Az elején tisztáznám, hogy a hivatalos számozás szerint ez az ötödik évad, de mivel teljesen más a történet (és a szereplőgárda is tisztelet a kivételnek) az első két szezonhoz képest, én ezt spinoff-nak tekintem, minthogy az is valamilyen szinten.
Az előző évadban nem csak új főnököt, de átívelő történetszálakat is kaptunk, és meglepetésemre cliffhanger-rel zárult a finálé. Az évad egyik legjobb epizódja kétségkívül a szezonzáró volt, és ezért vártam sokat (és fejlődést) az íróktól, mert nem lehetett véletlen az, hogy ilyen pörgős részt csináltak. Az új évad nyitása remek, a visszatekintés megalapozta a hangulatot és az utána jövő jelenetek miatt pedig azt gondoltam, hogy sikerült a nyomozós sorozatokra jellemző gyermekbetegségeket levetkőzni.
Ez félig-meddig igaz is, mivel ebben a részben klisét nem nagyon láttam, volt pár erőltetettnek tűnő poénos megjegyzés, de sikerült élettel feltölteni a párbeszédeket és a karaktereket is valahogy kevésbé éreztem egysíkúnak, bénának. A cliffhanger-t nem pár jelenetben oldották fel, hanem az egész részt, ha közvetve is, de beáldozták, hogy elvarrják a szálakat.
Amit a történetből hiányoltam az az előző főnök, Bauer Éva volt. Az ő karakterét – talán belső nyomozás ürügyén – jobban is ki lehetett volna használni, de lehet csak én láttam bele többet szimpla letartóztatáson kívül. Mindenesetre ezt leszámítva korrekt epizódot kapunk, ami színvonalban ugyan nem ugrott akkorát, de javult az előző szezonokhoz képest. Látni (és a párbeszédekből hallani), hogy ráéreznek az írók, mit és hogyan kell csinálni egy rendőrségi, nyomozós sorozatnál. Külön tetszett, hogy az ügy végén voltak kihallgatások, pár flashback és így rázták helyre az egész esetet.
Az epizód ugyan leült kissé, és a történet felénél untam is, ami ugye egy procedurális szériánál nem jó, de élvezhető maradt és újra villogotak a tipikus Szondis, Hacktion-ös poénok. Gáspár Sándor visszahozásának örülök, ha az írók ráfekszenek a karakterének kidolgozására (ami meg is csillant ebben a részben), akkor jó partnere lehet Szondinak és üde színfoltja a sorozatnak.
Az viszont nem tetszett, ahogy a rész végén előszedték Kornélt, hogy megmentse Szondiékat. Nem kedvelem az ilyen megoldásokat, persze tudom, katartikus pillanatnak, meglepetésnek jó, de ha nem csinálják ügyesen, akkor béna lehet, és sajnos itt picit banálisra sikeredett. A flexes dolog se ijesztő volt, inkább teátrális, Kornél belépőjével pedig nem érték el, hogy megkönnyebbüljek, hiszen megmenekültek a szereplők, mert nem is éreztem őket veszélyben. De ez csak finomhangolás kérdése, mivel a többire azt mondom, rendben volt.
Értékelés: Meglepően jó évadkezdés volt a sorozat eddigi részeihez képest. Voltak humoros és drámai jelenetek, kidolgozottabb karakterek és egy közepes ügy, ami ugye a cliffhanger lezárása is egyben. Az első évadhoz képest a másodikban is látszott az, hogy az írók egyre jobban belejönnek nem csak az ügyek kitalálásába, de a részek felépítésébe is. Ez az epizód pedig hozott egy olyan szintet, amire azt mondom, hogy nem sokkal rosszabb, mint egy amerikai epizodikus sorozaté. Ugyan az évadzárót nem sikerült levernie, összességében mégis szórakoztató rész.
5/10
