Az első, mini sorozatnak is beillő évad után úgy voltam, hogy ez igencsak ínyemre való sorozat. Nem csak a történetek izgalma miatt, hanem mert jók a szereplők, a színészek és az összeesküvés, az átívelő történetszál olyan lendületet adott az évadnak, amivel meg is vettek. A második évados berendelés után pedig felmerült a kérdés, hogy ezt a jól összerakott, csavaros felépítést hogyan sikerül több mint húsz részen keresztül megoldani? Látva a második évadot azt mondom, hogy jól oldották meg.
Apró változtatások történtek az első évadhoz képest, ugyanis az egyik főbb szereplőt kiírták. Nem kedveltem annyira őt, így nem is hagyott a történetben és a csapatban űrt maga mögött. Az alapfelállás ezt leszámítva megmaradt. Az első részek alapján viszont látszott, hogy mind a történet tempója, mind a sorozat felépítése megváltozott. A több rész miatt nem durrogtatják el egyből az összes puskaport, illetve az első évados epizodikus, úgymond töltelékrészek is kikerültek a képből.
Gondolom ezeket arra szánták, hogy a csapat munkáját és a problémamegoldók közti kémiát felvezessék a nézőknek. Az, hogy nem egy több részen keresztül futó történetszálat kapunk az évadban, szinte alibi részek nélkül igencsak megdolgoztathatta az írókat, ahogyan minket nézőket. Ugyanis több dologra is fény derült évad közben, amiknek a szálait szépen elvarrták, mit előbb, mit az évadzáróban.
A továbbiakban spoileresebb leszek.
Az évadban kaptunk rendesen izgalmas és heves érzelmeket kiváltó részeket. Sokszor láttunk jól felépített, pörgős eseményeket. Nekem az egyik ilyen kedvencem az elnök elleni merénylet és a bérgyilkos volt. Szinte minden szereplőt gyanúba kevertek, és amikor azt láttuk, hogy valaki a fegyverét nyúl, még akkor sem lehettünk biztosak, ő lőtte meg az elnököt.
A történet szempontjából igencsak idegesítő részek voltak azok, amikben az elnök kómában volt. Ugyanis az alelnök került az ország élére és bizony történetek furcsaságok. A rendkívül ellenszenves nőt Oliviáék megpróbálták kijátszani, hol tisztességes módon hol, nem, de végülis megoldódott a probléma azzal, hogy magához tért az elnök. Ezt a lépést kicsit sutának éreztem, valahogy másfajta katarzisra számítottam, valami olyasmire, hogy az alelnök mégis megszerzi a pozíciót, ahogy a 24-ben ezt elég gyakran eljátszották.
De persze olyan történeteket is kaptunk, amiket majdnem az első résztől kezdve cipeltek a szereplők egészen a fináléig. Ilyen a Defiance-ügy is. Ennek keretében kapunk visszapillantásokat, amik segítségével mélyítik a szereplőket, egyre jobban megismerjük Olivia és Fitz kapcsolatát. A választási csalást sikerült többször is a sorozat kulcs eseményévé tenni, mindig felrázva az ügyet, ezzel is érdekesebbé téve azt. Az évadzáróban viszont a megoldás nekem nem tetszett, ugyanis a bizonyítékul szolgáló kártyát eltörték, és ezzel el is rendezték.
De ezen felül a többi szereplőt is jobban megismertették velünk a készítők. Igazán az évad első fele ezzel telt, hogy képet kaptunk a problémás, rejtélyes csapattagok életéről. Ez a szereplőkör jól működik, ahogy a Fehér Házban is vannak igazán húzó szereplők, mint például, az én egyik kedvencem, Cyrus. Az írók nem hagyhatták ki őt sem a gyanúsítás alól, ugyanis az évad második felének vezérfonala, a tégla keresése közben őt is elővették.
Az elnök felesége az, aki nem annyira szimpatikus. Nem is igazán a szerepköre miatt, hanem kínosnak és erőltetettnek gondolom azokat a jeleneteket, amikben ők ketten drámáznak a férjével. Az Olivia-Fizt-Mellie hármas pedig kicsit túlnyújtott történetszál. Az évadban többször volt, hogy az elnök és felesége boldogok voltak, majd Fitz összejött Oliviával, majd mikor megtudta, hogy Olivia is benne volt a választás elcsalásában visszament a feleségéhez, de ezután újra Oliviánál volt, hogy az évadzáróban újra a felesége oldalán lássák az amerikai emberek. Nem tudom mivel lehet ezt még érdekessé tenni, de egyelőre szerintem ezt a témát hanyagolniuk kellene a készítőknek. A többi szereplőben is van annyi potenciál, hogy ha kell a dráma, elvigyék ők az évadot.
Értékelés: Az második évadot nem hasonlítom össze az elsővel annyira. Az viszont igaz, hogy mást vártam, kicsit át kellett szokni, hogy több mindent is kapunk, nem feltétlenül egy konkrét eseményt. Ezt leszámítva élvezetes és izgalmas ez az évad. Vannak benne poénok, az évadzáróban Cyrus-nál, illetve Quinn-nél, meg persze összeesküvés is, ami az egyik kedvenc témám. Az évadzáró nem volt annyira hatásos, mint vártam, az évad közben felvezetett ügyek nem kaptak ütős lezárást. A cliffhanger meglepetés volt, de inkább a választással kapcsolatos csavarra számítottam. Az évadzáróra 6/10-et adok, az évadra pedig jobbat.
8/10
