A blog ezen rovatában a fontos és érdekes szinkronos híreket fogjuk sorba szedni, hogy legyen miből szemezgetnie a magyar változatok kedvelőinek. Igen, kvázi hírrovatról van szó, de a szinkron felé orientálva. A többi hírt, videót és szinkronmintát a tovább mögött találjátok.

Ray Donovan

 Az HBO mutatta be ezt a sorozatot, amiben a főszereplőt a magyar tévézők jó pár filmből már ismerhetik. A történet egy olyan problémamegoldóról szól, akit főként piszkos ügyek eltakarítására hívnak. Azaz, aki a Botrányban látott bulvárosabb söprögetést várja az csalódni fog, mivel itt az erőszakosság van az előtérben.

 A szinkron érdekessége, hogy kiderült, az HBO nem tartozik azon tévéadók körébe, akik leszerződnek egy stúdióval és csak velük dolgoztatnak, hiszen nem ez az első eset, hogy nem az SDI Media Hungary, hanem vagy a Mafilm Audio (Szilícium-völgy) vagy pedig a Mikroszinkron készíti a magyar változatot. Persze nem tudjuk, ennek milyen szerződési kötelezettség áll a hátterében, de akkor is furcsa volt hallani a Ray Donovan végefőcímében azt, hogy a Mikroszinkronban készült. Azt pedig még furcsább, hogy egy ismert szinkronhang, Varga T. József a szinkronrendező. A videóért köszönet Lengabor-nak.

Szereplők: Liev Schreiber (Viczián Ottó), Paula Malcomson (Németh Kriszta), Eddie Marsan (Karácsonyi Zoltán), Dash Mihok (Megyeri János), Steven Bauer (Haagen Imre), Katherine Moenning (Kis-Kovács Luca), Pooch Hall (Sörös Miklós), Kerris Dorsey (Laudon Andrea), Devon Bagby (Bogdán Gergő), Jon Voight (Barbinek Péter)

Magyar szöveg: Bogdán László
Szinkronrendező: Varga T. József
Stúdió: Mikroszinkron

 A sporteseményeknek, főleg a futball világ- és Európa bajnokságnak, valamint az Olimpiának mindig nagy a vonzereje és mivel ezeknek a közvetítési joga a köztévénél van, ezért az emberek ilyenkor kis időre felfedezik, hogy az M1-en is van néznivaló. A kép azonban csalóka és hiába kapcsolnak oda több millióan, ha amikor nincs sport (és múlt hét pénteken nem volt), akkor szinte el is felejtik, hogy ez a tévécsatorna is a kínálat része. Mert szép, hogy a jó felvezetéssel hétszázezres nézettséget hoz az M1 Híradója és a koncertfilmeket is félmillió tévéző követte, de amikor ezeknek a tartalmaknak önmagukban kell teljesíteniük, akkor látszik, hogy nem sok vonzereje van a közmédiának.

 Ezért nem értem, hogy egy ilyen jó lehetőséget miért nem használnak ki. A múlt héten játszották a harmadik csoportkörös mérkőzéseket és két, egymást követő sportközvetítés között volt bő egyórás szünetük, amikor le lehetett volna adni valamilyen premier tartalmat, ezzel is lendületet adva a futball utáni kínálatnak. A köztévé viszont koncertfilmet adott, amit egyrészt megértek, mivel ennek a műfajnak is van közönsége, de ez csak egyszeri nézettségbeli eredmény volt, s ez nem fogja a sport után az M1-re hozni a tévézőket. A beharangozott új sorozatokat első részeit, vagy akár valami más műsort ilyen hátszéllel kell bemutatni.

 A késő esti és dupla futballközvetítés miatt az M1-nek nem volt valami jó nézettsége ahhoz képest, hogy az előző előtti héten milyen számokat hozott. Az RTL Klub pedig a teljes lakosságban és a célközönségben is verte az import sorozataival a brazil labdarúgást, de nem csak a sport ellen tudott jó számokat az adó, hanem a Tények után adott TV2-s műsorok zömét is verte.

 A múlt héten is több nézettség szempontjából is érdekes dolog történt. Az egyik, hogy a Barátok közt javított és fel is állt a dobogó legfelsőbb fokára, amit talán először szerzett meg olyan műsor, ami nem hozott egymilliónál több nézőt. A másik érdekesség, hogy a Szulejmán remek számokat hoz és messze a magyar tévés piac legnézettebb sorozata (úgy, hogy nem premier részt adnak a Cobra 11-ből). A legtöbb RTL Klub-os import gyártás jó nézettséget hozott, kivéve a CSI: A helyszínelőket, ami kikapott a TV2-s Édes élet című realitysorozattól és alacsonyabb közönségarányt tudott, mint az utána levő CSI: Miami helyszínelők ismétlése. A harmadik érdekesség, hogy a futball egyik korosztályban sem tudta a dobogó első helyét megszerezni, mivel a célközönségben egy az RTL Klub-on adott film lett a legnézettebb.

 A sorozatok között a teljes lakosságban a Szulejmán, míg a célközönségnél a Dr. Csont ismétlése hozta a legtöbb nézőt. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A második adat a célközönségre, míg ahol elérhető volt ott a harmadik a 18-59-re vonatkozik.)

 A blogon mostanában elég kevés friss bejegyzést olvashattatok és ezért elnézést is kérek, de próbálom rendszerezni a nézett sorozatokat és ez bizony nem csak az új, vagy más kedvencek, de az írások rovására is megy.

 A betervezett sorozatok közül elsőként az HBO saját gyártású politikai szitkomját és annak harmadik évadát fejeztem be, s nem okozott csalódást. Az meglepő volt, hogy az írók milyen könnyen vitték tovább a második évad végén behozott új történetszálat és az első szezonnal ellentétben nem a kisebb ügyekre, hanem egy tényleg nagy horderejű és a történet központjába helyezett eseménnyel foglalkoztak. Azaz kvázi az epizodikusabb felfogásból a szerializáltság felé vitték a sorozatot. Ez pedig nagyon is jót tett a Veep-nek, hiszen annak ellenére, hogy voltak kisebb állomások a történetben, mégis volt eleje és csúcspontja az évad eseményeinek.

 A kapkodás miatt, ami a részek felépítését, a színészek mozdulatait és a pergő szövegeket jellemzi, kicsit nehéz volt felvenni a ritmust és ráhangolódni az évadra, de pár jelenet alatt belerázódik az ember és utána már önfeledten tud szórakozni azokon az elvetemült és dilis poénokon, szójátékokon, amiket az írók kitalálnak. A humor az első évadhoz képest nem sokat változott, de pont annyit finomodott, hogy a visszatérő elemekre ne megszokottként tekintsünk.

 Az egész sorozatra jellemző hektikusság valahogy megkönnyíti a sok karakterrel való munkát, hiszen nincsenek üresjáratok és a pörgés miatt szinte mindegyik szereplőt kihasználják. Sőt, néha egy-egy karakter az évad alatt annyi mindent csinál, mint más sorozatokban két-három szezon alatt, s körülbelül ilyen tempóban váltják egymást az események is.

 Emiatt talán nem mindig olyan élvezhető, s van amikor én is csak kapkodom a fejem amiatt, hogy mennyi mindent zsúfolnak egy-egy epizódba, de összességében mindig kellemes élmény megnézni egy részt. De talán ez a fajta közlési mód megköveteli a nézőktől, hogy a sorozatra fókuszáljanak, ne internetezzenek, ne telefonáljanak közben, mert akkor bizony lemaradnak igen fontos eseményekről. Nem beszélve arról, hogy így elég jó képet is kapunk arról, mi történik egy alelnöki- és egy kampánystáb életében.

 Igen, ez utóbbival picit elárultam a történteket, hiszen a második évad végén és a harmadik elején kiderül, hogy Selina Meyer is indul az elnökválasztásért, és ahogy ezt az első két évad alatt megszokhattuk nem csak a neki dolgozók, de saját maga is képes rontani a közvéleményben mért pozícióján. Az évadnak a kampány a fő témája, ami a fináléban lezárást is kap, de ezt tényleg nem fogom elárulni.

 Az évad hozta a sorozattól megszokott minőséget, a színészek és az írók is remekeltek, s erre a kampánykörútra bizony érdemes benevezni.

 A köztévé délutáni és esti műsorrendje csak futballmérkőzésekből áll, s nyerik is a műsorsávokat. Persze adnak híradót és magazinműsort is, valamint ismétlik a Munkaügyek - IrReality Show című saját gyártású szituációs komédiájukat is, de ezek önmagukban nem lennének képesek ilyen nézettségre. A köztévé sikerének felemás helyzetét az mutatja meg a legjobban, hogy habár verik a két kereskedelmi adót és a múlt hét legnézettebb műsora is a világbajnokság közvetítése (Németország - Ghána) lett, mégis amint vége a sportnak a tévézők zöme szinte azonnal el is kapcsol az M1-ről. Ez csak azért probléma a köztévének, mert a szünetekben reklámozott új sorozatokról (Cédrusliget, Rámenős páros) így kevesebb ember értesül, pedig ha valamire jó egy ilyen nézett sportesemény, akkor az a saját gyártások és a premierek reklámozása.

 Az RTL Klub azonban a futball ellenére is tudta hozni a kötelezőt és a Barátok közt népszerűségének nem sokat ártott a sport, mivel a szappanoperával magabiztosan nyerik a műsorsávokat.

 A múlt héten is több nézettség szempontjából is érdekes dolog történt. Az egyik, hogy az RTL Klub késő este megismétli az RTLII-s hírműsorát és milyen jól teszi. A Híradó időzítése tökéletes, hiszen amikor a Rábai Balázs vezette műsor adásba kerül akkor pont nincs futball, s így azok, akik esetleg lemaradtak a hatos vagy a fél nyolcas híradásokról értesülhetnek a fontos hírekről. Az ötlet sikeres és olyan nézettséget hoz az RTL Klub késő este, amilyet csak régen tudott.

 A másik érdekesség, hogy az RTL-es import sorozatok egész jól hoztak, ami azért nagyon meglepő, főleg annak tükrében, hogy a köztévés sportközvetítés hétszáz-kilencszázezres nézőbázisa ellen tudta a Szulejmán szinte ugyanazt a nézettséget, amit az előző héten, s az ismétlés Dr. Csont sem hozott szégyent az RTL Klub-ra. A TV2 a délutánt megint megnyerte, s az RTL Klub-nak nincs receptje arra, hogyan tudna újra nézett lenni a hírműsora előtti idősávokban.

 A sorozatok között a Szulejmán nyerte a múlt hetet a teljes lakosságban, míg a célközönségnél a Dr. Csont ismétlése lett az első. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A második adat a célközönségre, míg ahol elérhető volt ott a harmadik a 18-59-re vonatkozik.)

 A blog ezen rovatában a fontos és érdekes szinkronos híreket fogjuk sorba szedni, hogy legyen miből szemezgetnie a magyar változatok kedvelőinek. Igen, kvázi hírrovatról van szó, de a szinkron felé orientálva. A többi videót és szinkronmintát a tovább mögött találjátok.

Bob burgerfalodája

 A sorozat ugyan nem premier, de az első és a második évad bemutatása között olyan sok idő telt el, hogy érdemes ennek a remek animációs sorozatnak a magyar változatával is foglalkozni. A Bob burgerfalodájára is igaz az, ami szerintem a legtöbb animációra, hogy magyarul sokkal jobb, mint eredeti nyelven. Nem tudom, lehet, hogy egyes sorozatoknál a megszokás miatt (A Simpson család), de sok esetben nem tud szórakoztatni az angol nyelvű változat, míg a magyar nyelvűn könnyesre nevetem magam. A videóért köszönet Lengabor-nak.

Szereplők: Bob (Rosta Sándor), Linda (Forgács Gábor), Tina (Pálmai Szabolcs), Gene (Baráth István), Louise (Bogdányi Titanilla)

 A múltkor megírtam, hogyan fogja lebonyolítani a köztévé a saját fejlesztésű, komolyzenei tehetségkutatóját és a versenyzők közül hogyan kerül ki a döntő adásra a legjobb korosztályonként. Azonban nem véletlen, hogy az új formátumokról sokszor hallgatnak a csatornák és tényleg csak a premier előtt (vagy még akkor sem) árulják el, miként fog zajlani a műsor. A Virtuózok honlapján viszont meglepődve olvastam, hogy sok mindenen alakítottak a korábbi leíráshoz képest.

 Az egyik meglepetés a zsűri létszámának változtatása volt, ugyanis az eredetileg tervezett négy helyett öt ítész fog a zsűriasztal mögött ülni. Azonban a tehetségkutató lebonyolításában többet módosítottak, s ezért nem is érdemes az eredeti koncepcióval foglalkozni.

 A műsorban három korosztályra bontva versenyeznek a jelentkezők (6-13, 14-19, 20-24, illetve énekeseknél a felső korhatár 28 év), akik külön adásokban mérik össze tehetségüket. A jelentkezők közül egyéni meghallgatások során választják ki azokat, akik bekerülnek a korcsoportra osztott három válogató adásba. Az előre felvett részekben a versenyzők a zsűri előtt adják elő produkciójukat, az ítészek pedig tíz-tíz előadót juttatnak a középdöntőbe. A középdöntőből, amiből szintén három epizód lesz, csoportonként hárman jutnak a döntőbe, ahol a zsűri kiválasztja a korcsoportok győzteseit, akik a fináléban, az élő műsorban már a közönség szavazataiért játszanak.

 A műsornak tehát három győztese lesz, akik a döntőben lemezszerződést és amerikai koncertfellépést (Avery Fisher Hall, Roy Thomson Hall, Kravis Center) nyernek, míg a fináléban csak egy valaki kapja meg a tizenkét millió forintot. A Virtuózok honlapja szerint a gyártó cég a változtatás jogát fenntartja, ezért illik ezt a menetrendet is a helyén kezelni.

 A köztévé hagyományosan jól szokott szerepelni a nézettségi toplistákon, ha adnak valamilyen sporteseményt. A kézilabda annyira ugyan nem mozgatja meg a tévézők ujjait a táviránytó gombjai felé, de a nyári olimpiai játékok és a futball világbajnokság már azon közvetítések közé tartozik, amikor a tévézők fittyet hánynak az időpontra és éjfélkor is vígan a köztévé képernyőjét nézve szórakoznak. Persze az lenne a legjobb, ha saját gyártásokkal tudnának ilyen számokat, vagy legalább ezeknek a felét, de így is szép eredmény, hogy főműsoridőben, a célközönségben is nézettebb volt a két országos kereskedelmi adónál az M1. A köztévé nézettségének növekedését a legjobban ezek a számok ábrázolják, amik a 18-49-ben elért közönségarányt mutatják este hét és tizenegy óra között.

H: 4.6%, K: 2.9%, Sz: 2.1%, Cs: 19.6%, P: 26.4, Sz: 20.3%, V: 18.1%

 A futball világbajnokság közvetítésének azon felül, hogy maga a köztévé a nyertese, bizony egyes műsorai is jól jártak a sporttal, pláne, ha két mérkőzés szünetében kerültek adásba. Ilyen volt például a Munkaügyek - IrReality Show is, amit hétvégente késő este ismétel az M1, s a sorozat első része olyan nézettséget hozott, amilyet eddig még soha.

 Az éremnek viszont két oldala van, s ha egy csatorna nagyon jó nézettséget hoz, az ritkán történik úgy, hogy közben a riválisok, jelen esetben a két országos kereskedelmi adó ne bukjon valahány nézőt. Ez pedig most sem történt másként, de ami a legmeglepőbb, vagy talán pont hogy nem az a Barátok közt volt. A futball ugyanis ezt az egy sorozatot, vagyis ennek az egy sorozatnak a nézettségét nem tudta megtörni.

 A múlt héten is több nézettség szempontjából is érdekes dolog történt. Az egyik, hogy A mentalista valami hihetetlenül pazar nézettséget hozott. Nem tudom, hogy a Red John-os történetszál mennyire játszik közre ebben, de hogy a felvezető műsorának (Barátok Közt) nézettségét 18-59-ben szinte megtartotta, s teljes lakosságban és célközönségben is verte a Szulejmánt. Illetve ami még nagyobb meglepetés, hogy a célközönségben a Barátok Közt című sorozatnál is nézettebb volt.

 A másik érdekesség, hogy a TV2-s telenovella, A gonosz álarca felemásan teljesít, mivel a teljes lakosságban nem hoz jobban, mint az ugyanebben a műsorsávban adott heti import sorozatok, illetve rendre kikap az RTL Klub-os műsoroktól. A hét legnézettebb műsora Az ének iskolája lett, viszont a döntő adás sem tudta megismételni az előző évados számokat. Azonban nincs miért szégyenkeznie a TV2-nek, hiszen magabiztosan nyerték a vasárnapokat a két tavaszi showműsoruknak köszönhetően.

 A sorozatok között A mentalista lett az első, míg a szultán a második. A többi RTL Klub-os, import sorozat nézettsége viszont csökkent a futball miatt. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A második adat a célközönségre, míg ahol elérhető volt ott a harmadik a 18-59-re vonatkozik.)

 A blog ezen rovatában a fontos és érdekes szinkronos híreket fogjuk sorba szedni, hogy legyen miből szemezgetnie a magyar változatok kedvelőinek. Igen, kvázi hírrovatról van szó, de a szinkron felé orientálva. A többi hírt, képet, videót és szinkronmintát a tovább mögött találjátok.

Szerelem zálogba – szinkron riport

 A Magyarszinkron.hu megnézte, hogyan készül az RTLII-n képernyőn levő Szerelem zálogba című telenovella magyar változata és beszélgettek a színészekkel valamint a szinkronrendezővel, Szalay Évával. A videót érdemes megnézni, bár én mindegyik ilyen kulisszatitkosra ezt mondom, de ez is jó, tényleh, főleg az egyik poén, amit persze, hogy nem fogok elárulni. A szinkron egyébként a Hang-Kép Szinkroncsoportnál készült.

 Az RTL Klub táncos műsorának ötödik évada nem lesz rajta a csatorna legsikeresebb műsorait összesítő toplistán. Tény, hogy ilyen kevesen soha nem nézték még az ismert magyar embereket megtáncoltató műsort az RTL Klub-on. Tény, hogy volt olyan adás, ami csak hétezer nézővel hozott többet (683 ezer), mint az előző szezon legnézettebb adása (676 ezer) az RTLII nevű kábelcsatornán. Tény, hogy a TV2 ismételt filmekkel verte a műsort. A sort pedig lehetne még folytatni, hiszen ritka az, amikor RTL Klub-os showműsor nem szerzi meg a dobogó legfelsőbb fokát a heti nézettségi listákon, de azért rugdosni sem kell ezt a formátumot, hiszen nem csak ez tehető felelőssé azért, mert nem hozta azt a nézettséget, amit mondjuk az első három évad.

 Az ötödik etap ahhoz képest, hogy csak két egymilliós adást hozott nem zárt rossz átlagot. A legnagyobb bukás viszont tagadhatatlanul a célközönségben érte az RTL Klub-ot, hiszen az sem megszokott a náluk vetített showműsoroknál, hogy 18-49-ben az átlag háromszázezer néző alatt maradjon. A premierhez képest a finálé nézettsége a teljes lakosságban 5%-ot, míg a célközönségnél 19%-ot csökkent. A Szombat esti láz egy műsorsávban volt képernyőn filmekkel, híradókkal, zenés műsor döntőjével, koncertfilmekkel, szórakoztató műsorral és sorozattal, valamint az Eurovíziós Dalfesztivál felvezető műsorával. A táncos showt pedig a Fókusz Plusz vezette fel. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

 A köztévé saját gyártású szitkomjának harmadik szezonja közel sem sikerült úgy, ahogy én azt személy szerint elvártam volna a hihetetlenül szórakoztató második évad után. A pompás előző szezonra kiosztott maximális pontszámot nem igazán kell megmagyarázni, mivel olyan rendben volt minden a színészi játéktól, a karakterek finomhangolásán át a sorozatra jellemző humorig, hogy tényleg tökéletes epizódokat pakoltak elénk a készítők. A harmadik etap hozhatta volna ezt a színvonalat, lehetett volna ugyanolyan parázs és szórakoztathatott volna ugyanúgy a bejáratott eszközeivel, de mégsem tette.

 Nem azt akarom mondani, hogy kukába való volt az egész évad, de bizony voltak olyan hullámvölgyek, amiket nem volt jó látni, s nem egyszer sikerült a poénok helyett kínos jeleneteket mutatni. Az első évadban elég markánsan voltak jelen a karakterek és talán amiatt, hogy kevesebben voltak, sokkal jobban ki is használták őket az írók, s a harsányságukkal el tudták adni az amúgy is jól kitalált poénokat. A második évadban az új szereplők miatt kicsit változtattak a felálláson és a szereplők egymáshoz való helyzetén, létrehoztak a sorozaton belül egy élvezetesen működő rendszert, amire csak fel kellett húzni az egyes történeteket, megszórni pár ütős poénnal és kész is volt a recept, amivel az én ízlésemet el is találták. A harmadik évadban viszont a szereplőket mintha elhasználták volna és csak bábokként mozgatták volna őket az események közben, szájukba adva a megszokott és picit unalmas klisékké formázott mondatokat. Ez az évad legnagyobb hibája, mivel olyan jól rajzolták meg a közigazgatásban dolgozókat, olyan jól képezték le a valóságot, hogy bizony én, mint néző feszengtem a kihasználatlanságuk miatt.

 A szezonról persze nem csak negatív véleményem van, hiszen ezek ellenére is sikerült egy-egy olyan részt írniuk, amin könnyesre nevettem magam, bár a sok közepes epizód miatt nem élveztem annyira ezt az évadot. De amikor megcsillogtatták azt, amit tudnak és azt, amiért beleszerettem a Munkaügyekbe, akkor kő kövön nem maradt. A remek epizódok közé tartozik a Hackertámadás, amiben a Munkavédelmi, Munka- és Űrbiztonsági Hivatal dolgozói maradnak az ország egyetlen munkaképes köztisztviselői, s ennek meg is lesz az eredménye. A másik részben találkozhatunk Elvira férjével, aki nem kis galibát okoz a hivatal dolgozóinak, a nézőknek pedig nem kis mosolyt csalt az arcára sziporkázó humorával. A remek epizódok közé sorolhatom még A kenőpénz, a 24 (igen, a kultikus akciósorozat), a Sztrájk, az Év dolgozója, a Leltár és a Családi pályázat címűeket, s főleg az utóbbi négyet érdemes kiemelni, mivel bitang erős kritikát kapunk a társadalomról, jobban mondva a bürokratikus rendszerről.

 Az Év dolgozója viszont nem csak a hivataloknak, hanem a választási kampánynak állít görbe tükröt és szinte minden jellemző politikai húzást, lépést és a választókhoz való hozzáállást megkapjuk az irodára vetítve a sorozattól megszokott humor körítésében. Az előző évadban hiányoltam, hogy nagyon kevés rész szól kimondottan a magyar állami intézmények működéséről, kevés epizódban figurázzák ki ezeket a legtöbb ember számára ismert ügyintézési eljárásokat. A harmadik évadban pedig meg is kaptuk rendesen a magunkét e tekintetben, hiszen a legjobban sikerült epizódok pont ezek a fricskák lettek.

 Emiatt is kár, hogy az alap karaktereket nem tudják úgy kihasználni, mint az előző évadokban, pedig a színészekre nem lehet panasz, és vendégszerepekre is olyanok ugrottak be, mint Bodrogi Gyula, Szacsvay László, Vida Péter, Schmied Zoltán, Nagy Zsolt vagy Fehér Tibor. A sok jó jelenet, poén és epizód ellenére viszont nem kaptam meg azt az élményt, amit vártam, s lehet, hogy nem is magában a sorozatban kellene a hibát keresnem, mivel olyat vártam el, amit egyik másik műsor sem tudott volna überelni. Az évad első részei okozta kis csalódást aztán jóvá tették, s habár stílusában sem olyan már, mint régen, azért továbbra is szórakoztató kikapcsolódás.

 A jó időnek, illetve az időpont megváltoztatásának köszönhetően évadminimumot hozott a Barátok közt, de így is magasan a legnézettebb sorozata volt a múlt hétnek, s mind a teljes lakosságban, mind a célközönségben a dobogón végzett. Azonban van még egy tényező, amit nem érdemes elhallgatni, ha az RTL-es szappanopera nézettségét vesszük górcső alá, ez pedig a Duna TV és egy bizonyos német sorozat. Igen, A hegyi doktor. Ugyanis ez a sorozat pont abban a műsorsávban van képernyőn, amiben régen a Barátok közt volt, s most, hogy szünetre ment a Négyen négy ellen, ismét visszakerült a megszokott helyére az RTL Klub saját gyártása. Azonban egy műfaját tekintve erős ellenféllel találta szemben magát, ami nem a célközönségből, hanem a szappanoperát kedvelő, többnyire idősebbek táborából csaklizta el a rajongókat, akik a késő estés vetítés miatt vélhetően leszoktak sorozatról, vagy jobban mondva rászoktak egy másikra, ami pont a szappansávban van adásban. Azzal, hogy az RTL-es sorozat ismét fél kilenc körül kezdődött azt várhattuk volna, hogy a legtöbb műsor nézettsége csökken, s ez így is történt, hiszen a TV2 és az M1 is elkönyvelhet egy picit nézettségvesztést, míg a Duna TV-s A hegyi doktor köszönte szépen a barátokat és ment munkába a maga bő négyszázezer nézőjével.

 A Duna TV-hez még annyit érdekességként, hogy a top ötven legnézettebb múlt heti műsor közül hét volt Dunás, míg csak öt M1-es. Ez azért beszédes adat arról, hogy a köztévé nézőinek melyik irány jön be jobban, hiszen míg a Duna TV ismétlésekkel is háromszázezres nézettséget hoz, addig a köztévé egyes adója premier sorozattal sem tud ennyi nézőt a képernyők elé ültetni.

 A Négyen négy ellen szünetre küldésével az összes RTL Klub-os műsor fél órával korábban került adásba, s így végre nézőbarát időpontban kezdődtek az import sorozatok. A meglepetés viszont az volt, hogy szinte nem is tudtak javítani az előző heti számaikon, s szinte ugyanannyi nézőt érdekelt a Szulejmán 21:30-kor, mint 22:05-kor, s ugyanez elmondható a Glades-ről és a Castle-ről is. A mentalistát azért nem soroltam ide, mert Patrick Jane-ék nagyon tudnak valamit, ha bő negyvenezer nézőre közelítették meg a török szultán háremét, s mind a célközönségben, mind a TV2 által használt 18-59-ben a legnézettebb heti sorozata lett az RTL Klub-nak.

 A múlt héten is több nézettség szempontjából is érdekes dolog történt. Az egyik, hogy a TV2 a főműsoridőben, aminek az intervallumát vegyük most picit lazábban, két telenovellát is vetít. Az egyiket a Tények előtt, a másikat pedig késő este, az Édes élet után. Az új sorozat, A gonosz álarca a nézettséget tekintve nem volt rossz döntés, mivel a teljes lakosságban ugyanazokat, hanem jobb számokat hoz, mint a heti külföldi tartalmak, viszont a célközönségben nem érdekel annyi nézőt. Az RTL Klub ugyan verte a telenovellát, de a felvezető műsorával sem a Showder Klub, sem a Glades nem tudott mit kezdeni.

 A másik érdekesség az elsötétítési akció volt, amiben sok tévétársaság is részt vett, többek között az RTL Klub és a TV2, valamint a kábelcsatornáik és a Viasat adók is. A közmédia nézettsége viszont nem ugrott meg, s meglepő, de egyik másik olyan csatorna sem hozott rekord nézettséget, amelyik nem adott negyed óráig tiltakozó feliratot.

 A sorozatok közül a Szulejmán a teljes lakosságban, A mentalista pedig a célközönségben lett a legnézettebb. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

(Segítség: a műsor neve utáni szám a teljes lakosságra vonatkozik, ahogyan az utána levő, zárójeles százalék is, ami a közönségarány. A második adat a célközönségre, míg ahol elérhető volt ott a harmadik a 18-59-re vonatkozik.)

 A mostani tévés piac számomra talán legjobban tetsző sorozatának harmadik évada pont úgy sikerült, ahogy azt az első és a második évad után sejteni lehetett. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy a finálé minden vágyamat kielégítette, de mivel csak az utolsó jelenetek voltak olyanok, amiken húztam a számat, ezért elégedetten bólogatok, ha vissza kell gondolnom arra, milyen élményt okozott ez a szezon.

 Persze, sok esetben nagyon is fontos az évadzárás, mert ez az, ami ráveheti a nézőket arra, hogy mindenképpen nézzék a következőt is. A Botrány harmadik etapjának fináléja azonban inkább hasonlított a The Mentalist szezonzárójához, azaz inkább volt az egész sorozat, mintsem egy évad befejezése. Kaptunk természetesen cliffhangereket, de azok nem voltak olyan horderejűek, hogy lerágjam a körmeimet miattuk. De összességében is, csak ennyi negatívumot tudnék írni a harmadik évadról, mert én nagyon jól szórakoztam.

 A második évadban már kiderült, hogy az írók huszonkét epizódon keresztül nem tudják és nem is akarják azt a témát felhasználni, amin végül is az egész sorozat alapja nyugszik. A problémamegoldás, az ügyfél kéréseinek és kívánságainak teljesítése, mások bemocskolása, esetleg bűnösök tisztázása epizodikusan és élvezetesen csak az első, rövid évadban működött remekül. Persze, nem tudhatom, hogy az írók mit hoztak volna ki ebből a felállásból egy országos sorozatra jellemző epizódszámmal, de mivel az én ízlésemnek fekszik a kvázi két részre szedett történetű évadfelépítés és a drámásított szerializáltság, azt hiszem elégedett lehetek az iránnyal, amit a harmadik etapban is tökéletesen hoztak.

 A harmadik évadban azonban nem különül el annyira a két felvonás, mint az előzőben, s ez talán a rövidebb szezonnak is köszönhető. Így viszont egy sokkal egységesebb és szerintem sokkal átgondoltabb történetet kaptunk, ami az első részben elkezdődött valahogy, s aminek úgy néz ki, pont került a végére. Az írók szép ívet követtek a szezonban, szinte minden szereplőt kihasználtak, s közben olyan mellékszereplőket kaptunk, mint Lisa Kudrow, aki valami fantasztikus volt a politikusnő szerepében, de említést érdemel még Jon Tenney (aki nem mellékesen a harmadik magyar hangját kapja a harmadik sorozatában), Paul Adelstein (innen is csókoltatom a szinkronrendezőt Kassai Károly miatt) és az Olivia szüleit alakító színészek is. Ide direkt nem írok a spoiler miatt neveket, de hogy nagyon találó volt a választás mind a két részről, abban biztosak lehettek.

 A színészeket azért emeltem ki, mert nagyon jól bántak velük a készítők, szinte mindenki kapott egy saját történetet az évad során, ami nagyon jól árnyalta őket, s így elég fontos és a karakter megértésének szempontjából nem elhanyagolható dolgokat tudtunk meg például Mellie-ről, Huck-ról, Cyrus-ról, Sally-ről és magáról Olivia Pope-ról is. Nagyon jól alkalmazták a visszatekintést és egy percig se untam ezeket a jeleneteket, pedig a legtöbb esetben zavarni szoktak az erőltetett visszaemlékezések, de itt a szereplők jelenben zajló cselekedeteinek megértését szolgálták.

 Az évadban sok kisebb történeti szálat is kaptunk, s nem szégyenlem, de a sötétebb tónusú epizódokat élveztem a leginkább. Az évad első fele a titkos szervezetről a B613-ról és az elnök szeretőjéről szólt, majd a szezon második felvonásában a választást és a kampányt kaptuk meg nagyon izgalmas formában. Persze nem a politika legmélyebb bugyraiba kalauzoltak el minket a készítők, de azért nem egy olyan megoldást mutattak, amikről könnyen elképzelhetőek, hogy igazak lehetnek. Az egyik legfontosabb esemény is egy ilyen lépéshez köthető, amire igaz az, hogy visszanyal a fagyi. A sorozat egyébként meglepően durva, nyers és naturalista volt egyes jelenetekben, ami nem egyszer igazán megviselt, mivel nagyon jól bánnak az érzelmekkel és kifejezésekkel.

 A drámás vonal miatt nem hiszem, hogy sokan kedvelni fogják, mert nem vetik meg az írók a szerelmi szálakat, romantikus körítéseket, de tessék ennek ellenére is bepróbálni ezt a sorozatot, mivel sokkal több mint egyszerű dráma. A szereplőket a harmadik évadra nem csak, hogy mélyítették, de a sallangoktól is megtisztították és külön-külön, valamint együtt is nagyon jól működnek a történetben. Az akció, összeesküvéses és drámai elemek, valamint a történetfelépítés miatt tetszett annyira ez az évad.

 A blog ezen rovatában a fontos és érdekes szinkronos híreket fogjuk sorba szedni, hogy legyen miből szemezgetnie a magyar változatok kedvelőinek. Igen, kvázi hírrovatról van szó, de a szinkron felé orientálva. A többi hírt, képet, videót és szinkronmintát a tovább mögött találjátok.

Ne bízz a ribiben!

 A Comedy Central mutatta be ezt a két évados szitkomot, amihez - a szinkronmintát meghallgatva - nem készült rossz magyar változat, már ami a hangválasztásokat illeti. A főszereplő szinkronhangjára viszont nem tudok rájönni, valahogy nagyon ismerős, de nem tudok hozzá sem másik szerepet, sem nevet kapcsolni. A többi szereplő hangja is zsákutca, csak Mezei Kitty-t és Markovics Tamást ismertem fel. Az utóbbi választás viszont azért jó, mert egy legendás sorozat párosa jött így újra létre. A videóért köszönet Lengabor-nak.

Szereplők: Krysten Ritter (Bogdányi Titanilla), Dreama Walker (Mezei Kitty), James Van Der Beek (Markovics Tamás), Liza Lapira (Lamboni Anna), Katherine Tokarz (Dögei Éva)

 Az MTVA által kiosztott pályázati pénzek egyik része tévéfilmekhez kerül, s látva, hogy milyen jó volt A berni követ (vagy a készítők előző munkái; A vizsga és a Szabadság - Különjárat) azt hiszem ez tényleg nem pazarlás a közmédia részéről. A berendelt kisjátékfilmek közül az egyik Rejtő Jenő művéből készül és az a Madarász Isti rendezi, aki dolgozott a Hacktion Újratöltve című sorozaton is, illetve az ő nevéhez fűződik A legyőzhetetlenek című tévéfilm is.

 A kedvelt magyar író művei közül azonban nem valamelyik nagyon híres történetet, hanem A detektív, a cowboy és a légió című novellát adaptálják kisképernyőre a készítők. Persze ez az írása is lehet nagyon szórakoztató és jó, de még nem hallottam róla, bár nem is vagyok annyira képzett Rejtő Jenő műveit illetően. Aki el szeretné olvasni az erre a linkre kattintva teheti meg.

 A tévéfilm címe A fekete múmia átka, a történet helyszíne pedig egy amerikai tejcsarnok lesz, ahol nem alkoholos italokat, hanem süteményeket és tejeskávékat fogyasztanak, s a törzsvendégei a ponyvaírók. A leírás szerint a tejcsarnok hangulatában a klasszikus magyar kávéházakat idézi. Az egyik nap azonban megérkezik a hely tulajdonosának ifjú unokaöccse, aki vidéki tanítói állását szeretné irodalmi pályára cserélni. A tulaj a rokonát a dörzsölt ötletmesterre, Vörös Palackra bízza, aki két óra alatt írót farag a fiúból és egy elcserélt zsaroló levél segítségével harmincezer dollárhoz és boldogsághoz juttatja a szerelmi csalódása miatt igen elkeseredett fiatalembert.

 A szereposztásra pedig nem lehet panasz, hiszen olyan nevek vállaltak szerepet a rendező új munkájában, mint Hegedűs D. Géza, Szervét Tibor, Józsa Imre vagy Haumann Péter. A karakterfotókat és a többi szereplőt a képre kattintva tekinthetitek meg.

A kisregény történetleírásának forrása: konyvtar.hu
A képek forrása: A fekete múmia átka Facebook oldala

 A tehetségkutatók ugyanolyan népszerűek Magyarországon is, mint a világ többi részén. Az emberekben van egyfajta kíváncsiság és érdeklődés valami új, jobban mondva valaki új, eddig ismeretlen tehetség iránt, s szeretnének ott lenni azok között, akik először látják vagy hallják a következő világhírű énekest, zenészt vagy táncost. Persze ennek a fonákja is ugyanúgy része ezeknek a műsoroknak, s nem véletlen, hogy a legtöbb műsor pont a másokon, az énekelni/táncolni nem tudókon szórakozók igényeit elégíti ki. Nem utolsó sorban viszont dramaturgiai oka is van annak, hogy a tehetségesek a válogató adások végén, míg egy bohózat szereplőinek is beillő versenyzők a részek elején kapnak játékidőt.

 Az ilyen műsorok minden hibájukkal együttvéve is a legnézettebbek között vannak, s az lenne a csoda, ha nem egy tehetségkutató lenne a hét, a hónap vagy az év legtöbb embert érdeklő műsora. Hogy ez most jó-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga, de tény, hogy egy jól megszerkesztett és érdekesen összeválogatott versenyzőkből álló évad tud nagyon is szórakoztató lenni. Persze, tudom, Magyarországon nincs szükség ennyi tehetségkutatóra, pláne nem évente, de ezek nem is kimondottan azt a célt tűzték ki, hogy most aztán felfedezzenek évadonként tíz vagy több tehetséges énekest. Ezek a műsorok, az én véleményem szerint nem mások, mint csak szórakoztató tartalmak, kvázi realitysorozatok, amiknek adott esetben versenyre fazonírozott formátuma van. De nem tagadhatom le azt sem, hogy azért sikerül az ilyen műsoroknak a magyar zenei életbe küldeniük jó pár tényleg tehetséges előadót. A probléma inkább azzal van, hogy sokkal több a középszer, a nem rossz, mondhatnám jó énekes, de olyan, akire felkapnám a fejem és libabőrös lennék a hangjától nagyon kevés van. Ez az, amit inkább felrónék a tehetségkutatóknak, mintsem betiltanám őket.

 A két országos kereskedelmi adó az énekes és zenés formátumok zömé megvásárolta, így elég nehéz helyzetbe hozta a közszolgálati tévéadót, akinek egy esetleges bulvárszelet adó, milliós nézettségű műsor nagyon is jót tenne. Persze jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ha nincs olyan új ötlet, amit megvásárolhatna, akkor miért nem frissít fel egy régi, saját kézben levő produkciót, mondjuk a Ki mit tud?-ot vagy a Táncdalfesztivált? Jó kérdés, de szerintem ezzel a lépéssel inkább az idős korosztályt tudná megmozgatni, s csöbörből vederbe esne az MTVA. Azonban, hogy ne maradjanak showműsor nélkül, léptek egy érdekeset és egy rétegtémát vettek elő. Ez a komolyzene.

 A köztévé Virtuózok címmel készít saját gyártású tehetségkutatót, amiben zenészeket keresnek. Az ötlet nem hangzik rosszul, s láttuk már a Csillag születikben is, hogy milyen fel nem fedezett tehetségek vannak az országban, de mégis meg van az a veszélye, hogy a nem annyira populáris és kevésbé bulváros téma miatt nem sokan lesznek rá kíváncsiak. Nem azt mondom, hogy a klasszikus hangszerekkel nem lehet olyat alkotni, ami megfelelne a mai ízléseknek, csak az előítéleteket azért nem olyan egyszerű levetkőzni. A köztévénél őszre tervezik a műsort, s ugyanúgy havi egymillió forintot lehet vele nyerni, mint a kereskedelmi adóknál megszokott formátumokban.

 A zsűri négy tagú lesz és nemzetközi szinten is elismert szakmai kiválóságokból fog állni, de neveket egyelőre nem árultak el. A Virtuózokba olyanok jelentkezését várják, akik vagy valamilyen klasszikus hangszeren tudnak játszani, vagy klasszikus éneket tanultak. Az mindenképpen jó, hogy nem kötelező valamilyen hangszeren játszani, így azokat a nézőket is megnyerhetik, akik az éneket jobban kedvelik. A műsorban annak ellenére, hogy klasszikus zeneműveket adnak majd elő, lesznek szimfonikus zenekarra írt filmzenék is.

Kép: virtuozok.hu