A krimiket nagyon kedvelem, legyen szó nyomozós vagy, thrilleres hangulattal átitatott bűnüldözéses, esetleg a klasszikus értelemben vett krimisorozatokról, vagy akár egy jó könyvről. Ponyva műfaj ide, vagy oda, egy jól felépített, a nézőt vagy az olvasót elgondolkodtató és gondolkodásra, ötletelésre késztető történet, karakteres főszereplő, atmoszféra és le is kenyereztek.
De a sok modern, számítógépes kütyüt használó, helyszínelős, nyomozós sorozatok azért nem képesek a tényleg klasszikus értelembe vett, kevés főbb szereplővel machináló, logikázgatós krimik nyomába érni. Ez nem az új sorozatok hibája, egyszerűen a nézők életvitele annyira felgyorsult, hogy kívánják az azonnali eredményt, az ügyek gyors lezárását a felesleges körítés nélkül. Persze más lapra tartozik, hogy kvázi az okostelefonok, tabletek, laptopok és a közösségi háló használata miatt a tévézés nem ugyanazt jelenti, mint régen, amikor, ha valaki leült a televízió elé, akkor ténylegesen nézte azt. Jó, ehetett, beszélgethetett közben, de az mégsem vonta el annyira a nézők figyelmét a cselekményről, mint az internet ilyen fokú használata. Nem hiába népszerű az Amerikai Egyesült Államokban a Twitter tag-ekkel való reklámozás, azaz egy premier után sajtóközleménybe adni, hogy az adott epizód alatt x ezer ember twittelt, írt a sorozatról. Ez pedig azt mutatja, hogy a legtöbb tévéző kezében nem a távirányító, hanem az okostelefon van. A sorozatok (persze tisztelet a kivételnek) történetei azért vannak úgymond leegyszerűsítve, hogy a közben chat-elő, internetező néző is értse, mit lát a képernyőn, ha netán elidőzik egy weboldalon.
A lényeg, hogy a klasszikus, üresjáratmentes krimiket igenis meg kell becsülni, legyen szó epizodikus (Sherlock, Poirot), vagy átívelő történetszálas (True Detective, The Killing, Broadchurch) sorozatról, ugyanis ezek általában nem annyira nézettek. Persze megint csak tisztelet a kivételnek, de lássuk be, egy NCIS-hez képest sehol sincs egyik sorozat se nézettségben.
A tévétársaságok viszont felfedezték azt, hogy az igényes műsorra bizony van affinitása a közönségnek és nem fog hajlobogva elrohanni a tévé elől, ha nem kap az adott epizód végén pontot a történet. De az se véletlen, hogy ezeket a sorozatok a kábelcsatornákon találjuk meg az Amerikai Egyesült Államokban. A nézői igény válogatja, amit mi sem mutat jobban, hogy az angoloknál országos adó gyártja a világklasszis krimiket. Nem azt mondom, hogy az amerikaiak butábbak, és hogy minden angol sorozat jobb, mint az amerikaiak, de egy-két példától eltekintve az amerikai tévés piac bizony nincs egy súlycsoportban az európai krimifelhozatallal.
A brit, az európai és talán a világirodalom legmeghatározóbb krimiírója Agatha Christie. Ezzel a mondattal magam is vitába szálltam, mikor Sherlock Holmes volt a kedvenc, de akkor még nem ismertem a kis, köpcös, belga detektívet és az írónő remekbeszabott stílusát. A regények megfilmesítése, jobban mondva tévéképernyőre adaptálása 1989-ben kezdődött változó epizódhosszúsággal, változó epizódszámú évadokkal. Az írónő művei közül pedig csak egy-két darabot hagytak ki a készítők pusztán azért, mert vannak olyan regények, novellák, amiknek hasonló a története. A Poirot sorozat azonban így is hetven epizódból áll, aminek utolsó etapját, a tizenharmadikat tavaly mutatta be az ITV, Magyarországon pedig idén, év elején a Story4 a legendás szinkronhangokkal; Balázs Péterrel és Szacsvay Lászlóval.
A sorozatot kétszer fedeztem fel magamnak, először a Sherlock Holmes-sorozat után, de akkor csak pár epizódot láttam, majd másodjára tavaly előtt, amikor a tizenkettedik szezon négy részét néztem meg. Nem mondom, elcsodálkoztam, egyrészt azon, hogy maga a sorozat még képernyőn van, másrészt azon, hogy az első szezonos hangulat, megkopott ugyan, de mégis ugyanolyan különleges, mint régen.
A tizenharmadik évad, mondhatni Poirot utolsó öt ügye nem okozott csalódást, s a készítők megadták a módját a legendás sorozat lezárásának. A magyar vetítési sorrend eltért az eredetitől, ezért ebben a sorrendben fogom véleményezni az adott epizódokat, persze csak a tovább mögött, mert spoileres lehet a kritika.