Aki sorozatokat néz az gyakran csapja e hobbija mellé a filmnézést is, s nagyjából ki is tölti ezzel a szabadidejét. Nem mondom, jó a mozgókép világában ennyire elmerülni, de én sose voltam az a nagy filmes, aki másfél-két órát el tud dobni azért, hogy egy nagy ívű, legtöbbször tucatmozit megnézzen. Szó se róla, vannak mesterművek, kultikus filmalkotások, amik nagyon is tetszenek, de az utóbbi időkben nem igazán vonzott egyik se, főleg nem a moziba. Jó, azért a Harry Potter dupla hetedik részét ott néztem meg, de én se az Avatar-ért, se az Alkonyatért nem tudok rajongani. Az olyan filmeket mint A szellemírót, A király beszédét és A fekete hattyút viszont zseniálisnak tartom.

 A filmeket kivehetjük az én szabadidős elfoglaltságaim közül, mivel egy sorozatot, még ha nem is jó annyira, könnyebben megnézek, mint egy közepes filmet, ami többnyire ugyanazokat a történeti íveket, kliséket használja mint a sorozatok. Nem akarom leszólni a mozifilmeket, csak azt mondom, hogy ritka a tényleg érdekes és izgalmas alkotás, aminek a játékidejét utólag nem tekintem pazarlásnak.

 A könyvolvasás a sorozatnézés mellett/után a másik kedvenc szabadidős elfoglaltságom. A sorozatoknál is a krimiket választom előszeretettel, ez pedig a könyveknél sincs másként. A thrillereket, történelmi regényeket is kedvelem és a szépirodalom se áll távol tőlem, de ha olvasni akarok, akkora ponyva felé hajlik a kezem. A tavalyi év egyik legnagyobb író-felfedezése volt a részemről Leslie L. Lawrence, vagy magyar nevén Lőrincz L. László. A két nevet fontos elkülöníteni, mivel utóbbi alatt a misztikus, tudományos, science fiction, előbbi alatt pedig az orientalista, kaland- és detektívregényeket publikálja. A krimijei olvasmányosak, érdekesek és megvan bennük az a különlegesség, hogy ha nem is részletesen, de bemutatják az adott országot, ahol a történet játszódik, ez pedig többnyire valamelyik keleti állam. A könyveket olvasva az a kérdés merült fel, hogy miért nem filmesítették meg eddig egyiket se, főleg, hogy az eladási listákon nagyon jól szerepelnek az író könyvei, a stílusa pedig krimisorozatért kiált.

 Az írótól idén nem sok könyvet olvastam, de összességében se hosszú a lista. Nem emlékszem mindegyikre, főleg arra, amit idén év elején olvastam, de forgattam John Grisham-től A céget, ami furcsa egy könyv, mivel a történet szépen építkezik, remek összeesküvéses olvasmány, de a vége picit összecsapott. Stephen King-től A bura alatt a maga ezerötszáz oldalával nem könnyű olvasmány, ám annál inkább lenyűgöző, ahogy az író fent tartja az olvasó érdeklődését az egyes karakterek iránt és fantasztikusan keveri a történetszálakat. A konklúzió viszont ennél a regénynél se tetszett annyira, no nem azért mert össze volt csapva, csak különös lett a megoldás. Az idei év író-felfedezése Agatha Christie, akinek a megfilmesített regényeit ismerem, s a Poirot sorozatot is nézem, de az írásait nem olvastam eddig. Decemberben három könyvét is elolvastam (Öt kismalac, Az Ackroyd-gyilkosság, Gyilkosság Mezopotámiában) és azt kell, mondjam egytől egyig remekbeszabott, izgalmas és érdekes olvasmányok. A második regény ügye adta talán a legnagyobb meglepetést, de a többi se rossz, sőt, a rejtély megoldása közben nekünk olvasóknak is van lehetősége arra, hogy megfejtse az ügyet. A negyedik könyve, amit most olvasok az ABC-gyilkosságok.

 A véleményem az, hogy aki sorozatokat néz, az könnyebben kapcsol be egy filmet, mint olvasna egy könyvet. Nem, ne értsetek félre, nem szólóm le azt, aki nem vagy ritkán olvas, még csak az kellene, hogy én törjek pálcát mások felett, csak azt mondom a mostani pörgősebb hétköznapokban az ember, legyen sorozatjunkie, legyen átlag ember (igen, kicsit furcsa, hogy, nem tekintem átlag embernek a junkie-t) egy sorozat vagy film egyszerűbb és szórakoztatóbb kikapcsolódás, mint egy könyv. Nem akarom a könyveket reklámozni, de azért mégiscsak jobb és nagyobb élmény, ha az ember saját maga képzeli el azt, amit leírt a szerző, mint ha két-három ember fantáziáján keresztül ismerne meg egy művet.