A blogon mostanában elég kevés friss bejegyzést olvashattatok és ezért elnézést is kérek, de próbálom rendszerezni a nézett sorozatokat és ez bizony nem csak az új, vagy más kedvencek, de az írások rovására is megy.
A betervezett sorozatok közül elsőként az HBO saját gyártású politikai szitkomját és annak harmadik évadát fejeztem be, s nem okozott csalódást. Az meglepő volt, hogy az írók milyen könnyen vitték tovább a második évad végén behozott új történetszálat és az első szezonnal ellentétben nem a kisebb ügyekre, hanem egy tényleg nagy horderejű és a történet központjába helyezett eseménnyel foglalkoztak. Azaz kvázi az epizodikusabb felfogásból a szerializáltság felé vitték a sorozatot. Ez pedig nagyon is jót tett a Veep-nek, hiszen annak ellenére, hogy voltak kisebb állomások a történetben, mégis volt eleje és csúcspontja az évad eseményeinek.
A kapkodás miatt, ami a részek felépítését, a színészek mozdulatait és a pergő szövegeket jellemzi, kicsit nehéz volt felvenni a ritmust és ráhangolódni az évadra, de pár jelenet alatt belerázódik az ember és utána már önfeledten tud szórakozni azokon az elvetemült és dilis poénokon, szójátékokon, amiket az írók kitalálnak. A humor az első évadhoz képest nem sokat változott, de pont annyit finomodott, hogy a visszatérő elemekre ne megszokottként tekintsünk.
Az egész sorozatra jellemző hektikusság valahogy megkönnyíti a sok karakterrel való munkát, hiszen nincsenek üresjáratok és a pörgés miatt szinte mindegyik szereplőt kihasználják. Sőt, néha egy-egy karakter az évad alatt annyi mindent csinál, mint más sorozatokban két-három szezon alatt, s körülbelül ilyen tempóban váltják egymást az események is.
Emiatt talán nem mindig olyan élvezhető, s van amikor én is csak kapkodom a fejem amiatt, hogy mennyi mindent zsúfolnak egy-egy epizódba, de összességében mindig kellemes élmény megnézni egy részt. De talán ez a fajta közlési mód megköveteli a nézőktől, hogy a sorozatra fókuszáljanak, ne internetezzenek, ne telefonáljanak közben, mert akkor bizony lemaradnak igen fontos eseményekről. Nem beszélve arról, hogy így elég jó képet is kapunk arról, mi történik egy alelnöki- és egy kampánystáb életében.
Igen, ez utóbbival picit elárultam a történteket, hiszen a második évad végén és a harmadik elején kiderül, hogy Selina Meyer is indul az elnökválasztásért, és ahogy ezt az első két évad alatt megszokhattuk nem csak a neki dolgozók, de saját maga is képes rontani a közvéleményben mért pozícióján. Az évadnak a kampány a fő témája, ami a fináléban lezárást is kap, de ezt tényleg nem fogom elárulni.
Az évad hozta a sorozattól megszokott minőséget, a színészek és az írók is remekeltek, s erre a kampánykörútra bizony érdemes benevezni.
