Belejöttek, végre. Már csak a mestereket kellene leleplezni. A mai nap folyamán kiderült ki lesz a háttérműsor műsorvezetője és kulisszák mögötti riportokért felelős. Ezek után pedig felfedték, hogy kik lesznek azok az emberek, akik a versenyzők további csiszolásában vesznek részt.
Magyar Hajnal és Molnár Márta mellett a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatóján részt vevő Heincz Gábor "Biga" lesznek az énektanárok.
Eljött az első komolyabb bejelentése a TV2-nek. Elárulták, kire bízzák azt a feladatot, hogy riportokat készítsen a majdani mesterekkel, versenyzőkkel a kulisszák mögött, valamint vezeti a The Voice háttérműsorát is.
Bányai Miklós Színművészeti Egyetemet végzett, kisebb színházi és reklámszerepeket tudhat magáénak, akinek azonban egy teljesen új dologgal kell megismerkednie, havatovább spontánnak kell lennie, nem eljátszania valami, ehhez pedig bele kell rázódni.
A TV2 egykori híradósát egy bennfentes látta az RTL Klub székházában, amikor abszolút szokványos módon jelent meg. Régi barátját és iskolatársát látogatta meg ugyanis, Kolosi Pétert, vagyis ezt mondják, csak meglátogatta.
Viszont greenbox előtt állva próbafelvétel készült róla. Hoppá. Új híradós arc lenne az RTL-nél, esetleg lesz valami új műsor, amit a tapasztalt híradósra is bíznának? Mindenesetre nem tűnik szimplán baráti látogatásnak az eset.
Nem meglepő az, hogy minden nyári szünetben és karácsonykor előkerülnek a Bud Spencer - Terence Hill filmek. Most nyáron azonban meglepően sok az RTL Klub-on leadott olasz filmek aránya. A Piedona-filmek szerintem télen lesznek képernyőn, vagy augusztusban, mivel több ilyen típusú film már nincs, hiszen leadták.
Összeszedtem egy listát, hogy milyen filmeket adtak le eddig idén nyáron és még miket fognak Bud Spencer és Terence Hill főszereplésével.
Ilyet még nem láttam. Komolyan. A TV2 azt hiszem felfog nőni a feladathoz, hogy igényes és nézett műsort gyártson, ami legyőzi az RTL Klub-ot. Ezt nem írom le többször, úgyhogy élvezzük ki.
A The Voice (kattints rá) magyar oldalán nem csak jelentkezni lehet, vagyis regisztrálni, hanem online meghallgatáson részt venni. Ezeket aztán közzé is teszik a honlapon, amit megnézhetünk és értékelhetünk. Nem épp szokványos megoldás, hogy felkerülnek az internetre a jövendő versenyzők. Meglepetés szokott lenni, ki mennyire jó.
Vannak ígéretes emberek, hangok. De akkor is érdekes ez, nehogy saját maga alatt vágja a fát a csatorna ezzel. Bár nem hiszem, hogy rajtam és a feltöltőkön, szerkesztőkön kívül valaki még idetévedne, szóval az átlagnéző erről nem fog tudomást szerezni, hacsak nem reklámozzák a televízióban.
Mindenesetre érdemes végignézni a produkciókat, hátha valaki visszaköszön a válogatáson. Oppá. Válogatás. Ha még mindig zajlanak a válogató meghallgatások, nem hiszem, hogy kész műsort kapunk augusztus végén, szeptember elején. Az RTL Klub pedig ekkor más műsorra fogja tűzni, tudjuk, karácsonyig tartó műsorát, az X-faktort.
Nem igazán értem, hogy mire alapozzák azt a sok internetes cikkíró (persze tisztelet a kivételnek), hogy a TV2 uralja az uborkaszezont (a nyarat)? Persze, látom, hogy közönségarányban közel kiegyenlített lett a két nagy kereskedelmi értéke, de elég csak a nézettségi számokra pillantani, a főműsoridőre, ahol a nagy számok keletkeznek. A Tényeken, Naplón és egy-két filmen és ismétlés sorozaton kívül a TV2 nem tud mást felmutatni, ellenben az RTL Klub országos premierként hozza évadlemaradás nélkül A mentalistát, az RTL Klub-on még nem látott CSI: Miami helyszínelők, Castle részeket, valamint egy újdonsággal (bár én nem nézem) a Szikalöklű szerzetessel, ismétlés Cobra 11-gyel és filmekkel van a nyárban. Filmek terén sehol nem várok el aktualitást, mivel sok pénzbe kerül, meg ugye nyár van, szóval nem épp érdemes premier filmeket most adni. Főleg, hogy egy HP 7. rész, egy Eredet, Sherlock Holmes, Avatar a mozisikerek miatt az emberek zöme látta ezeket, emlékszik rájuk. Hagyni kell lelülepedni (és szinkronizálni). Na de a tényleges múlt hét.
Mind a teljes lakosságnál, mind a 18-49-es, úgymond célcsoportnál a TV2 áll az élen, előbbi listán első helyen a Tények, második helyen a Napló áll, utóbbin a Pókember második része. A teljes lakosságnál azonban az első két hely után csak a tizenkettedik helyen áll újabb TV2-s műsor. A top10-ben RTL dominancia van. Sorozatok, Bud Spencer és Terecen Hill, az RTL-es Hirado, valamint a Kicsi kocsi - tele a tank című film. A top30-as listán, ahol minden műsor, ami napiban megy a legnézettebb adásával szerepel csak 11 TV2-s műsor van, 4 m1-es és 15 RTL-es. A 18-49-es listán a TV2 12 műsorral, az m1 0, az RTL pedig 18 műsorral van jelen. Tényleg jól írják az internetes cikkek, TV2 uralja a nyarat. De most vissza.
Kezdjük a teljes lakossággal: a hét legnézettebb sorozatai rendre a következőek; a CSI: Miami helyszínelők (RTL), a Cobra 11 (RTL), A mentalista (RTL), a Sziklaöklű szerzetes (RTL), a Castle (RTL) és az NCIS (TV2). Hírműsorokat nézve a Tények (TV2) nem csak közöttük lett első, hanem a múlt hét legnézettebb műsorát hozta, mögötte a Napló (TV2), Hirado (RTL), Fókusz (RTL), Aktív (TV2), Fókusz Plusz (RTL), Kékfény (m1) a sorrend. Filmek között pedig első Az ördög jobb és bal keze második része (RTL), utána rendre; Kicsi kocsi - tele a tank (RTL), Az ördög jobb és bal keze (RTL), Az első lovag (TV2) és a Pókember második része (TV2).
A célközönségnél kicsit más a helyzet; a hét legnézettebb sorozatai rendre; Cobra 11, A mentalista, a CSI: Miami helyszínelők, az NCIS, a Castle, a Grace Klinika (RTL), a Sziklaöklű szerzetes, a Gyilkos elmék (RTL) és a Döglött akták (RTL). Hírműsorokat tekintve a sorrend Tények, Napló, Híradó, Fókusz, Fókusz Plusz, Aktív. Filmek között már nem Bud Spencerék diadalmaskodtak, hanem a Pókember második része, amely nem csak a filmek között lett első, a sorrend; a Pókember második része, a Kicsi kocsi - tele a tank, Az ördög jobb és bal keze második rész, Az ördög jobb és bal keze, a Kettős kockázat (TV2), a Mintamókus (RTL), Az első lovag, a War (RTL) és a Tűzfal (RTL).
Összességében a főműsoridőt nézve a teljes lakosságál négy estét az RTL Klub, kettőt a TV2 nyert, egy pedig döntetlen lett. A 18-49 éveseknél pedig hat estét hozott az RTL Klub és egy lett döntetlen.
Valahogy még mindig van egy kis ellenérzés a kedves Charlie Sheen-ben a Két pasi meg egy kicsi készítői felé, nem véletlen, hogy viharosan váltak el egymástól. Az új sorozatának első részében, az első pár másodperc már fricska volt előző munkaadójának, és nem gondoltam, hogy még egyszer "szóvá teszik" a Két pasi meg egy kicsit. Tévedtem.
Azonban most nem annyira nyílvánvalóan szólt be nekik, vagyis de, nyílvánvaló egy részről, már aki nézte és szerette (szereti) Charlie előző sorozatát az egyből felismeri bármely részletét. Na ezt használták ki. Charlie az Anger Management negyedik részében egyik páciense (Patrick) munkahelyére megy el az ominózus Charlie Harperes ingben. Rövid beszélgetés után ez hangzik:
Ez egy jó kis oltás volt. Nekem tetszett, nem rágta a szánkba, egyszerűen, aki nézte a vele készült Két pasi meg egy kicsit, az tudta, miről van szó ebben a pár másodpercben.
Nem tudom, hogy sikerült erre a videóra ráakadnom. Amikor kimondottan The Voice-os dolgokat keresek a TV2 internetes felületein nem találok semmi újat. Most azonban, a lényeg, hogy találtam. A főszerkesztő, Deák Viktória (RTL Klub-tól nemrég igazolt) nyilatkozik a műsorról, s láthatunk pár már meghallgatott embert, nem mellesleg elhintenek pár morzsát a műsor válogatásának menetéről.
Kicsit elmértem a feladat időigényét, amikor úgy gondoltam, jó lenne az összes eddig átbaginacsásított celebet, ismert embert összegyűjteni. Amikor felidéztem magamban, hogy Bagi-Nacsáéknak nem a Szálka az első műsora, és nem is a második, úgy döntöttem koncentrálok inkább csak a most futó évadra. Azonban a durván tizenkétszer 50 perceket végignézni és kivagdosni a képeket, nem mellesleg ide feltölteni, túl soknak bizonyult. Redukáltam a mennyiséget és abban állapodtam meg magammal, hogy elegenedő csak az utolsó, meghívott sztár paródiáit összegyűjteni. Videót csak az mellé tudtam tenni, amiről volt fenn a YouTube-on kivágott részlet.
Felállítottam őket egy sorrendben, nekem hogyan tetszettek és mennyire fedik a valóságot, kezdjük a legelsővel, a nekem legkevésbé tetszővel.
Kovács "Kokó" István
Győrfi Pál
Mága Zoltán
Ernyey Béla
Király L. Norbi
Szente Vajk
Tóth Gabi (sajnos erről nincs fenn videó, mármint csak az utolsó pár percről, de valami brutál: MTV Videótár)
Wolf Kati
Ez is megvolt. Huszonhét hét telt el 2012-ben és a múlt heti volt az első, amikor nem tudott egyik csatorna sem nézettebb adást produkálni a hétfői Tényeknél. Ez az adás ért el egyedül múlt héten 1M fölötti számot, ami elárulja, nyár van.
Ha végigtekintünk a top 30-as listán, azon felül, hogy egyetlen milliós szám szerepel, azt látom a teljes lakosságnál, hogy nem változott meg nagyon a tévézők felfogása. Sorozatokkal, országos- és vagy csatornapremierekkel (A mentalista) valamint a mozis kínálatot meglovagoló filmekkel (A pókember) egyaránt lehet nézőket szerezni. Nem beszélve arról, hogy a Bud Spencer-Terence Hill filmekre is mindig vevő a közönség.
A teljes lakosság körében Bud Spencer-t csak Jodie Foster tudta legyőzni, ugyanis a vasárnapi Légcsavar több nézőt érdekelt mint bármelyik a héten veített film, így el is nyerte a hét legnézettebb filme díját a teljes lakosságnál. Mögötte azonban a dobogós helyeken Bud Spencer áll az Akit buldózernek hívtak és a Bombajó bokszolóval. A TV2 filmjével, a Pókemberrel csak az ötödik legnézettebb film tudott lenni. Ellenben a célközönségnél más a helyzet. A fiatal korosztály vevő volt arra, hogy a moziba kerülő új Pókember miatt nosztalgiázzon egy kicsit, és a 18-49 évesek között a legnézettebb film a Pókember lett. A második a Tűz a víz alá, a harmadik pedig a Légcsavar lett. A negyedik pedig nem Bud Spencer, hanem a szerdai nap legnézettebb filmjei a célközönségnél a Die Hard 3 lett. A Film+ ezzel a filmmel annyit szakított, hogy szerdán, a főműsoridőben minden televíziót legyőzött, s a top 30-as listán a tizenkettedik helyet foglalta el, amely a legjobb helyezés, közönségarány és szám a csatorna történetében. Azt hiszem az itthon forgó Die Hard 5 is reklám volt a filmhez.
Sorozatok terén már erősebb és kiegyenlítettebb a lista. A teljes lakosság körében a legnézettebb heti sorozat a CSI: Miami helyszínelők (vagy ahogy A nevem: Earl-ben mondják, helyszínezők) lett. A sorozat aktuális epizódja a második helyet szerezte meg a 976 775-es nézőszámmal. Az RTL Klub-on hetedik, a Viasat3-on tizedik évadot taposó széria, amelyet sajnos elkaszált a CBS csatorna, szóval nem lesz több rész belőle, az RTL Klub egyik legnézettebb sorozata lett a múlt héten. A második helyen A mentalista zárt (top 30-ban a harmadik), amely itthon még nem látott, az USA-ban nemrég véget ért negyedik évad részeivel kerül képernyőre már egy ideje 976 637 nézőt érdekelt, ami láthatjuk nem sokban maradt el Horatio és csapata számától. A harmadik és még dobogós helyet a német autópályarendőrség szerezte meg. A Cobra11, az összesítésben a kilencedik helyet szerezte meg. A TV2 az ötödik helyet szerezte meg a teljes lakosságot nézve a sorozatoknál az NCIS-szel. A célközönségnél annyi a változás, hogy a listás helyezés más, a sorrendben pedig az NCIS megelőzte a Cobra 11-et és a Castle-t.
Még annyi érdekesség van a listán, hogy az EB után az m1 három műsorral került fel a teljes lakossághoz, a Formula 1, a Kékfény és a Telesport hozott szépen. A Formula 1 pedig a számomra unalmas versennyel a 18-49-es top 30 első helyét szerezte meg.
Az új, bemutatkozó sorozat, a Szilaöklű szerzetes nem rengette meg a nézettségi listát. A maga durván 700 ezres számával jó felvezetés volt a CSI: Miami-nak. Az ez után levő Gyilkos elmék a 22-es idősávban pár ezressel eltérő, de ugyanilyen számot hozott, mint a Sziklaöklű szerzetes a 20-as sávban. Úgy látszik a 21-es sáv a nyerő, hiszen itt alkot A mentalista, a CSI: Miami. És nyári szünete előtt itt volt a Dr. Csont is szép számokkal.
Azt hiszem az állóvizet a két hét múlva kezdődő Olimpiai Játékok fogja felverni. Abból indulok ki, hogy a sport nagyon jól megy az m1-en. Én nézni fogom.
Az RTL Klub várhatóan augusztus-szeptember környékén tűzi műsorára az USA-ban már a korábbi széria folytatásaként aposztrofált Dallas első évada, amely a jó nézettség miatt megkapta a második évados berendelést. Így nagyjából 20 részt láthatnak a rajongók.
A széria kábelen, az amerikai TNT adón láthatja a közönség. A csatorna húzó műsorai az idén sorozatfinálézó The Closer, vagy a Rizzoli & Isles vagy akár a Falling Skies.
Visszatérve a Balaton Sound-ra. Az RTL Klub, ahogy tavaly is komplet stábot küld ki minden nyári zenei fesztiválra (VOLT, Balaton Sound és a Sziget), ahonnan a Híradóba és a Fókuszba készítenek riportotokat fellépőkkel, helyzetjelentést.
Egy ilyen helyzetjelentéskor a riporternő háta mögött tűnt fel az RTL Klub-on hamarosan látható Dallas két régi-új kultikus figurája.
Az egyértelmű, hogy a politika mostanában eléggé felkapott lett, már ami a sorozatokat, főként a szitkomokat illeti. Az NBC egyik leendő újonca is a Fehér Házban fog játszódni (1600 Penn), nem mellesleg korábban például az Elnök emberei és egyéb más szériák is górcső alá vették mind a mindenkori irányítást, mind magának a Fehér Háznak az életét. Az HBO azonban húzott egy merészet és nem drámát, vagy doku-realityt készített. Szitkomot készítettek, mit se mondjak, színvonalasan és remek szereplőgárdával. Korábban már értekeztem a Veep-ről, milyen érzéseim voltak első pár rész után, a dícsért és magasztalt sorozatról. Akkor valami bizarr, ámbátor megmagyarázhatatlan dolog megfogott, és kitartottam az első évadra, ami csak nyolc részes lett.
A konkrét szereplőkről és a karakterekről nem ejtenék nagy szót, mindenesetre a nyolc rész alatt olyan munkát végeztek a háttérben, hogy egytől egyig, minden karakter kiforrt. Jobb szót nem találok rá, sikerült úgy megírni mindent, hogy az alapozást jószerével két-három rész alatt letudták és utána már az alelnöknő mindennapos gondjaira, küzdelmeire kellet koncentrálni.
Több, mint jól sikerültek a részek, végigkísérhetjük az alelnöknő próbálkozásait, ahogy azon töri magát, hogy személyesen találkozzon az elnökkel (minden részben legalább egyszer elhangzik a Did the president call? kérdés, amelyre mindig No. a válasz), és próbál a kedvében járni. Állandóan mennek a szervezkedések, mint például a Zöld Munkahelyek (Clean Jobs) körül, ahol hol beszerveznek egy olajcég vezetőt, hol eltávolítják őt, persze minden lépés pont akkor fuccsol be, amikor elintéződött.
Az évad folyamán rengeteg alkalom kínálkozott a káromkodásból származó poénokra (fucktard), a kínos, rendkívül kínos szituációkból származókra. Az alelnöknő legtöbbször képzelt telefonhívással vágja ki magát minden unalmas, kínos helyzetből, hol a Közel-Kelettel, hol magával az Elnökkel bonyolít le fontos megbeszélést.
Az alelnöknő az első évad utolsó részében ismét bajba kerül. A hirtelen jó ötletnek tűnő médiafogás a népszerűség növelésére, a sírás hamar ellenük fordul. Kiderül ugyanis, hogy nem spontán sírás volt, az alelnöknőt, a PR érdekében saját stábja szerette volna megríkatni, növelve népszerűségi indexét, ami be is jött, de ahogy haladtunk előre kiderült, ez nem marad leplezetlen. A végén pedig csattant az ostor.
Az utolsó részben azonban egy-két jó poént nem maga az alenöknő, hanem egy ohio-i képviselő szolgáltatott, aki először arra kérte az alelnöknőt, hogy támogassa a kampányát, majd mikor észrevette, hogy nem épp népszerű a politikusok között a Veep, visszavonta a kérést, majd ismét felkérte, majd lemondta és végül felkérte újra.
Mindenesetre a Veep egy olyan széria ami kétesélyes. Vagy elsőre megtetszik, megragad valami és függővé tesz, vagy sokadik nézésre, minden részét végignézve sem köt le, csak ülsz és bámulod. Szerencsére én az első kategóriába tartotom. Viszont a két kategóriát komolyan kell venni, nincs olyan szerintem, hogy valaki el-elnézi, de nem tetszik neki. Annyira szélsőségesek a poénok és jól felépítettek az egyes részek, hogy megosztja a nézőket. Sokan, többek között az egyik szereplő miatt is, hasonlítják a poénokat, a kínosságot az Arrested Development-hez, ami szintén ilyen sorozat, vagy tetszik, vagy nem, köztes állapot nincs. Viszont én az AD-t nem szeretem, jobban mondva menekülök, ha valahol meglátom. Ez viszont teljesen korrekt széria.
Értékelés: Az első kritikakor hat pontot adtam neki, ami egyértelműen nem tartható pontszám. Minőségben és színészi játékban tartották a magas színvonalat, poénilag számomra viszont fejlődött, az első részek kicsit nyögvenyelősek, viszont hamar belerázódnak, belerázódok, lehet nekem kellett megszokni az írókat és visszanézve tetszenének az első részek. Mindenesetre nem sok idő ez a nyolcszor husz-huszöt perc, nyáron főként. Ajálom, hogy próbáljátok be, legfeljebb nem tetszik, na és?, ha igen, akkor garantálom, hogy egy-két poén újranézős lesz. Teljesen másfajta szitkom ez, mint például a 2 Broke Girls hasfalszaggató poénjai, vagy az új Charlie Sheen komédia, amelyben a könnyesre nevetős poénok vannak, úgymond, primitívebb, egyszerűbb, és pont ezért ütősebb poénok. A Veep egy szinttel feljebb való, de élvezhető kategória.
8/10
Nem fogok kertelni. Ennél jobb sorozatot még nem láttam. Az eddigi Sherlock próbálkozások közül számomra az etalon a Jeremy Brett főszereplésével készült sokrészes széria volt. Elsőre kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy ez is olyan Sherlock Holmes karakter lesz, mint a Guy Ritchie-féle film, ami teljesen ellentétes az általam olvasáskor alkotott Sherlock-érzéssel. Ám a BBC Sherlock-ja az első résszel meggyőzött, hogy ez több, mint szimpla regény- és vagy novellafeldolgozás lesz. Egy szóval jellemezhető az, amit a rendezők, producerek, forgatókönyvírók és színészek művelnek: döbbenetes.
Angliában kedvelt formátum egy-egy szériát filmszerűen forgatni, 3x90 percben. Viszont az eddig leadott két évad rövidsége ellenére színvonalban magasan ver mindent. És ezt a kiejelentést nyugodtan komolyan lehet venni. Az amerikai sorozat és filmpiac soha nem fog, és eddig sem tudott ehhez hasonlót alkotni. Már csak azért sem, mert ha detektív- vagy nyomozós regényekről van szó, egyértemű, hogy Nagy-Britannia és Svédország a legjobb. Persze rájuk lehet fogni, hogy sablonosak a skandináv krimik, lassúak, vagy már megkopottak, nem világmegváltóak, de kérem, Nagy-Britannia az utóbbi idők könyv- és filmforrás országa. De most vissza a sorozatra, máskor méltatom tovább Nagy-Britanniát.
Az alapkoncepció adott. Sherlock Holmes és Dr. Watson összeismerkedésére az első évad első része elég volt. A novellák, könyvek több nyomozóval dolgoznak, eme széria azonban Lestrade felügyelővel foglalkozik a rendőrségtől. Valamint persze, ki nem hagyhatnám Mrs. Hudson-t a házvezetőnőt.
Az első évad nagyon jó volt, bevallom nem voltam teljes oda tőle, és szégyellem bevallani, de a szinkron lehetett az oka, nem szeretném a szinkronosok, és a hangok munkáját kicsinyíteni, de meg se közelítik az eredeti orgánumok által nyújtott élményt. Csak ajánlani tudom, hogy ezt a sorozotat felirattal nézzük, persze aki ért jól angolul, annak nem kell felirat, bár többször hadarnak benne, aminél azért kell kapkodni a fejünket.
A második évad pedig olyan hatást gyakorolt rám, amit eddig csak a Ragyogás tudott könyv formában. Megbabonáz, nem enged szabadulni, minden percben, mikor nem vagy a közelében beférkőzik az elmédbe, gondolataid közé. Ez pedig többek között Steven Moffat-nak és Mark Gatiss-nek köszönhető, akik belenyúltak a tutiba. Valamint, ki ne felejtsem, az érzéshez kellett az is, hogy összeszedjék ezt a színészarzenált. Egytől egyig olyan odaadással, átéléssel és profizmussal játszák a rájuk szabott szerepet, hogy élmény nézni. A párbeszédek élethűek, pörgősek és hitelesek. Benedict Cumberbatch, Martin Freeman és Andrew Scott messze elviszik hátukon a sorozatot.
Na de most tényleg a második évadról. Három részes évad volt, és a második rész, azt hiszem a legismertebb Sherlock Holmes történetet dolgozta fel és alakította át, A sátán kutyáját. Több vélemény és internetes cikk szerint a második évad leggyengébb része, azonban ez nem igaz. Aki olvasta a könyvet, annak igazán élmény, hiszen egy teljesen más típusú megközelítést kap a történetről, amit lecsupaszítottak és új ruhába öltöztettek.
Az első rész nem szűkölködött a poénokban és az izgalmakban. Sherlock-ékat maga a királyi család bérli fel, hogy bizonyos fotókat szerezzenek vissza egy hölgytől, akit nemes egyszerűséggel A nőnek neveznek. Ki is derül miért. A részben Sherlock-ot megkísérti a szerelem lehellete, amiről a 90 perc alatt többször kétes érzéseink lesznek, most vagy Sherlock titkolja érzéseit, vagy A nő, ám mindenre az utolsó pár másodperc ad választ. Igen, érzelmeket is vittek az írók a történetbe, de ami jó, nem a nyomozás, a pörgős gondolatok és élménydús jelenetek kárára. Ismét olyan összefüggéseket eszeltek ki az eredeti történet felfrissítésére, hogy akaratlanul is elmosolyodtam a zsenialitásuk miatt.
A második rész egy regényátdolgozás. A történetet megtartották, A sátán kutyája történet megvan, de teljesen más. Egy titkos kísérleti bázis található a környéken, és ez minden baj forrása. A sátán kutyája, vagyis vérebe nem is csak egy állat, hanem egy régi projekt, de erről nem is árulok el többet. A szereplők kiszakadnak Londonból és ellátogatnak Baskerville Hall-ba. És ismét lenyűgöztek az írok, akik elrugaszkodtak az eredeti történetől, de megint tökéletes átkötéseket, és történetfűzést dolgoztak ki.
A harmadik rész, pedig ahogy szokás mondani feltette az íre a pontot. Annak ellenére, hogy ismertem ezt a történetet is, el tudtam előző élményeimet felejteni és átadtam magam a 90 percnek. Beszívott az epizód. Olyan tökéletesen volt megtervezve minden perce, hogy azt hittem a végén leesem a székről (nem az utolsó másodpercekre gondolok). Az eredeti eseményeket most is átírták, de ha lehet fogalmazni, az eddigi legjobban. Olyan megoldásokat hoztak össze és olyan kameramozgás, diaológusok jellemezték az utolsó részt, hogy szerelmes lettem ebbe a sorozatba. A főgonosz James Moriarty úgy irányította a történetet, és a színész úgy termetette meg JM alakját, ahogy az eddigi színészek soha, tényleg borzongató, mindenképp őrült, néha gyerekes jellemként.
A végkifejlet ismert a Sherlock Holmes történetekben jártasok számára, azonban nem lőném le a poént az újak számára. Több, mint jó sorozat lett a Sherlock, ez egy életérzés, ami megmutatja, hogy milyen is Nagy-Britannia, milyen Sir Arthur Conan Doyle világa. Nem mellesleg az is megmutatkozott, hogy Nagy-Britannia nem csak írókban és gyártási minőségben előzte be nálam a nagy Amerikai Egyesült Államokat, hanem újfent megállapítottam azt, hogy színészekben a szigetország verhetetlen.
Értékelés: Azt hiszem ismét elfogult vagyok. Nem is csoda, ha csak olyan szériákról írok, amelyek tetszenek. Azonban ez most több volt mindennél. Ez az a műfaj, amit olvasva és nézve is át kell élni. Nem is kérdés, újra fogom nézni a második évadot. Sőt az elsőt is, mivel hamarosan újra képernyőre kerül itthon. Annyit zárszónak, hogy ezt mindenkinek látnia kell, aki pedig látta, mutassa meg másoknak is.
10/10
Premierek, visszatérők:
RTL Klub - 2012. 07. 06. - Lasko, sziklaöklű szerzetes (Lasko - Die Faust Gottes)
TV2 - 2012. 07. 08. - Összeesküvés (The Event)
M1 - 2012. 07. 08. - Munkaügyek - IrReality Show (S01x21 és S01x22)
M1 - 2012. 07. 14. - Sherlock (Sherlock)
M1 - 2012. 07. 13. - Orvosi bűnügyek (Crimini bianchi)
Nem lesz túlzás, ha azt állítom, hogy az idén látott új komédiák közül, amiket láttam, az Anger Management (AM) magasan az élre ugrott. Egyszerűen nem lehet megfogalmazni, mi az, ami vicces a Charlie Sheen-jelenségben, amire többek között már a Két pasi meg egy kicsi is épült. Ha az ember egyszer átadja magát a karakter (és a színész) nyújtotta humornak, akkor jelenjen meg bárhol, sorozatban vagy filmben, nem lehet szó nélkül és persze röhögés nélkül elmenni mellette. Az új szitkom pedig bebizonyította az, hogy Charlie Sheen kimondottan botrányos magánélete és stílusa ellenére az egyik, hanem a legjobb sorozat, azon belül szitkom színész. Bármely csatornánál, bármilyen közegben és bármilyen szerepet képes megszólaltatni. (Azért felmerül az is, hogy a Két pasi megy egy kicsi-ben játszott karaktere nagyban hasonlított valódi énjéhez, szóval csak magát kellett adnia...)
De most a sorozatról. Miután szép csendben sikerült elválnia mind Chuck Lorre-tól, mind a CBS-től, egy kis szünetre ment. De máris előállt egy sorozatötlettel. Szerette volna megsorozatosítani a Jack Nicholson és Adam Sandler főszereplésével készült Anger Management (Ki nevel a végén?) című filmet. Az ötletre az FX amerikai adó le is csapott, és hamarosan megkezdődtek az előkészületek, forgatások.
A felállás a következő lett; Charlie Goodson (milyen találó név lett, Charlie Jófiú...) egy elvált, egygyermekes családapa, aki otthonában vállalja a terápiás csoportját, mivel pszichiáter. A csoportnak állandó tagja egy vietnami háborút megélt idős úr, Ed (Barry Corbin), egy fiatal, meleg srác, Patrick (Michael Arden), akinek többek között nemi identitása miatt vannak gondjai szüleivel, apjával főként. Egy eddig a nőkkel nem épp szerencsés fickó, Nolan (Derek Richardson) mellett az első részben csatalakozik Lacey (Noureen DeWulf) is hozzájuk, aki máris szállít pár poént. Charlie volt feleségét Jennifert Shawnee Smith, lányukat, Sam-et pedig Daniela Bobadilla alakítja. Charlie pszichológusnőjét és alkalmi ágypartnerét, Kate-et, Selma Blair formálja meg. De ennyit is a szárazságokról.
A sorozat első két része engem meggyőzött arról, hogy a Két pasi meg egy kicsi sikeréhez nem elhanyagolható részben Charlie Sheen is hozzájárult (és persze Jon Cryer (Alan), Conchata Farrell (Berta) és Holland Taylor (Evelyn)). Az AM viszont nagyon jó lett, friss, humoros és szerethető. Sőt, az első rész számomra könnyfakasztóan jó volt.
Az egész pilot azzal kezdődik, hogy Charlie a kamerába néz és beszól volt munkaadójának, a CBS-nek, hogy nem rúghatják ki, ő mondd fel. És behúz jó párat a kamerának, ami előtt persze ott áll Bobo.
Az első rész arról szólt, amiről kellett, megismerkedtünk a szereplőkkel és az alapkoncepcióval. Kiderült a szereplők problémáin túl az is, milyen szintű poénokra és karakterekre számíthatunk. Azt kell mondjam, mindenkiben van potenciál, hiszen már itt is durrogtak a jobbnál-jobb megnyílvánulások. A sorozat hangulatának megragadása érdekében utólag ismét átfutottam képekért a részeket, és szinte percenként mentettem le egyet, annyi jó pillanat volt. Viszont annak se lenne értelme, ha az összes poént kivenném ide. A kritikán túl kedvcsinálónak szánom ezt a post-ot, szóval kellenek a jó részek. Kettő erőset teszek ide alulra. Charlie ugyanis nem csak saját házában vezet terápiát, hanem a börtönben is vállalja, hogy elbeszélget a rabokkal, ami szintén lehetőség a poénokra. Ezt a táptalajt se hagyták megműveletlenül az első részben, bele is szúrták a földbe a parcellát kijelölő lécet, megkezdődött a talajlazítás.
A másik pedig a második részben volt, Charlie-t ugyanis megkísérti a múltja és felbukkan egy régi "ismerőse". Többet nem mondok el róla, helyette beszéljen pár kép.
Értékelés: Jó, és nagyon jó sorozat lett. A filmet nem szerettem, viszont a sorozat adaptáció durván sikerült. Jók a karakterek, jók a színészek, a szituációk, minden. Egyértelműen telitalálat, már ami az én ízlésemet és visszaolvasva elfogultságomat illeti. De minek szaporítsam a szavakat, jelzőket.
9/10
Főoldal | Impresszum
MűsorVízió @ 2011-2018
