A klasszikus krimiket nagyon szeretem, igaz egy-két dologgal – legyen szó a hangulatról, vagy a szereplőkről – el lehet ijeszteni. Azonban az alapnak számító szériák, mint Sherlock Holmes vagy Poirot, a kedvenceim közé tartoznak. Régi korban játszódó, lassabb történetvezetésű, gondolkodós krimiket egyre gyakrabban látni a tévéképernyőn, mivel reneszánszát élik a nézőket elmélkedésre bátorító sorozatok.
Azonban hiába a minőség, például a Ripper Street-nél, a zseniális látványvilág és a remek színészek, ha a kor és a hangulat taszít. De ez a helyzet a kicsit másfajta, de a tipikusabb krimit mutató Miss Fisher Murder Mysteries-zel, ami mind stílusban, mind világában bejönne, ha a szereplők és a zene nem idegenítené el az egész sorozatot tőlem. Válogatok, igen.
A Murdoch Mysteries, vagy magyar címén Murdoch nyomozó rejtélyei pedig a huszadik század elején játszódik, ami ilyen szempontból megalapozza a klasszikus történetvezetést. Nem is kapunk drasztikus kihallgatásokat, pattogó eseményeket, felhasználatlan epizódszereplőket, lerágott csontokat és kliséket, csilivili megoldásokat. Minden karakter a helyén van, ami egy pilotnál pozitívum.
Azt is kiemelném, hogy hangulatos és remek a főcím. Mind az animáció, mind a zene passzol a sorozathoz, játékos, vidám, de ugyanakkor visszafogott és szolid. Ezzel már megnyertek, mivel imádom a jó, nézőket megragadó főcímeket. Hasonlóan izgalmas és trükkös megoldást alkalmaz a szintén krimi Elementary is.
A sorozat felállása nem nagy was ist das. Adott egy társ, egy rendőrőrs, egy bűnözőkkel igencsak tarkított város és egy éles eszű, fegyelmezett nyomozó. Ettől nem kellene összepisilni magunkat, ugyanis ez a recept szinte mindegyik író zsebében összegyűrve lapul. De mégis, azzal, hogy a főszereplő nem maga a világ zsenije, nem az a brillírozó őrült, aki bármilyen ügyet megold, az egész sorozat emberközeli, barátságos és hétköznapi. Ez utóbbi negatívum is lehetne, mivel a legtöbben kikapcsolódni akarnak, másik világba akarják képzelni magukat, nem pedig ugyanazt viszontlátni, amivel az utcán is találkoznak. A Murdoch Mysteries-nél a hétköznapiság, az egyszerűség az, ami megragadja a nézőket. A főszereplővel könnyen lehet azonosulni, ahogyan a bolond, vicces rendőrrel, vagy az első részben kicsit mellékszereplő társával.
A karakterek jól működnek, első részhez képest kidolgozottak, igaz nem árnyalják őket annyira, de egy-egy mozdulatból már lejön, hogy milyen emberek is. Ezzel pedig hamar eladják a sorozatot, mert a kémia remek, és ilyenkor könnyebb a történetek kidolgozásával, az ügyek logikus felépítésével foglalkozni. És a pilotban egy izgalmas esetet is kapunk. A történet ismertetése nélkül annyit, hogy az írók próbálják a nézőket bevonni a nyomozásba, a klisé labdákat nem csapják le, és ezzel kicsit, de megvezetik a nézőket.
Értékelés: A krimik, a lebilincselő történetvezetések és a több szálon futó cselekmények a modern világban nem elegendőek ahhoz, hogy lekössék a nézők figyelmét. Ugyanis a legtöbben úgy néznek televíziót (nem sorozatot, az más műfaj), hogy kezükben van a telefon, interneteznek, vagy beszélgetnek, így pedig kiesnek abból a hangulatból, a lendületből, amit a sorozatok megteremtenek. Ezért butítják le a nyomozós sorozatok történeteit a készítők, hogy a kiegészítő tevékenységek mellett is követhetőek legyenek az események. Így számít ínyencségnek egy kidolgozott, felépített krimi, mint amilyen a Murdoch Mysteries.
7/10