Olvas-e könyvet egy sorozatjunkie?

2013. december 23. - Jasinka Ádám

 Aki sorozatokat néz az gyakran csapja e hobbija mellé a filmnézést is, s nagyjából ki is tölti ezzel a szabadidejét. Nem mondom, jó a mozgókép világában ennyire elmerülni, de én sose voltam az a nagy filmes, aki másfél-két órát el tud dobni azért, hogy egy nagy ívű, legtöbbször tucatmozit megnézzen. Szó se róla, vannak mesterművek, kultikus filmalkotások, amik nagyon is tetszenek, de az utóbbi időkben nem igazán vonzott egyik se, főleg nem a moziba. Jó, azért a Harry Potter dupla hetedik részét ott néztem meg, de én se az Avatar-ért, se az Alkonyatért nem tudok rajongani. Az olyan filmeket mint A szellemírót, A király beszédét és A fekete hattyút viszont zseniálisnak tartom.

 A filmeket kivehetjük az én szabadidős elfoglaltságaim közül, mivel egy sorozatot, még ha nem is jó annyira, könnyebben megnézek, mint egy közepes filmet, ami többnyire ugyanazokat a történeti íveket, kliséket használja mint a sorozatok. Nem akarom leszólni a mozifilmeket, csak azt mondom, hogy ritka a tényleg érdekes és izgalmas alkotás, aminek a játékidejét utólag nem tekintem pazarlásnak.

 A könyvolvasás a sorozatnézés mellett/után a másik kedvenc szabadidős elfoglaltságom. A sorozatoknál is a krimiket választom előszeretettel, ez pedig a könyveknél sincs másként. A thrillereket, történelmi regényeket is kedvelem és a szépirodalom se áll távol tőlem, de ha olvasni akarok, akkora ponyva felé hajlik a kezem. A tavalyi év egyik legnagyobb író-felfedezése volt a részemről Leslie L. Lawrence, vagy magyar nevén Lőrincz L. László. A két nevet fontos elkülöníteni, mivel utóbbi alatt a misztikus, tudományos, science fiction, előbbi alatt pedig az orientalista, kaland- és detektívregényeket publikálja. A krimijei olvasmányosak, érdekesek és megvan bennük az a különlegesség, hogy ha nem is részletesen, de bemutatják az adott országot, ahol a történet játszódik, ez pedig többnyire valamelyik keleti állam. A könyveket olvasva az a kérdés merült fel, hogy miért nem filmesítették meg eddig egyiket se, főleg, hogy az eladási listákon nagyon jól szerepelnek az író könyvei, a stílusa pedig krimisorozatért kiált.

 Az írótól idén nem sok könyvet olvastam, de összességében se hosszú a lista. Nem emlékszem mindegyikre, főleg arra, amit idén év elején olvastam, de forgattam John Grisham-től A céget, ami furcsa egy könyv, mivel a történet szépen építkezik, remek összeesküvéses olvasmány, de a vége picit összecsapott. Stephen King-től A bura alatt a maga ezerötszáz oldalával nem könnyű olvasmány, ám annál inkább lenyűgöző, ahogy az író fent tartja az olvasó érdeklődését az egyes karakterek iránt és fantasztikusan keveri a történetszálakat. A konklúzió viszont ennél a regénynél se tetszett annyira, no nem azért mert össze volt csapva, csak különös lett a megoldás. Az idei év író-felfedezése Agatha Christie, akinek a megfilmesített regényeit ismerem, s a Poirot sorozatot is nézem, de az írásait nem olvastam eddig. Decemberben három könyvét is elolvastam (Öt kismalac, Az Ackroyd-gyilkosság, Gyilkosság Mezopotámiában) és azt kell, mondjam egytől egyig remekbeszabott, izgalmas és érdekes olvasmányok. A második regény ügye adta talán a legnagyobb meglepetést, de a többi se rossz, sőt, a rejtély megoldása közben nekünk olvasóknak is van lehetősége arra, hogy megfejtse az ügyet. A negyedik könyve, amit most olvasok az ABC-gyilkosságok.

 A véleményem az, hogy aki sorozatokat néz, az könnyebben kapcsol be egy filmet, mint olvasna egy könyvet. Nem, ne értsetek félre, nem szólóm le azt, aki nem vagy ritkán olvas, még csak az kellene, hogy én törjek pálcát mások felett, csak azt mondom a mostani pörgősebb hétköznapokban az ember, legyen sorozatjunkie, legyen átlag ember (igen, kicsit furcsa, hogy, nem tekintem átlag embernek a junkie-t) egy sorozat vagy film egyszerűbb és szórakoztatóbb kikapcsolódás, mint egy könyv. Nem akarom a könyveket reklámozni, de azért mégiscsak jobb és nagyobb élmény, ha az ember saját maga képzeli el azt, amit leírt a szerző, mint ha két-három ember fantáziáján keresztül ismerne meg egy művet.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2013.12.23. 12:25:49

Én alsós korom óta sokat olvastam, ebben elsőnek szüleim komoly könyvtára segített. Mire az Egri Csillagok 6.-ban kötelező lett, én már háromszor elolvastam, az ostromos részeket meg legalább hatszor. Gimiben még jobban felpörgött az olvasás, a városi és a gimis könyvtár, plusz pár hasonló beállítottságú osztálytárs miatt. Egyetem alatt ez még jobban kibővült, főleg hogy minden héten 10 órát vonatoztam ,amit remekül túl lehetett élni a könyvekkel.
Sorozatjunkieságom első éveiben még olvastam, igaz, kevesebbet. Aztán az utóbbi években a munka, a magánéletem, a sorozatok, a blogolás, a netezés leépítette nálam az olvasást és a számítógépes játékokat, a filmeket pedig háttérbe szorította. Most 8 könyv vár elolvasásra, és jó pár szám a két kedvenc magazinjaimból (Aranysas, Regiment), 5 éve ez még nem forsult volna elő, 10 éve meg pláne.
Én sose raknék egymás mellé filmet és könyvet, mert mindkettő más élmény. A film látványban, esetleg a színészi játékban verhetetlen. Míg a könyv 99%-ban részletesebb, építkezőbb, szövevényesebb, több háttérinfót ad.

Jasinka Ádám 2013.12.23. 12:45:27

@Flankerr: Tudom, a filmeket és a könyveket másként kell megítélni, nem is versenyeztetem őket, melyik a jobb, csak manapság szerintem egyszerűbb szórakozás berakni egy filmet (akár újranézni), mint olvasni egy könyvet, mert nem feltétlenül kell az egész film alatt odafigyelni, lehet esetleg beszélgetni, enni, csinálni valami mást és akkor máris háttérzajnak meg a mozi vagy a tévé. A könyveknél nem lehet se internetezni közben, se beszélgetni, ezért gondolom, hogy aki pihenni, vagy szórakozni akar, az inkább berak egy filmet, vagy tévézik.
süti beállítások módosítása