Az Archer kétségkívül azon sorozatok közé tartozik, amiknek egyedi stílusa és humora van, rengeteg apró finomsággal. Az első négy részt angolul be is próbáltam, de nem értékeltem jobbra közepesnél, egyszerűen az egész unalmasnak, sivárnak tűnt. Jó, poénok voltak benne, de igazán nem szórakoztam, ami egy animációnál, aminek a fő forrása a humor, ez hátrány.
Nem is néztem tovább, a dicséretek miatt négy részt adtam a sorozatnak, hogy bejöjjön, de semmi. A rajzolás pedig csak biztosított engem afelől, hogy ez az animáció nem nekem való. A számítógépes játékok világát idéző rajztechnika nekem több mint rideg. De gondolom kitalálható, hogy most jön egy de, ugyanis az Archer eredeti nyelven nekem alsókategóriás, viszont magyarul... Hóhahó. Magyarul olyan brutális, hogy a top három legjobb szinkron között van Aprics László rendezése.
Oké, mondhatjuk, hogy nem értettem az angol poénokat, és ez is lehet az egyik ok, amiért nem tetszett. De ellenpéldának ott van a The Big Bang Theory, A Touch of Cloth vagy a Friday Night Dinner, amiket eredeti nyelven nézek, és sokkal jobbak eredeti nyelven. A megoldás szerintem a szinkronban keresendő. Nem először van az, hogy a magyar változat messze élvezetesebb, emberibb, szórakoztatóbb az animációknál, mint az eredeti verzió. Elég példának említeni A Simpson családot (Székhelyi József tökéletes munkáját), a Family Guy-t vagy Bob Burgerfalodáját. Ezen sorozatok mögött olyan szakmai teljesítmény áll, amit az angol nyelvű szereplők is megirigyelnének.
Ehhez a listához pedig csatlakozik az Archer is. Annyira jól összefogott fordítását, finoman kidolgozott poénokat kapunk, hogy teljesen más magasságokba helyezi a sorozatot. Persze, lehet, hogy elfogult vagyok, de ritkán van az, hogy ennyire marginális különbségek legyenek az eredeti verzió és a magyar változat között, utóbbi javára. Mert láttunk rossz szinkronokat, jókat és közepeseket, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a magyar színészek igencsak javítanak a sorozatok minőségén.
Nem mennék bele nagyon a részletezésbe, de Makranczi Zalán (akit eddig nem ismertem, ami az én hibám), szinte egy az egyben visszaadja az eredeti orgánumot, Pikali Gerda hozza a tőle megszokott csábos, dögös hanghordozást, amivel engem ő bármikor le tud venni a lábamról. Rosta Sándor az öt rész alatt, ha összesen mond három mondatot, de annyira jól fogta meg az őrült tekintetű Kriegert, hogy az ember, vagyis én, sírtam a nevetéstől. Az pedig a szinkront minősíti, hogy epizódszereplőket olyan színészek hangolnak, hogy az állunk leesik.
Egy szó, mint száz. Az Archer igenis nézős sorozat, de nem eredeti nyelven. Jó persze vannak, akik ragaszkodnak hozzá, de nekem olyan szinten jött be magyarul, hogy régen rajongtam ennyire animációért. Azt nem mondom, hogy a megszállottja leszek és dobom rá a tíz pontokat – már azért sem, mert a negyedik rész unalmas, de ott is Barbinek Péter és Peller Anna szinkronizálnak -, de ha olyan szófordulatok lesznek a magyar fordítók részéről, mint Homárlon Brando, akkor a közepesből a felsőkategóriás sorozatok közé teszik az Archert.
Értékelés: A lényeges gondolatokat elmondtam szerintem, ezt látni kell, ugyanis egyfelől ott a sorozat, aminek egyedi íze, hangulata és stílusa van, másfelől olyan szinkronmunkát hallotok, amit mostanában – szerencsére – egyre gyakrabban. Összefogott, átgondolt színészválasztások, jó és ügyes fordítás (Pozsgai Rita és Torma Péter munkája, lektor pedig Nékám Petra). Az Archer egyike azon animációs sorozatoknak, ami elsőre nem tetszett, de utána baromira megnyert magának.
8/10