előadókká érettek, akiket bármikor be lehetne vetni, de valamiért nem teszik.

 Ezért is örültem annak, amikor a tévében megláttam Badár Sándor önálló estjének ajánlóját. Egyrészt az a helyzet, hogy a személyes kedvencemről van szó, másrészt ő az egyetlen olyan humorista, akire az ilyen maratoni hosszúságú epizódokat rá lehet bízni. S szerencsénkre ritkán nyúl mellé, s ritkán okoz csalódást a rajongóinak és a közönségnek. Volt szerencsém őt kétszer is élőben látni, s nem kell mondanom, hogy olyan fergeteges hangulatot csinált, hogy mindkétszer könnyesre röhögött szemmel és fájó arcizmokkal álltunk fel a székekből. Az előadásmódja a rádióban hallgatva és a tévében nézve is szórakoztató, de amit élőben, mindenféle kötöttség nélkül csinál, az bizony tanítani való.

 Az önálló estje pedig hozta a szokásos, rá jellemző mozdulatokat, a történetmesélést, a hangeffektusokat és a közönséget is lázba hozó előadásmódot. Nem egy produkcióját hallottam már és talán ő az egyik olyan, aki szinte nem ismétli meg önmagát. A mostani előadását sem hallottam még sehol, leszámítva az utolsó kis történetecskét, de ez megbocsátható annak tükrében, hogy előtte egy olyan két felvonásos, élettapasztalatokkal megfűszerezett eseménysort kaptunk, ami az évad legélvezetesebb részéve tette ezt az epizódot.

 Az önálló estnek csak egy hibája volt, mégpedig az, hogy kicsit rövid volt. Jó, lehet azért mondom ezt, mert néztem és hallgattam volna még az anekdotákat, de azért így sincs hiányérzetem, hiszen Badár Sándor maximálisan kihasználta a műsoridőt és volt egy-két olyan poénja, ami nagyon is tetszett. Összességében ebből a részből látszik, hogy ki az, akinek a kisujjában benne van a szakma és úgy tud felépíteni egy produkciót, hogy a saját maga által nyitott kis történeti kapuk sem terelik el a figyelmét a fő csapásiránytól.

 Az HBO ma jelentette be, hogy az ősszel induló saját gyártású sorozatuknak, a Terápiának kik lesznek a szereplői. A sorozathoz annyi magyarázat hozzátartozik, hogy ahogyan a Társas Játék is, a pszichológus köré felrajzolt dráma is egy izraeli sorozat feldolgozása. De persze ez nem jelent semmit, mivel láttunk már olyan adaptációkat, amik bizony nem sikerültek jól. A Terápiára viszont egy dolgot nem lehet mondani, mégpedig azt, hogy ne lenne a legkifinomultabb és legigényesebb magyar sorozat.

 A történet főszereplőjét az első évadhoz hasonlóan ismét Mácsai Pál alakítja, míg feleségének és terapeutájának karakterét továbbra is Für Anikó és Csákányi Eszter viszi a második szezonban is. Az első etapos szereplők közül viszont csak Szamos Zsófia és Nagy Zsolt tér vissza.

 Az új szereplők között pedig ott találjuk az énekesnő Péterfy Borit, Surányi Áront, Kurta Nikét, Máté Gábort és az egyik személyes kedvencemet, Kováts Adélt is. A színészgárda tehát ismét elég impozáns lesz, ami szerintem a pazar történettel együtt nem fog csalódást okozni a rajongóknak.

Kép: Terápia Facebook oldala

 A digitális átállásból egyértelmű, hogy a Duna TV profitált a legtöbbet. Ehhez elég csak megnézni a 2014-es heti bontású nézettségi toplistákat, főként a teljes lakosságra vonatkozó adatokat, mert átlagban három-négy olyan műsor szerepel rajtuk, amik eddig a fasorban sem voltak. A Duna TV pedig annyira bejött a nézőknek, hogy nem egyszer jobb nézettséget hoz, mint a közszolgálati egyes adó, s ez különösen igaz az ünnepnapokra.

 A munka ünnepén ugyanis a Duna TV köszönte szépen és egy megbízható közepessel, de mégiscsak behúzta a harmadik helyet a teljes lakosságban. Sőt, nem hazudok, ha azt mondom, hogy nem volt olyan messze attól, hogy egy-egy műsorsávot bizony elcsenjen a két országos, kereskedelmi csatornától. Nem hiába, a nosztalgiával elég erős közönséget lehet a képernyők elé ültetni. A Duna TV múlt heti sikerének a szépsége nem abban rejlik, hogy egy kirívóan magas nézettséget tudott csinálni, hanem abban, hogy durván hét órától este tizenegyig (azaz a főműsoridőben) bő háromszázezer nézőt szegezett a képernyők elé.

 Mivel célközönségbeli adataim nincsenek, így rendes nézettséget nem tudok közölni, de elég beszédesek a teljes lakosságban mért adatok is. A Duna TV négy műsorral (ebben a sorrendben), az Életképekkel, a Sándor Mátyással, A hegyi doktorral és a Mágnás Miskával csinálta meg ezt a pazar eredményt. Az alábbi kis listában pedig azt láthatjátok, hogy az adott négy tartalom és a velük egy időpontban kezdődő műsorok milyen nézettséget hoztak.

19:00: RTL Klub (526 589) - TV2 (617 287) - Duna (301 992)
20:00: M1 (338 756) - Duna (348 629)
21:00: RTL Klub (504 126) - Duna (443 817)
22:00: M1 (105 614) - TV2 (329 820) - Duna (313 936)

 A múlt héten is több nézettség szempontjából is érdekes dolog történt. Az egyik, hogy Az ének iskolája zseniális számokat hoz. A nagy duettel ellentétben a gyerekeket énekeltető showműsor nézettsége nem csökken, ami egyrészt sikernek könyvelhető el, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az első szezont ennél jóval többen nézték. Mindenesetre szép eredmény az, hogy amikor a legtöbb műsor nézettsége csökken a jó idő miatt, egy saját gyártás javít at előző heti adatain. A Szombat esti láz a célközönségben zakózott egy hatalmasat, amit megértek, mivel tényleg nem fiatalos annyira a műsor, nem annyira bulváros, mint az előző évadok, de ennek ellenére engem szórakoztat és az ötödik rész különösen jó volt.

 A másik érdekesség, hogy a Magánnyomozók elverte Sebestyén Balázs vetélkedőjét, sőt, a TV2 a négy napos hosszú hétvégén is bevetette a detektív dokurealityt, ami ugyan nem hoz egymillió nézőt, mint az első részei körül, de több nézőt érdekel, mint a celebes realitysorozatok. A köztévé szerintem legjobb és legszórakoztatóbb műsora, a Magyarország, szeretlek! pedig majdnem megverte az RTL Klub-on vetített filmet, ami azért nem semmi, főleg, hogy közel sem annyira impozáns a vetélkedő showműsor nézettsége, mint régen.

 A sorozatok közül a Cobra 11 lett a legnézettebb, míg a dobogó második helyére a Szulejmán állt fel. A TV2-nél az NCIS hoz nagyon jól, mivel veri a CSI: A helyszínelőket és a legnézettebb késő esti import sorozat az adónál. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A per jel utáni adatok a célközönségre vonatkoznak.)

 A múltkori, viszonylag tartalmas múltidézés után most kicsit rövidebbre fogom a köztévé történetének ismertetését. No nem azért, mert unalmas lenne, vagy mert nincs hozzá kedvem, csak egyszerűen az a helyzet, hogy nem akarom időben nagyon átugrani a második cikkhez kiválasztott sorozatot, a Princ, a katonát.

 Az 1964-es esztendőnél hagytuk abba az első részben és ugyanitt is folytatjuk. A köztévének ugyanis volt egy kisebb, de nem elhanyagolható tehetségkutatója a két kvázi legenda, a Ki mit tud? és a Táncdalfesztivál között. Ez volt a Riporter kerestetik. A műsor első évadát Horvát János nyerte meg, aki az ismertségét és tudását is kamatoztatni tudta. Dolgozott az őt felfedező adónál - az 1977-es Ki mit tud?-nak volt a műsorvezetője -, a TV2-nél és annál a Sport TV-nél, amelynek ő volt az alapító elnöke.

 Az M1 mai napig egyik legnézettebb magazinműsora, a Kékfény 1965-ben került először adásba Szabó László műsorvezetésével. Az 1966-os év azonban műsorok szempontjából az egyik legfontosabb év volt, hiszen akkor mutatták be a Táncdalfesztivált. Az első évadban pedig a könnyűzenei élet színe-java képviseltette magát kezdve Kovács Katitól Korda Györgyön át Zalatnay Saroltáig. De színpadra lépett még Koncz Zsuzsa, Komár László, az Illés együttes, Aradszky László, Koós János és főiskolai hallgatóként Molnár Piroska is. A bejegyzést a tovább mögött folytatom.

(A cikksorozat előző bejegyzéseit Rajkai Zoltánról, Pásztor Erzsiről, Epres Attiláról, Tóth Augusztáról, Görög Lászlóról, Vándor Éváról, Simon Kornélról, Major Melindáról, Faragó Andrásról, Kökényessy Ágiról, Lux Ádámról és Zsurzs Katiról itt találjátok.)

 A női szinkronhangok közül nem tudnék választani, ha megkérnének, hogy mondjam meg, ki a kedvencem. A férfi orgánumoknál sem könnyebb a helyzet, de a legtöbb esetben biztos, hogy erre a kérdésre Kőszegi Ákos nevét dobnám be. Egyszerűen azért, mert nem csak, hogy az ő hangja tetszik talán a legjobban, de az egyik legtehetségesebbnek is őt tartom.

 A szinkronszerepeinek se szeri, se száma. A legismertebb munkái és az én személyes kedvenceim közé tartozik a 24 Jack Bauer-e (ahol azért Selmeczi Rolandot is megilleti a dicséret), a CSI: Miami helyszínelők Horatio-ja és a Murdoch nyomozó rejtélyei címszereplője. De ezeken kívül ő kölcsönzi a hangját a főszereplőknek a Hazudj, ha tudsz, a Maffiózók, a Gyilkos hajsza és a Doc Martin című sorozatokban is. Az ő hangján szólal meg a legtöbbször Tom Hanks, de gyakori magyar hangja Colin Firth-nek és Samuel L. Jackson-nak is.

 A tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte és 1985-ben kapott oklevet. A csoporttársai között ott találjuk Götz Annát, Lippai Lászlót, Pusztaszeri Kornélt és Ráczkevei Annát, míg vele egy évfolyamon olyanok végeztek mint Kocsis Judit, Pápai Erika és Radó Denise. Az iskola elvégézése után dolgozott szegedi, pécsi, budapesti és soproni színházaknál is, jelenleg viszont a kecskeméti Katona Jószef Színház társulatának a tagja. A főiskola elvégzése után azonban nem csak színházi, hanem tévés szerepeket is kapott, igaz többnyire csak tévéfilmekben. Az egyik legismertebb munkája az Öregberény című köztévés sorozatban volt, ahol az egyik főszereplőt Deli Józsefet alakította.

A másik ismert munkája a Kisváros, ahol először Siklós rendőrkapitányát, majd a Barnabás nevű szereplőt játszotta.

 De szerepelt még Hajónapló című, kortárs magyar írók műveit megfilmesítő sorozat egyik részében is. A legújabb tévés szerepe a Rudolf Péteres regényadaptációban lesz, ahol a korabeli titkosszolgálat egyik vezető ügynökét, Dalfalvi Matyiőt alakítja.

 A blog új rovatában a fontos és érdekes szinkronos híreket fogjuk sorba szedni, hogy legyen miből szemezgetnie a magyar változatok kedvelőinek. Igen, kvázi hírrovat lesz, de a szinkron felé orientálva. A többi hírt, képet, videót és szinkronmintát a tovább mögött találjátok.

Így jártam anyátokkal, avagy hogyan készült a finálé magyar változata

 A Comedy Centralon is nagy sikerrel futó (vagyis futott) szitkomot habár nem nézem, azt mindenképpen jó látni, hogy manapság is vannak olyan sorozatok, amik legalább akkora rajongótáborral rendelkeznek, mint a régi klasszikusok. Az Így jártam anyátokkal sorozattáró része pedig nem csak a rajongókat hatotta meg (már akit, ugye), hanem a szinkronon dolgozó magyar színészeket is. Az egyik videót itt, a másikat a tovább mögött találjátok, érdemes megnézni őket.

 A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap sokszor ír ki pályázatokat, hogy lehetőséget adjon az ambiciózus rendezőknek, forgatókönyvíróknak arra, hogy megmutathassák, mit is tudnak. Persze sokan erre mondják, hogy pénzkidobás, s egyet is lehet az ilyen véleményekkel érteni, főleg akkor, amikor a nyertes és elkészült pályaműveket késő este, reklámozás nélkül adja le a köztévé. De én a jó oldalát nézem az egésznek, mivel lehet, hogy ezzel fellendítik a magyar sorozatgyártást, és mivel már a tévéfilmek között is olyan színvonalas alkotásokat találunk, mint A berni követ vagy a Szabadság - Különjárat, szerintem nem kérdés, hogy egy több részes történet is hasonló minőséget tudna képviselni.

 A legutóbbi pályázati körök lezárása után kihirdette, még márciusban, az MTVA Támogatási alapja, hogy melyik produkciók kapnak pénzt, s minket ezek közül főként a tévéfilmek és a sorozatok érdekelnek. Az egyik nyertes pályázó Pajer Róbert volt, aki a Fekete krónika harmadik évadához, azaz újabb két epizód (A három csontváz, A velencei pékinas) elkészítéséhez kapott támogatást. Ez a sorozat egyébként egy regényadaptáció, ugyanis Ráth-Végh István azonos című, korabeli bűneseteket összegyűjtő műve szolgáltatja a történeteket alapját.

 A másik sorozat egy Vaszary Gábor-feldolgozás lesz. A Ketten Párizs ellen a szerző azonos című regénye alapján készül, melyben két barát a főszereplő, akik Bécs helyett Párizs felé veszik az irányt, ahol különös kalandok részesei lesznek. A három részes minisorozatot Papp Gábor Zsigmond készíti, aki a Magyar retró sorozat miatt lehet ismerős.

 A sorozatoknál maradva érdemes megemlíteni, hogy forgatják a Társak című epizodikus, rendőrös, humoros drámát, ami két járőrpáros mindennapjait mutatja be. Az írók között pedig ott találjuk azt a Goda Krisztinát, aki a Csak szex és más semmi, a Kaméleon és a Szabadság, szerelem című filmeket rendezte és az előbbi kettőnek a társforgatókönyvírója is volt. Valamint hat részes ifjúsági sorozatot készít Dyga Zsombor (Tesó, Couch Surf) a köztévére, aminek a forgatási helyszíne Balatonfüreden lesz. Habár nem tartozik szorosan a támogatásos témához, azért nem lehet kihagyni, hogy Rudolf Péter regényadaptációját, a Kossuthkiflit ne soroljam a készülő köztévés magyar sorozatok közé az Usztics Mátyásos Végzős kezdők mellett, aminek ugyan kész az első két része, mondhatnám a dupla pilot-ja, de az M1-nél még nem bólintottak rá a projektre.

 Tehát, ha megnézzük a listát azt látjuk, hogy a közmédiánál foglalkoznak a saját gyártásokkal, aminek én kifejezetten örülök, mivel a magyar sorozatokkal öröm foglalkozni. A tévéfilmek közül, aki a teljes listát szeretné megnézni az erre a linkre kattintson, érdemes, mert kisképernyős alkotás készül egy Tasnádi István és egy Rejtő Jenő műből is. Azonban nem csak élőszereplős műsoroknak tervez pénzt adni az MTVA, ugyanis kiírták a Dargay Attila-pályázatot, amire azoknak a jelentkezését várják, akik egyszer már nyertek támogatást legalább egy animációs epizód elkészítésére. Azért csak ők pályázhatnak, mivel egy már elkészült alkotásból szeretnének tizenhárom részes sorozatot fejleszteni, s megtalálni a klasszikus magyar rajzfilmsorozatok méltó utódját. Támogatandó ötlet.

 A véleményemet, miszerint a TV2 legokosabb húzása volt a krimi dokureality, nem rejtettem véka alá. Igaz ugyan, hogy az első részekben hozták az erre a műfajra jellemző sablon elemeket, a túlságosan is buta és leegyszerűsített beállítású jeleneteket valamint a kihagyhatatlan kézi kamerát, ami miatt úgy remegett és mozgott a kép, hogy a néző szabályosan leszédült a padlóra tévézés közben.

 De meglepetésre sikerült levetkőzni ezeket a kvázi gyermekbetegségeket és olyan ötletes ügyekkel telepakolni a részeket, hogy bizony rajongója lettem ennek a TV2-s produkciónak. A Magánnyomozók talán amiatt is tetszik jobban, mint a többi, műfajon belüli sorozat (A gyanú árnyékában, Családi titkok, Segítség, bajban vagyok!, Veled is megtörténhet), mert nem érezni rajta azt, hogy a készítők keresik a helyes utat és próbálják saját magukat is megerőszakolni, azért, hogy minél lehengerlőbb részeket csináljanak. Tanulópénznek ott volt a csatornának a másik két saját dokureality, amiken úgy látszik egy elég korrekt és színvonalas munkára képes brigád edződött, mivel a Magánnyomozók szerintem a mostani magyar tévés felhozatal egyik legélvezetesebb darabja.

 Nem akarom körbenyalogatni sem a TV2-t, sem a sorozatot, de tény és való, hogy ötletes és nincs izzadtságszaga. Az pedig csak a hab a tortán (igen, ide írhattam volna egy szóviccet is), hogy szakmájukat tanult színészek játsszák az állandó, valamint néha a vendégszerepeket is. De tényleg a csúcs, mondhatnám, hogy a marcipánfigura az egész tetején, hogy ismert szinkronosok is szerepet kapnak ebben a műsorban. Jó, lehet van olyan, akinek a könyökén jön ki, hogy mindig a szinkronnal foglalkozom, de szerintem felüdülés képernyőn látni azokat, akiknek a legtöbbször csak a hangját halljuk. Főleg, ha olyan valamiben látjuk őket, ami nem kritikán aluli, hanem bizony színvonalas.

 A sorozat főszereplői pedig jól lettek megrajzolva. Mivel vannak állandó, jobban mondva visszatérő szereplők, ezért érdemes őket is megnézni, mivel dokurealitynél ilyet még nem láttam. Vagyis hazudok, mert az Éjjel-nappal Budapest is ilyesmi, de az szerializált, nem pedig epizodikus sorozat. A Magánnyomozóknál, a többi bűnesetes gyártáshoz képest kapunk egy állandó szereplőt, Darkó Gábort (Buch Tibor) az Inkognito iroda vezetőjét, s visszatérő szereplőként az ő munkatársait, akik váltásban kapják a különféle megbízásokat. Az egyikőjük pedig egy veterán TV2-s képernyős Csizmadia Gergely, aki a Teában és egy randiműsorban is szerepelt már a csatornánál.

 A legutóbbi epizód, ami miatt írok a sorozatról, nem csak azért érdemel említést, mert jó volt (és humoros), hanem mert két igencsak népszerű és foglalkoztatott szinkronos is szerepelt benne. Andresz Kati és Seszták Szabolcs nagyon jó voltak, s talán az ő játékuk miatt, meg nem mondtam volna, hogy egy heti sorozat büdzséjéhez képest alacsonyabb költségvetésű produkciót nézek, ami ráadásul kereskedelmi csatornán kerül képernyőre. De ne felejtsük el az egyik első epizódban vendégszereplő Bessenyei Emmát sem, ha már szinkronosokról beszélünk.

 A Magánnyomozók tehát nem csak a TV2-nél az egyik legjobb, hanem a műfajában is. Persze vannak kevésbé érdekes részek és amatőr szereplők, de egy napi vetítésű sorozatnak, ami ráadásul nem egyszer tud pazar epizódokat ez megbocsájtható. Nem mondom, hogy még ilyet a TV2 képernyőjére, mert meg lehet telni az ilyen műsoroktól is, de ha a minőséget tudják tartani, akkor nem igazán lehet panaszunk a csatornára.

 A kábelcsatornának egyértelműen megnövelte a nézettségét a reality új évada, s habár olyan jó számokat nem hoz mint a Szombat esti láz negyedik szezonja, azért jócskán többen kapcsolnak a legújabb RTL Klub-os csatornára, mint régen. A probléma az, hogy akik odakapcsolnak, azok nem mind új nézők, mármint csatorna szempontból, és nem is nagyon kíváncsiak a realityt felvezető és levezető műsorokra. A ValóVilág tény és való, hogy dobott az RTLII nézettségén, de főként az RTL Klub kárára.

 A reality után pedig jogosan várnánk el premier sorozatokat és műsorokat az adótól, amit félig meddig meg is kapunk. A legfontosabbat, Charlie Sheen sorozatát már korábban bejelentették, s nem titkolták el azt sem, hogy a ValóVilág műsorsávját fogja megkapni a 10+90 részes szitkom. Az azonban újdonság, hogy a Viasat3 mintájára dupla részekkel fogják vetíteni, amiből az egyik az előző napi premier ismétlése lesz.

 De ne kezdjük egyből a főműsoridővel, mivel délután is lesznek említést érdemlő műsorok. Persze nem mindenkinek lesz kötelező néznivaló, de egy bizonyos nézői ízléskört a három telenovella biztosan ki fog elégíteni, főleg, hogy ebből kettő országos premier. A részletes műsorrendet a tovább mögött találjátok.

 A TV2-nél szerintem ott hibáztak a legnagyobbat, amikor képernyőre tűzték Az élet show-ját. Vagyis amikor a Magánnyomozók kárára tűzték műsorra, ugyanis így saját maguknak adtak egy hatalmas pofont. A nézettségi görbék alapján pedig az látszik, hogy a krimis dokureality bizony igencsak érdekli a nézőket, ami a műsor minőségét elnézve nem meglepő. Jó, biztos van ennél sokkalta jobb sorozat, de magyar viszonylatban mindenképpen dicséretet érdemel, a TV2-n pedig főleg, mert az utóbbi idők egyik legjobb húzása ez. A Magánnyomozók pedig nem csak, hogy jól tartják meg a Tények nézettségét, de a teljes lakosságban nézettebbek, mint a Sebestyén Balázsos vetélkedő és az Éjjel-nappal Budapest ellen is tudnak idősávot nyerni. A csatornának nem biztos, hogy a celebekre ennyi pénzt kellene költenie, ugyanis látva, hogy az Édes élet milyen számokat hoz és hozott Az élet show-ja mögötti műsorsávban, azt mondhatjuk, hogy csak utánfutó műsor, ami az őt felvezető produktum nézettségét viszonylag jól megtartja, de önmaga nem generál pazar számokat.

 A múlt héten is több nézettség szempontjából is érdekes dolog történt. Az egyik, hogy a két nagy költségvetésű showműsor nézettsége növekedett, de a Szombat esti láz a szépítés ellenére sem tud egymilliós nézettséget hozni, ami az RTL Klub számára több szempontból is tanulságos. Az ének iskolája viszont nagyon is jól teljesít és nyeri a vasárnapi főműsoridőt mind a két korosztályban. A másik, hogy a köztévé a viszonylag populárisabb, családbarát filmekkel egész jó nézettséget tud elérni, ami nem egyszer elég arra, hogy valamelyik, ha nem mind a két kereskedelmi tévét megelőzze.

 A múlt hét legnézettebb sorozata a Cobra 11 lett, de nem olyan acélos számokkal. A dobogó második fokára az előző heti nézettségéhez képest csökkenő Szulejmán állt, a többi RTL Klub-os sorozat pedig korrekt nézettséget hoz ahhoz képest, hogy késő este vetítik őket. A TV2-nél az ünnepnap miatt nem volt NCIS, ezért az NCIS: Los Angeles lett a legnézettebb heti sorozat. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A per jel utáni adatok a célközönségre vonatkoznak.)

 A bejegyzések címeit elnézve picit mániám lett ez a fajta sorszámozás. Gondoltam, ha a sorozatoknál ezt használják, miért ne lehetne egy sorozatokkal is foglalkozó blogon is így rendszerezni a cikksorozatokat.

 Az új rovat, ahogyan a címéből is kiderül a magyar tartalmakkal fog foglalkozni, legyen szó sorozatokról, vetélkedőkről, showműsorokról, realitykről, egyszóval bármi magyar gyártásról. Ne kritikát várjatok, mert egyrészt a kiválasztott műsorok zömét nem találom az interneten, másrészt mindent nem is szeretnék megnézni. De akkor mégis miről lesz szó? Tehetitek fel a kérdést jogosan. Az új rovatban kicsit szemügyre vesszük az egyes műsorok, sorozatok alapötletét, színészgárdáját, készítőit, a gyártó csatornát és a legtöbb érdekes vagy a mai fiatalság számára ismeretlen (igen, magam számára is újdonságot jelentő) finomságokat.

 Az első saját gyártás, amivel foglalkozni fogunk az a Magyar Televízió első sikeres sorozata, A Tenkes kapitánya. Az 1957-ben megalapított közszolgálati tévécsatorna csak 1963-ban fogott hozzá tévésorozatok készítéséhez. Persze furcsán hangzik, hogy hat év kellett ahhoz, hogy a ma alapvetőnek számító szórakozási forma első darabját bemutassák Magyarországon, de nem szabad elfelejteni azt, hogy a nulláról kellett felépíteni az első magyar televíziós társaságot. A nézőkben a viszonyítási alap hiánya miatt nem is volt igény az akkor még kvázi ismeretlen műfaj iránt. Arról nem is beszélve, hogy a technika sem az adó, sem a vevő részéről nem volt olyan fejlett és könnyen elérhető, mint manapság.

 Az 1960-as esztendők azonban nem csak egy fronton hozták meg a változást a nézők életében. A '60-as évekre a köztévének több, mint ötvenezer előfizetője volt, akik fekete-fehérben élvezhették a Televízió Képes Híradóját, a Telesportot, a szilveszteri műsorokat és az 1961-ben indult Ki mit tud?-ot. A húzó műsorok kevésnek tűnhetnek, de fontos megemlíteni, hogy 1958-ig csak négy adásnap volt, s csak 1987 után töltötte meg tartalommal az egész hetet a Magyar Televízió. A tovább mögött folytatom a bejegyzést.