A köztévé számomra meglepő módon elég sok sorozatot készíttetett régen, s habár manapság is az egyik legtermékenyebb magyar adó, valahogy elnézve a régi műsorokat az az érzésem, hogy sokkal szabadabban nyúltak egyes témákhoz és mertek az átlagtól eltérőt alkotni. Persze, mondhatjátok, hogy akkoriban nem is volt mihez viszonyítani és ezáltal átlag sem volt, de ha a gyártott sorozatok műfaját nézzük, akkor sokkal színesebb az összkép, mint amit ma látunk. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az MTVA-nál a most lezárult pályázati körök nyertesei, ha megcsinálják, amire vállalkoztak, akkor lesz miből válogatnia a köztévét választó nézőknek.
A cikksorozat következő állomása az 1967-es esztendő. A magyar televízió szempontjából azért fontos ez az év, mert ekkor próbálták ki először a színes televíziós adást, habár a konkrét átállás csak 1969-ben történt meg. Illetve az sem mellékes, hogy az 1957-ben létrehozott MTV-nek 1967-re már egymillió előfizetője volt. Persze furcsa az előfizető szót egy mára országos lefedettséggel rendelkező és ingyen fogható adóval kapcsolatban olvasni, de ebből is látszik, hogy mennyit fejlődött a technika.
A technikával kapcsolatban érdemes azt megemlíteni, hogy az 1967-es évben készült el az Orion gyár az új, színes televíziókészülékével a Colorionnal, tehát az adást vevők részéről is bőszen ment a fejlesztés. A köztévénél pedig ekkor már színesben is tudtak felvételt rögzíteni, valamint a műsoroknál mint újdonságot, a vezeték nélküli mikrofont, a helyszíni közvetítéseknél pedig a kézi kamerát alkalmazták.
A Princ, a katona után 1967-ben egy újabb sorozatot, méghozzá egy regényadaptációt tűzött képernyőre a köztévé. A nyolc részes fekete-fehér ifjúsági sorozat Fekete István Tüskevár című műve alapján készült,a forgatókönyvet, ha az internetes forrás nem hazudik, akkor az a Fejér Tamás írta, aki nem mellesleg magát a sorozatot is rendezte és akit A Tenkes kapitánya és a Princ, a katona kapcsán már megismertünk. A tovább mögött folytatom a bejegyzést.
A történet középpontjában Ladó Gyula Lajos (Seregi Zoltán), egy budapesti, általános iskolai diák áll. A fiút annyira féltik a szülei, hogy nem engedik el a többi osztálytársával egyetemben a nyári úttörőtáborba, azonban, hogy ne üljön egész szünidő alatt otthon egy lehetőséget felajánlottak neki. Mégpedig azt, hogy ha számtanból javít, vagy nem ront a félévi osztályzatához képest, akkor leutazhat István bácsiékhoz (Zenthe Ferenc) a Kis-Balatonhoz.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt leírom, hogy elutazhatott a főszereplő. Akik látták a sorozatot tudják, de például azok, akik csak hallomásból ismerik, miről szól a történet érdemes megemlíteni, hogy ki is Tutajos és hogyan kerül képbe Matula bácsi. Az utóbbi azt hiszem az egyik legfontosabb név a Tüskevárral kapcsolatban, amiben szerintem elég fontos szerepe volt a karaktert alakító Bánhidi Lászlónak is, aki különféle kalandos helyzetekkel ismertette meg Tutajost, a főszereplő fiút.
A sorozat első részét megnéztem és az eddigi három kultikus magyar sorozat közül ez tetszett a legjobban. Nem tudom, mennyi köze van ehhez annak, hogy egy népszerű ifjúsági regény tévéképernyőre adaptálása, de a humora elég kellemes volt. A megvalósítással sincs probléma, a vonatútról kicsit hosszú jelenetsort kaptunk, de mivel csak ezt tudom negatívumként felhozni, azt gondolom ez sokat elmond. A Tüskevár nem csak ifjúsági sorozatként lehet élvezetes, hanem akkor is, ha komolyabb alkotásként állunk hozzá. Az különösen tetszett, ahogyan érzékeltették a nagyváros és a vidéki település közti ellentétet, gondolok itt a közlekedésre és az emberek másokhoz és munkához való hozzáállását.
Forrás: A Magyar Televízió története
