• A Dexter sorozatzáró epizódja sokaknak volt csalódás, ahogy a kritikákat és hozzászólásokat olvasom. Nem tudok róla nyilatkozni, mert nem néztem, de a panaszkodóknak itt egy magyarázat. John Goldwyn, a sorozat egyik producere azt nyilatkozta, hogy a Showtime (a csatorna) beleszólt a történet lezárásába. A cikk spoileres.
• Magyar premier: SuperTV2: King & Maxwell 1x01 10.24.
• Magyar premier: HBO Comedy: Louis C.K.: Óh, istenem! 11.03.
• Berendelések: Travel Channel: Bizarre Foods America (6. évad), Dangerous Grounds (2. évad), Hotel Impossible (4. évad), Mysteries At The Museum (6. évad), Chow Masters (13 részes első évad), The Trip: 2014 (egy órás különkiadás) 
• Szerep: Larenz Tate (The Mindy Project), Laura Wiggins (Intelligence), Sting (The Michael J. Fox Show), Jenna Elfman (The Mindy Project), Jeffrey Tambor (Raising Hope), Beau Garrett (Girlfriend's Guide To Divorce), Ashley Madekwe (Salem), Jennie Garth (Mystery Girls)

 A nézettségi adatok a célközönségre, azaz a 18-49 éves korosztályra vonatkoznak. Minden műsor a legnézettebb adásával szerepel a listában.

 A harmincegyedik héten a Film+ lett a legnézettebb kábelcsatorna a célközönségnél 6.1%-os közönségaránnyal. A második a Cool TV (5.8%) nem sokkal lemaradvaó, míg a harmadik a Viasat3 3.2%-kal. Érdekesség az, hogy a National Geographic megelőzte az RTLII-t, valamint, hogy a Story4 ugyanolyan arányt hozott, mint az RTL Klub legújabb kábelcsatornája. A részletes nézettséget a tovább mögött találjátok.

 Az általunk és blog olvasói által is legjobbnak vélt magyar sorozat (és szitkom?) új évadát nagyon vártam, mivel az előző szezonra ki mertem osztani a maximális pontszámot. Egyszerűen minden tökéletes volt, zseniális poénok, egyre jobban működő karakterek és olyan egyedi hangulat, ami miatt beleszerettem. Az évadzárót nagyon odatették és nem mondom, hogy sejtettem, de várható volt, hogy nem ugorják meg ezt a szintet újra.

 Érdekes módon a második évad dupla kezdése nagyon tetszett, talán azért is mert érezhető volt rajta, hogy picit tapogatózik az író hármas, hogy mégis milyen stílusú humort mutassanak, s nem mertek annyira radikálisak lenni. Az első szezon picit bürokratikusabb témájú részei után egyre jobban kanyarodtunk a random poénok felé, és a második szezon azért is vízválasztó, mert a közigazgatást parodizáló jelenetek, élcelődések helyett előtérbe kerültek az irodáktól teljesen szokatlan helyzetek (mint a meteor-becsapódás, varázsitalok, vagy épp a reklámfilm forgatás).

 Szó se róla, a hasamat fogtam a nevetéstől ezeknél a részeknél is, és felüdülés volt végignézni őket. Csak elgondolkoztam azon, hogy az első évados iránytól mennyire különbözik az, amit a másodikban hoztak, mennyire más lett a humor forrása. Az első részeket (sőt mindegyiket) a mai napig képes vagyok újranézni, egyszerűen olyan finom utalásokkal van tűzdelve, amik bizony görbe tükröt állítanak a magyar állami szerveknek. Ez pedig hiányzik, mert hiába volt benne a második szezonban is, ha nem olyan fokon, mint régen.

 Nem csak a humor, hanem a karakterfejlődés és a színészek játéka vitt rá arra, hogy kiosszam a maximális pontszámot. Akinek bejönnek ezek a poénok, vagy megkedvelt egy szereplőt nem hiszem hogy kaszálni fogja a Munkaügyeket, bármerre is indulnak el az írók. Főleg azért mert a második etapban egyenletes, mindig szórakoztató színvonalat kaptunk, amit megspékeltek még kidolgozottabb karakterekkel teret engedve az elismert színészeknek, hogy ne csak játsszanak, de élvezzék is azt, amit csinálnak. Ez pedig nagyon látszik, s ezért is ilyen jó a második évad.

 Elnézést a terjengős bevezetőért, nem akartam ilyen sokat írni, de megfogalmazódott bennem pár gondolat miután megnéztem az új epizódot. Az a helyzet, hogy a bürokratikus vonal ebből a részből kimaradt és megint egy olyan dolgot tettek a középpontba, ami nem csak a sorozattól, de az irodától is elüt. Talán most először volt az, hogy nem élveztem egy Munkaügyek epizódot annyira, mint amennyire szerettem volna.

 Kaptunk poénokat, el is mosolyodtam, de igazán kacagni, nevetni nem tudtam, ez pedig számomra minőségi visszaesést jelenet olyan részek után, amiken könnyesre röhögtem magam. Ebben az epizódban János a központi figura, aki hozza saját magát, habár nem emlékszem, hogy vett-e be gyógyszert...

 Ennek a résznek a hibája az unalmas történet, emiatt nem volt olyan jó, ütős. Mondom, lehet én vártam sokkal többet, és már-már olyan magasságokat akartam látni, amiket nem tudna egyik sorozat sem, de mégiscsak közepes évadkezdés volt. Igaz, hogy a szereplők hozták a tipikus jegyeiket, szófordulataikat, de valahogy nem működött olyan fokon az egész, ahogy a korábbi részekben. Talán túl sterilek lettek, nem tudom, valahogy úgy éreztem magam, mintha egy olyan sorozatot néznék, amit csak megszokásból nem vettem le a listáról. Tudom, kövezzetek meg.

 A nekem bejövő poénokat Elvira (molinós) és Róbert (zsákos) hozta, a többin csak félmosolyra húztam a számat. Érdekes még az is, hogy az előző évad úgy ért véget, hogy regionális szintre emelték az iroda hatáskörét, azaz nagyobb felelősség, munka hárul rájuk. Ebből semmit se láttunk, s nem igazán tetszett, hogy random epizóddal kezdték a szezont.

Értékelés: Azért vagyok ennyire szigorú és emelem ki a negatív dolgokat, mert nagyon tetszik a Munkaügyek és én is az egyik legjobb magyar sorozatnak tartom. Azokkal a szériákkal pedig kritikusabb az ember, amelyek nagyon jó minőséget hoznak és bizony rosszul érzi magát, ha nem látja azt a dinamikát, amit megszokott. Az előző írásban megadott tíz pont nem csak az évadzárónak, hanem az egész szezonnak szólt. A mostani pont pedig csak a premier minőségét lövi be.

7/10

 Az elején tisztáznám, hogy a hivatalos számozás szerint ez az ötödik évad, de mivel teljesen más a történet (és a szereplőgárda is tisztelet a kivételnek) az első két szezonhoz képest, én ezt spinoff-nak tekintem, minthogy az is valamilyen szinten.

 Az előző évadban nem csak új főnököt, de átívelő történetszálakat is kaptunk, és meglepetésemre cliffhanger-rel zárult a finálé. Az évad egyik legjobb epizódja kétségkívül a szezonzáró volt, és ezért vártam sokat (és fejlődést) az íróktól, mert nem lehetett véletlen az, hogy ilyen pörgős részt csináltak. Az új évad nyitása remek, a visszatekintés megalapozta a hangulatot és az utána jövő jelenetek miatt pedig azt gondoltam, hogy sikerült a nyomozós sorozatokra jellemző gyermekbetegségeket levetkőzni.

 Ez félig-meddig igaz is, mivel ebben a részben klisét nem nagyon láttam, volt pár erőltetettnek tűnő poénos megjegyzés, de sikerült élettel feltölteni a párbeszédeket és a karaktereket is valahogy kevésbé éreztem egysíkúnak, bénának. A cliffhanger-t nem pár jelenetben oldották fel, hanem az egész részt, ha közvetve is, de beáldozták, hogy elvarrják a szálakat.

 Amit a történetből hiányoltam az az előző főnök, Bauer Éva volt. Az ő karakterét – talán belső nyomozás ürügyén – jobban is ki lehetett volna használni, de lehet csak én láttam bele többet szimpla letartóztatáson kívül. Mindenesetre ezt leszámítva korrekt epizódot kapunk, ami színvonalban ugyan nem ugrott akkorát, de javult az előző szezonokhoz képest. Látni (és a párbeszédekből hallani), hogy ráéreznek az írók, mit és hogyan kell csinálni egy rendőrségi, nyomozós sorozatnál. Külön tetszett, hogy az ügy végén voltak kihallgatások, pár flashback és így rázták helyre az egész esetet.

 Az epizód ugyan leült kissé, és a történet felénél untam is, ami ugye egy procedurális szériánál nem jó, de élvezhető maradt és újra villogotak a tipikus Szondis, Hacktion-ös poénok. Gáspár Sándor visszahozásának örülök, ha az írók ráfekszenek a karakterének kidolgozására (ami meg is csillant ebben a részben), akkor jó partnere lehet Szondinak és üde színfoltja a sorozatnak.

 Az viszont nem tetszett, ahogy a rész végén előszedték Kornélt, hogy megmentse Szondiékat. Nem kedvelem az ilyen megoldásokat, persze tudom, katartikus pillanatnak, meglepetésnek jó, de ha nem csinálják ügyesen, akkor béna lehet, és sajnos itt picit banálisra sikeredett. A flexes dolog se ijesztő volt, inkább teátrális, Kornél belépőjével pedig nem érték el, hogy megkönnyebbüljek, hiszen megmenekültek a szereplők, mert nem is éreztem őket veszélyben. De ez csak finomhangolás kérdése, mivel a többire azt mondom, rendben volt.

Értékelés: Meglepően jó évadkezdés volt a sorozat eddigi részeihez képest. Voltak humoros és drámai jelenetek, kidolgozottabb karakterek és egy közepes ügy, ami ugye a cliffhanger lezárása is egyben. Az első évadhoz képest a másodikban is látszott az, hogy az írók egyre jobban belejönnek nem csak az ügyek kitalálásába, de a részek felépítésébe is. Ez az epizód pedig hozott egy olyan szintet, amire azt mondom, hogy nem sokkal rosszabb, mint egy amerikai epizodikus sorozaté. Ugyan az évadzárót nem sikerült levernie, összességében mégis szórakoztató rész.

5/10

 Az m1 saját gyártású zenés showműsora meglepően jó nézettséggel nyitott, majd a csökkenés után beállt egy viszonylag stabilnak mondható négyszázezret súroló nézőszámra. A műsor habár nem tudott milliós számokat hozni (mint a Csináljuk a fesztivált!) csatornaszinten sikeresnek mondható, mivel népszerű műsorok ellen volt képernyőn. Az első részhez képest ugyan csökkent a finálé nézettsége a teljes lakosságban 27.4%-ot, de a célközönségnél növekedett a nézőszám 11.3%-ot. A Legenda felvezetése a közszolgálati egyes adó híradója volt, vele egy műsorsávban pedig futott szappanopera, dokureality és sorozat is. A részletes epizódnézettséget és a grafikont a tovább mögött találjátok.

Teljes lakosság:

Átlag: 384 545 (8.5%)
Átlag heti helyezés: 42.
Legjobb heti helyezés: 30. (1x01)
Legrosszabb heti helyezés: (nincs adat)
Maximum: 510 388 (11.4%) (1x01)
Minimum: 308 392 (6.5%) (1x05)

Célközönség:

Átlag: 80 177 (4.7%)
Átlag heti helyezés: (nincs adat)
Legjobb heti helyezés: (nincs adat)
Legrosszabb heti helyezés: (nincs adat)
Maximum: 92 612 (5.7%) (1x02)
Minimum: 65 382 (3.6%) (1x05)

 Kicsit meglepett, hogy az Agymenők hatodik évada nem az RTLII-re és nem is a Cool TV-re érkezik, hanem a magyar humorcsatornára. A furcsa nem az, hogy másik csatornán látjuk országos premierként ezt a szitkomot, hanem az, hogy egyből a hatodik évadot adják. Nem tudom volt-e már olyan, hogy úgy vett át egy adó egy sorozatot, hogy nem az első szezonnal kezdte a vetítést. Na mindegy, a lényeg, hogy magyarul is láthatják a nézők a The Big Bang Theory-t, aminek ez az évada igazi felüdülés. A plakátok - amik közül a másodikat a tovább mögött találjátok - pedig zseniálisak lettek, ilyen az, amikor a grafikus ismeri a sorozatot.

 A TV2 egy időre hanyagolja úgy látszik az énekes tehetségkutatókat, mivel se a Megasztár, se a The Voice nem kapott új évadot az őszi szezonra. Jó, mondhatjátok, hogy Az Ének Iskolája is tehetségkutató, de ott nem vették véresen komolyan a versenyt, így az kicsit más kategória, plusz az tavasszal volt. A csatorna megtartva a zenés, reality-s vonalat azért csinál egy új show-t, ami igazodik az őszi, celebes műsorrendjükhöz. A műsor három ajánlóját a tovább mögött találjátok.

Versenyzők: Dér Heni, Nótár Mary, Spitzer Gyöngyi Soma, Szandi, Veres Mónika, Szinetár Dóra, Heincz Gábor Biga, Varga Viktor, Delhusa Gjon, Puskás Peti, Feke Pál, Bereczki Zoltán
Zsűri: Liptai Claudia, Majka, Lakatos Márk, Hajós András
Műsorvezető: Friderikusz Sándor

 Az RTL Klub, hogy bebetonozza a hétvégi főműsoridőt a vasárnapi X-faktor adás után (ami ugye a párbajról és az eredményhirdetésről szól) betesz egy esti showműsort, ráadásul élőben. A Fábry Sándoros Esti Showder és a Showder Klub is felvételről ment, így érdekes lesz látni, hogy Vadon János és Sebestyén Balázs mit alkot majd vágatlanul, bár ha a Morning Show-ból indulok ki, rögtönzésekkel jobb műsort csinálnak, mint ráfeszülve a felvételre.

 A csatorna pedig a műsor után teszi a Showder Klub új szezonját, aminek talán jobb felvezetés lesz egy műfajban közelebb álló show, mint egy random sorozat. A Vundersőn és Zuperszexi ajánlóját a tovább mögött nézhetitek meg.

• Al Jean, a The Simpsons egyik producere azt nyilatkozta, hogy az alap szereplőgárdából valakit ki fognak írni.
• Az NBC alkaszálta a Camp-et.
• A 24: Live Another Day nem az Amerikai Egyesült Államokban, hanem Nagy-Britanniában, azon belül Londonban fog játszódni.
• Az NBC berendelte a The Blacklist-et teljes szezonra, ami 13+9 részt jelent. A sorozat nézettsége nagyon jó köszönhetően az őt felvezető The Voice-nak.
• A Steven Spielberg produkciós irodája által a CBS-re készített Extant című scifi főszerepét Halle Berry kapta.
• A 2013/2014-es amerikai szezon első újonc kaszája az ABC-s Lucky 7-é.
• A Broadchurch szerintem az utóbbi idők legjobb krimije lett, s nem is csoda, hogy készül az amerikai feldoldozása a FOX-ra. Az érdekes az, hogy a remake-et ugyanaz írja, aki az eredeti sorozatot, sőt, a főszereplő is ugyanaz lesz. David Tennant ezúttal viszont nem skót, hanem amerikai akcentust nyom.
• Az FX berendelte a Wilfred negyedik évadát tíz részre és el is kaszálta, így ez lesz a záró szezon.
• Berendelés: ABC: Lights, Camera, Christmas!, Motive (2. évad), USA: Covert Affairs (5. évad), FOX: Sleepy Hollow (2. évad), The Simpsons (26. évad), MTV: The Challenge (25. évad)
• Interjú: Molnár Piroska, Szabó Kimmel Tamás, Bogdányi Titanilla
• Szerep: Leslie Bibb (The Following), A.J. Buckley (Justifed), Colin Hanks (Fargo), R.J. Mitte (Switched at Birth), Kim Raver (24: Live Another Day), Jason Priestley (Hot in Cleveland), Dennis Haysbert (Trophy Wife), Nathan Fillion (Community)

 A közszolgálati egyes adón két újabb saját gyártású műsor jelentkezik friss évaddal; az egyik a zenés, múltidéző, játékokkal tarkított Legenda, ami ugyan nem hozott olyan nézőszámot, mint a Csináljuk a fesztivált!, de kedvelik a csatorna nézői, a másik pedig Borbás Marcsi dokureality-je, Az ÉletMűvész, amiben magyar hírességeknek kell feladatokat végrehajtaniuk, miközben megismerjük igazi arcukat.

 A Legenda új szezonja Kovács Katival és dalaival, míg Az ÉletMűvész Szarvas Józseffel kezd, utóbbi ajánlóját a tovább mögött nézhetitek meg.

M1: Legenda 2x01 20:20
M1: Az ÉletMűvész 2x01 21:25

Forrás: Borbás Marcsi Facebook oldala

 A remekül összerakott évad után egy se füle, se farka epizóddal kezdett az Amerikába költözött rendőrségi tanácsadó sorozata. Igaz, hogy tetszett az Elementary első évadának epizodikus vonulata, de nem voltam elragadtatva tőle, mert csak szimplán jó volt. Semmi több, se szerethető karakterek, se briliáns történetfűzés, az ügyek meg kicsit voltak izgalmasabbak az átlagosnál. Aztán az évad közepénél valamit előrántottak a készítők, mert egyre mélyebb és összeszokottabb főszereplőpárost, érdekesebb eseteket és feszültséggel teli átívelő történetszálat kaptunk. Erre ilyen évadkezdéssel dobják kukába a teljes első szezont.

 Jó, nem azt mondom, hogy rossz volt, de magához a sorozathoz képest bot egyszerű ügyet, varázsütésszerű megoldást, és pici drámát kaptunk, s az egész rész teljesen kilógott az eddigi történetből. Persze megismertünk ikonikus embereket Sherlock Holmes életéből, rögtön kettőt is, de semmi nyoma nem volt annak, hogy bizony írtak nekünk egy előző szezont is. Azt éreztem, hogy – talán a nézettség miatt is – adtak a készítők, a csatorna egy epizódot a nézőknek a bekapcsolódásra, a sorozathoz való visszataláláshoz. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem egy ilyen buta és stílusból kilógó epizódot kaptunk volna.

 A rész is butasággal kezd, nekem nem jött be, hogy Sherlock-ékat egy már folyamatban levő nyomozás végén látjuk, majd a megoldás után bele is csapunk a következő esetbe, amihez persze el kell utazni az Egyesült Királyságba. De ezt a felvezetést meg is bocsátottam volna, ha olyan ügyet írnak, amitől ketté áll a fülem, de megint csak odatoltak elénk valami izgalmasnak tűnő, ám kidolgozatlan maszlagot. Értem, hogy kell karakterizáció, dráma, de előbbit az első évadban szépen, fokozatosan és tudatosan oldották meg, ahogyan utóbbit is csak akkor kapták elő, amikor a történet megengedte.

 A második évad első részébe pedig belezsúfoltak mindent; családi drámát, csípős élcelődéseket, a főszereplő páros dinamikáját, Sherlock múltját, egy érdekesnek tűnő ügyet, humoros dialógusokat, egyszóval a sorozat tipikus jegyeit. Akkor miért nem tetszett? Mert a jó színészi játék ellenére egy helyben toporogtunk, s az egész rész inkább tűnt időpocsékolásnak, mintsem évadnyitó epizódnak. Zsúfolt volt, zavaros, hiányzott belőle az összefogottság, a rendszer és az a plusz, ami az első évados ügyeket jellemezte.

 Nem mellesleg szó se esett az első szezonról. Úgy dolgoztak a készítők ezen a részen, mintha ez lenne a sorozat első epizódja. Lehet, hogy ez csak kitérő, és nézőcsalogató rész volt, de akkor is, ilyet meg mernek húzni? Bedobni egy részt az évadból csak azért, mert nem jó a nézettség? Vagy eleve lezártnak tekintik a kezdő évadot és slussz-passz, ennyi játékidőt kapott Moriarty, ki is írták a detektív nemezisét? Elég furcsa, mit nem mondjak.

 Elvonatkoztatva mindettől se tudom azt mondani, hogy tetszett. Ennél a résznél az előző, epizodikus ügyek is élvezhetőbbek, átgondoltabbak voltak. Tetszetős megoldásokat megint írtak a készítők (pisztoly feloldása), de hiányzott a főszereplő logikázgatása, eszmefuttatása, a kis poénos megjegyzések közte és Gregson kapitány között, a kioktató stílusú párbeszédek Watson-nal, és igazán maga az Elementary hangulata hiányzott ebből a részből.

Értékelés: Ez a rész nem tetszett és nem is ragozom. A nézők gondolkoztatását is mellőzték és csak hozták azt, amit egy megfásult nyomozós széria tud, a kötelezőt. Az Elementary írói tudnak ennél jobbat és remélem meg fog csillogni az, amiért megkedveltem ezt a sorozatot és nem csak egy évadnyi puskapor volt a tollaikban. A második szezon kezdése pedig csak a vendégszereplők miatt érdekes.

5/10

 A thrillert könyvekben nem is olyan régen kedveltem meg, s nem titkon ebben nagy szerepe volt – az azóta már kedvencemmé avanzsált – Stephen King-nek. A könyvesboltban külön szekcióban találkoztam a könyveivel és a pult körül megtett körök után úgy döntöttem, hogy a legjobb kezdés A ragyogás lesz, ám nem is tudtam mennyire jól választottam, de nem részletezném a könyvélményeket, amiket a horror ily kiváló szerzője nyújtott.

 Azonban, amikor A bura alatt megjelent pont kiégettem Stephen King regényeit. Egyszerűen beteltem velük, és nem kívántam többet. Valahogy úgy éreztem magam, mint aki kedvenc süteményét kapta meg hatalmas tálcán, de a végén már a morzsák látványától is felfordul a gyomra. Így szünetre küldtem az író könyveit, s aztán a megsorozatosított (van ilyen szó?) regényt csak most tudtam elolvasni.

 A könyvbe viszont úgy kezdtem bele, hogy ismertem az alaptörténetet, sőt, a sorozatot is megnéztem. Tudtam, hogy a széria eltér a regénytől, más a felépítése, más a lezárása, de azért mégis egy azon ötletből származnak. Az Under The Dome-ról tudjátok a véleményemet, sokszor értekeztem róla, és röviden csak annyit, hogy csalódást keltő évadzárója volt, pedig az első rész milyen remekül és látványosra sikeredett.

 Írásos formában tehát többet vártam az ígéretes koncepciótól, amit Stephen King zseniális mondatfűzések, és karakterformálások közben meg is valósított. Egyértelmű, hogy a regény sokkal dinamikusabb, pörgősebb, katartikusabb mint a sorozat, mert azokat a lelki síkon mozgó jeleneteket, amiket az író megrajzol nem lehet megfilmesíteni. (Vagyis meg lehet, de ahhoz Frank Darabont kell.) Szinte megütköztem annyira marginális különbségek voltak a regény és a sorozat szereplőinek kidolgozottsága és magának a történeteknek a felépítése között.

 Azt nem részletezném, hogy egyes szereplőket átneveztek, átalakítottak és rengeteg helyen nyúltak bele a történetbe, de a vázlatossággal, leegyszerűsített karakterekkel pont azokat a tipikus Stephen King-es jegyeit bukta a sorozat, amitől a könyv olyan nagyszerű. Olvastatja magát. Tudom, sok helyen olvasni ezt, és nem ad magyarázatot arra, miért érdemes ezt a könyvet kézbe venni, de tényleg ez a legfontosabb, olvastatja magát.

 Remekül megalkotott feszültséget kapunk, kedvelhető és gyűlölhető emberekkel találkozunk, akikkel együtt tudunk érezni, és képesek vagyunk drukkolni azért, hogy a gonosz elleni harcuk sikeres legyen. Ez pedig nincs meg a sorozatban. Az író nagy munkát végzett, mivel sok szereplőt mozgat, és mondhatom, hogy tökéletesen dolgozott. Sikerült fenntartania az érdeklődésemet, pörgős eseményeket, remekül megformált szereplőket látunk, akik a történet gördítése közben jelentős karakterfejlődésen mentek át.

 A bura alatt című regény feszített tempójú, igazi Stephen King regény, amiben minden megvan ahhoz, hogy az olvasó elborzadjon, féljen és a hideg kirázza, egyszóval szórakozzon. Az író megcsillogtatta a tudását, mivel az emberek legalapvetőbb ösztöneit nagyította fel miközben bemutatta, mi történne egy békés kisvárossal, ha valami vagy valaki elzárná őket a külvilágtól. A könyv nem csak kellemes olvasási élményt nyújtott, de elgondolkodtatott is, ami miatt még jobban tetszik.

 A múltkor néztem meg az Elementary új részét és az egyik jelenetben furcsa, de ismerős dolgot láttam. Mikor visszatekertem jöttem rá, hogy a Pendry nevű karakter háza véletlenül pont az a kastély, amiben Sir Anthony Strallan lakik/lakott a Downton Abbey-ben.

 Az M1-en két saját gyártású műsor kezdi új szezonját; az egyik a Szálka avagy Bagi és Nacsa megakad a torkán, a másik pedig az általunk és olvasóink által is legjobbnak ítélt magyar sorozat, a Munkaügyek - IrReality Show.

M1: Szálka 3x01 20:20
M1: Munkaügyek - IrReality Show 3x01 21:20

Forrás: Munkaügyek Facebook oldal

 A Downton Abbey-t bevallom nem igazán akartam nézni. Nem tudom, miért, de vannak olyan sorozatok, amiket a leírás alapján kidobok, sőt, vannak olyanok is, amik mellett szó nélkül elmegyek. Utóbbi kategóriába tartozott a Downton Abbey is, amíg egy nap rá nem vettem magam, hogy megnézzem, mitől ájulnak el világszerte. A korhű dráma pedig az első részével elbűvölt és ki is osztottam rá a maximális pontszámot, amivel – és a magas pontszámokkal – többek intésére azóta is fukarkodom.

 Nem mondom, hogy gyorsan, de ledaráltam az első három évadot. Az állt elő, mint a 24 esetében – habár az akciósorozatot a brit után fedeztük fel -, azaz semmi más nem érdekelt csak a történet, ami beszippantott. A Downton Abbey pedig az első komoly darálásom lett, s azóta is az egyik legemlékezetesebb. Így pedig beálltam azok közé, akik dicsérik ezt a szériát, pedig az új évadok azért hagytak kivetnivalót maguk után.

 A negyedik szezonra cliffhangerrel fordultunk rá, s bizony összekuszálták a szálakat a különkiadásban, ami – őszinte leszek – nem tetszett. Az új évad előtt pedig felröppentek a hírek, hogy egyes szereplők nem hosszabbítják meg a szerződésüket és angolosan távoznak a drámából. Mondhatni az egyik fő karaktert a rész elején ki is írják, s ezzel talán az egyik tipikus jegyét bukta a sorozat. Azonban se érzelmek terén, se a karakterek szempontjából nem okozott csalódást az új epizód.

 Ami elütött a megszokott hangulattól az nem csak a főcím hiánya, de a szürkébb, komorabb látványvilág volt. Persze érhető, hogy a történet szempontjából, miért volt szükség rá, de azért merőben más Downton Abbey-t kaptunk. Azonban ez a kis váltás csak addig tartott, amíg Mary – mivelhogy ő az első rész egyik mozgatórugója – meg nem változik, s mondhatjuk, hogy amint máshogy áll a világhoz, azaz derűsebb lesz, úgy alakul a ház és a környezet is vissza olyanná, amilyennek az előző évadokban megszoktuk.

 A karakterek továbbra is jól működnek, habár ebben a részben mintha csapkodtak volna az írók. Részletes képet alig, s inkább kis eseménysorokat, epizódokat kaptunk, vázlatokat, ha úgy tetszik. Ez pedig nem hozta azt az élményt, amiben különösen erősek, az összefogott szereplőmozgatásban, kidolgozott, felépített történetszálakban. Nem azt mondom, hogy nem működött a kémia, de a részben volt egy kis bizonytalanság a sok karakter miatt.

 Bates például alig kap pár mondatot, a legtöbb jelentben mosolyog, vagy épp csak áll az ajtóban. De ugyanez igaz a többiekre is, legyen szó szolgálóról vagy nemesről. Az egy órás premier ellenére azt éreztem, hogy rengeteg üresen hagyott részt, levegőben maradt, vagy épp meg se rajzolt történetsort kaptunk csak azért, hogy minden karakter szerepeljen. Ezen felül viszont az van, hogy az eredmény szórakoztató, könnyed és stílusos. Azt hozza, ami nekem drámáknál bejön, s lehet sok negatívumot írok, de azért ez a rész is rendben volt. Lehet annyira kiforrottak a jegyei, a megoldásai a sorozatnak, hogy az írók azt gondolják, eladja magát?

Értékelés: Azt néztem, hogy inkább biztonsági játékot játszanak, s követik kicsit az amerikai sorozat butítási módszerét. Ugye ismerős az, amikor tévénézés közben eszünk, vagy beszélgetünk, nem figyelünk oda, de mikor újra a képernyőre koncentrálunk, akkor azt vesszük észre, hogy nem maradtunk le semmiről? Na, ez azért van, mert a történet a végletekig lecsupaszított, vázlatos, egyszóval buta. Az angol szériák kivételek voltak eme trend alól, s nem azt mondom, hogy a Downton Abbey-t lebutítják, mert piszkosul élveztem az írók cselszövéseit, esemény-füzéreit, de nem kellene ennyire a brand-re bízni a nézettséget.

7/10