Az egyértelmű, hogy a politika mostanában eléggé felkapott lett, már ami a sorozatokat, főként a szitkomokat illeti. Az NBC egyik leendő újonca is a Fehér Házban fog játszódni (1600 Penn), nem mellesleg korábban például az Elnök emberei és egyéb más szériák is górcső alá vették mind a mindenkori irányítást, mind magának a Fehér Háznak az életét. Az HBO azonban húzott egy merészet és nem drámát, vagy doku-realityt készített. Szitkomot készítettek, mit se mondjak, színvonalasan és remek szereplőgárdával. Korábban már értekeztem a Veep-ről, milyen érzéseim voltak első pár rész után, a dícsért és magasztalt sorozatról. Akkor valami bizarr, ámbátor megmagyarázhatatlan dolog megfogott, és kitartottam az első évadra, ami csak nyolc részes lett.
A konkrét szereplőkről és a karakterekről nem ejtenék nagy szót, mindenesetre a nyolc rész alatt olyan munkát végeztek a háttérben, hogy egytől egyig, minden karakter kiforrt. Jobb szót nem találok rá, sikerült úgy megírni mindent, hogy az alapozást jószerével két-három rész alatt letudták és utána már az alelnöknő mindennapos gondjaira, küzdelmeire kellet koncentrálni.
Több, mint jól sikerültek a részek, végigkísérhetjük az alelnöknő próbálkozásait, ahogy azon töri magát, hogy személyesen találkozzon az elnökkel (minden részben legalább egyszer elhangzik a Did the president call? kérdés, amelyre mindig No. a válasz), és próbál a kedvében járni. Állandóan mennek a szervezkedések, mint például a Zöld Munkahelyek (Clean Jobs) körül, ahol hol beszerveznek egy olajcég vezetőt, hol eltávolítják őt, persze minden lépés pont akkor fuccsol be, amikor elintéződött.
Az évad folyamán rengeteg alkalom kínálkozott a káromkodásból származó poénokra (fucktard), a kínos, rendkívül kínos szituációkból származókra. Az alelnöknő legtöbbször képzelt telefonhívással vágja ki magát minden unalmas, kínos helyzetből, hol a Közel-Kelettel, hol magával az Elnökkel bonyolít le fontos megbeszélést.
- Ezek itt a hátam mögött megélik a szavazást?
Az alelnöknő az első évad utolsó részében ismét bajba kerül. A hirtelen jó ötletnek tűnő médiafogás a népszerűség növelésére, a sírás hamar ellenük fordul. Kiderül ugyanis, hogy nem spontán sírás volt, az alelnöknőt, a PR érdekében saját stábja szerette volna megríkatni, növelve népszerűségi indexét, ami be is jött, de ahogy haladtunk előre kiderült, ez nem marad leplezetlen. A végén pedig csattant az ostor.
Az utolsó részben azonban egy-két jó poént nem maga az alenöknő, hanem egy ohio-i képviselő szolgáltatott, aki először arra kérte az alelnöknőt, hogy támogassa a kampányát, majd mikor észrevette, hogy nem épp népszerű a politikusok között a Veep, visszavonta a kérést, majd ismét felkérte, majd lemondta és végül felkérte újra.
- Why don't you get the hell out of my way, you leaning tower of...
- Pisa?
- No.
- Shit?
- Good.
- Hej aranyoskám, az alelnökhöz jöttem.
- Képviselő úr, ha még egyszer így szólít, jobb ha előre hív magának egy mentőt.
Mindenesetre a Veep egy olyan széria ami kétesélyes. Vagy elsőre megtetszik, megragad valami és függővé tesz, vagy sokadik nézésre, minden részét végignézve sem köt le, csak ülsz és bámulod. Szerencsére én az első kategóriába tartotom. Viszont a két kategóriát komolyan kell venni, nincs olyan szerintem, hogy valaki el-elnézi, de nem tetszik neki. Annyira szélsőségesek a poénok és jól felépítettek az egyes részek, hogy megosztja a nézőket. Sokan, többek között az egyik szereplő miatt is, hasonlítják a poénokat, a kínosságot az Arrested Development-hez, ami szintén ilyen sorozat, vagy tetszik, vagy nem, köztes állapot nincs. Viszont én az AD-t nem szeretem, jobban mondva menekülök, ha valahol meglátom. Ez viszont teljesen korrekt széria.
- Mike, Mike put down this. You gonna launch a nucklear something.
Értékelés: Az első kritikakor hat pontot adtam neki, ami egyértelműen nem tartható pontszám. Minőségben és színészi játékban tartották a magas színvonalat, poénilag számomra viszont fejlődött, az első részek kicsit nyögvenyelősek, viszont hamar belerázódnak, belerázódok, lehet nekem kellett megszokni az írókat és visszanézve tetszenének az első részek. Mindenesetre nem sok idő ez a nyolcszor husz-huszöt perc, nyáron főként. Ajálom, hogy próbáljátok be, legfeljebb nem tetszik, na és?, ha igen, akkor garantálom, hogy egy-két poén újranézős lesz. Teljesen másfajta szitkom ez, mint például a 2 Broke Girls hasfalszaggató poénjai, vagy az új Charlie Sheen komédia, amelyben a könnyesre nevetős poénok vannak, úgymond, primitívebb, egyszerűbb, és pont ezért ütősebb poénok. A Veep egy szinttel feljebb való, de élvezhető kategória.
8/10
