A thrillert könyvekben nem is olyan régen kedveltem meg, s nem titkon ebben nagy szerepe volt – az azóta már kedvencemmé avanzsált – Stephen King-nek. A könyvesboltban külön szekcióban találkoztam a könyveivel és a pult körül megtett körök után úgy döntöttem, hogy a legjobb kezdés A ragyogás lesz, ám nem is tudtam mennyire jól választottam, de nem részletezném a könyvélményeket, amiket a horror ily kiváló szerzője nyújtott.
Azonban, amikor A bura alatt megjelent pont kiégettem Stephen King regényeit. Egyszerűen beteltem velük, és nem kívántam többet. Valahogy úgy éreztem magam, mint aki kedvenc süteményét kapta meg hatalmas tálcán, de a végén már a morzsák látványától is felfordul a gyomra. Így szünetre küldtem az író könyveit, s aztán a megsorozatosított (van ilyen szó?) regényt csak most tudtam elolvasni.
A könyvbe viszont úgy kezdtem bele, hogy ismertem az alaptörténetet, sőt, a sorozatot is megnéztem. Tudtam, hogy a széria eltér a regénytől, más a felépítése, más a lezárása, de azért mégis egy azon ötletből származnak. Az Under The Dome-ról tudjátok a véleményemet, sokszor értekeztem róla, és röviden csak annyit, hogy csalódást keltő évadzárója volt, pedig az első rész milyen remekül és látványosra sikeredett.
Írásos formában tehát többet vártam az ígéretes koncepciótól, amit Stephen King zseniális mondatfűzések, és karakterformálások közben meg is valósított. Egyértelmű, hogy a regény sokkal dinamikusabb, pörgősebb, katartikusabb mint a sorozat, mert azokat a lelki síkon mozgó jeleneteket, amiket az író megrajzol nem lehet megfilmesíteni. (Vagyis meg lehet, de ahhoz Frank Darabont kell.) Szinte megütköztem annyira marginális különbségek voltak a regény és a sorozat szereplőinek kidolgozottsága és magának a történeteknek a felépítése között.
Azt nem részletezném, hogy egyes szereplőket átneveztek, átalakítottak és rengeteg helyen nyúltak bele a történetbe, de a vázlatossággal, leegyszerűsített karakterekkel pont azokat a tipikus Stephen King-es jegyeit bukta a sorozat, amitől a könyv olyan nagyszerű. Olvastatja magát. Tudom, sok helyen olvasni ezt, és nem ad magyarázatot arra, miért érdemes ezt a könyvet kézbe venni, de tényleg ez a legfontosabb, olvastatja magát.
Remekül megalkotott feszültséget kapunk, kedvelhető és gyűlölhető emberekkel találkozunk, akikkel együtt tudunk érezni, és képesek vagyunk drukkolni azért, hogy a gonosz elleni harcuk sikeres legyen. Ez pedig nincs meg a sorozatban. Az író nagy munkát végzett, mivel sok szereplőt mozgat, és mondhatom, hogy tökéletesen dolgozott. Sikerült fenntartania az érdeklődésemet, pörgős eseményeket, remekül megformált szereplőket látunk, akik a történet gördítése közben jelentős karakterfejlődésen mentek át.
A bura alatt című regény feszített tempójú, igazi Stephen King regény, amiben minden megvan ahhoz, hogy az olvasó elborzadjon, féljen és a hideg kirázza, egyszóval szórakozzon. Az író megcsillogtatta a tudását, mivel az emberek legalapvetőbb ösztöneit nagyította fel miközben bemutatta, mi történne egy békés kisvárossal, ha valami vagy valaki elzárná őket a külvilágtól. A könyv nem csak kellemes olvasási élményt nyújtott, de elgondolkodtatott is, ami miatt még jobban tetszik.
