Nem lesz túlzás, ha azt állítom, hogy az idén látott új komédiák közül, amiket láttam, az Anger Management (AM) magasan az élre ugrott. Egyszerűen nem lehet megfogalmazni, mi az, ami vicces a Charlie Sheen-jelenségben, amire többek között már a Két pasi meg egy kicsi is épült. Ha az ember egyszer átadja magát a karakter (és a színész) nyújtotta humornak, akkor jelenjen meg bárhol, sorozatban vagy filmben, nem lehet szó nélkül és persze röhögés nélkül elmenni mellette. Az új szitkom pedig bebizonyította az, hogy Charlie Sheen kimondottan botrányos magánélete és stílusa ellenére az egyik, hanem a legjobb sorozat, azon belül szitkom színész. Bármely csatornánál, bármilyen közegben és bármilyen szerepet képes megszólaltatni. (Azért felmerül az is, hogy a Két pasi megy egy kicsi-ben játszott karaktere nagyban hasonlított valódi énjéhez, szóval csak magát kellett adnia...)
De most a sorozatról. Miután szép csendben sikerült elválnia mind Chuck Lorre-tól, mind a CBS-től, egy kis szünetre ment. De máris előállt egy sorozatötlettel. Szerette volna megsorozatosítani a Jack Nicholson és Adam Sandler főszereplésével készült Anger Management (Ki nevel a végén?) című filmet. Az ötletre az FX amerikai adó le is csapott, és hamarosan megkezdődtek az előkészületek, forgatások.
A felállás a következő lett; Charlie Goodson (milyen találó név lett, Charlie Jófiú...) egy elvált, egygyermekes családapa, aki otthonában vállalja a terápiás csoportját, mivel pszichiáter. A csoportnak állandó tagja egy vietnami háborút megélt idős úr, Ed (Barry Corbin), egy fiatal, meleg srác, Patrick (Michael Arden), akinek többek között nemi identitása miatt vannak gondjai szüleivel, apjával főként. Egy eddig a nőkkel nem épp szerencsés fickó, Nolan (Derek Richardson) mellett az első részben csatalakozik Lacey (Noureen DeWulf) is hozzájuk, aki máris szállít pár poént. Charlie volt feleségét Jennifert Shawnee Smith, lányukat, Sam-et pedig Daniela Bobadilla alakítja. Charlie pszichológusnőjét és alkalmi ágypartnerét, Kate-et, Selma Blair formálja meg. De ennyit is a szárazságokról.
A sorozat első két része engem meggyőzött arról, hogy a Két pasi meg egy kicsi sikeréhez nem elhanyagolható részben Charlie Sheen is hozzájárult (és persze Jon Cryer (Alan), Conchata Farrell (Berta) és Holland Taylor (Evelyn)). Az AM viszont nagyon jó lett, friss, humoros és szerethető. Sőt, az első rész számomra könnyfakasztóan jó volt.
- Emberek, ő itt Lacey. Lacey ő itt Ed, Patrick, Nolan és Bobo. Bobo azért van itt, hogyha szeretnéd levezetni a dühödet, akkor jól pofánvered.
- Rendben, megpróbálom.
Az egész pilot azzal kezdődik, hogy Charlie a kamerába néz és beszól volt munkaadójának, a CBS-nek, hogy nem rúghatják ki, ő mondd fel. És behúz jó párat a kamerának, ami előtt persze ott áll Bobo.
Az első rész arról szólt, amiről kellett, megismerkedtünk a szereplőkkel és az alapkoncepcióval. Kiderült a szereplők problémáin túl az is, milyen szintű poénokra és karakterekre számíthatunk. Azt kell mondjam, mindenkiben van potenciál, hiszen már itt is durrogtak a jobbnál-jobb megnyílvánulások. A sorozat hangulatának megragadása érdekében utólag ismét átfutottam képekért a részeket, és szinte percenként mentettem le egyet, annyi jó pillanat volt. Viszont annak se lenne értelme, ha az összes poént kivenném ide. A kritikán túl kedvcsinálónak szánom ezt a post-ot, szóval kellenek a jó részek. Kettő erőset teszek ide alulra. Charlie ugyanis nem csak saját házában vezet terápiát, hanem a börtönben is vállalja, hogy elbeszélget a rabokkal, ami szintén lehetőség a poénokra. Ezt a táptalajt se hagyták megműveletlenül az első részben, bele is szúrták a földbe a parcellát kijelölő lécet, megkezdődött a talajlazítás.
- (Charlie) Tegnap majdnem elvesztettem.
- (Bal oldali elítélt) Ó, drágám, én emlékszem mikor vesztettem el. Nagyon fájdalmas volt.
- (C) Oké, bizonyára két különböző dologról beszélünk. Úgy értem, egy fekete lyuk majdnem beszívott engem.
- (Boe) Nem, ugyanarról beszélünk.
A másik pedig a második részben volt, Charlie-t ugyanis megkísérti a múltja és felbukkan egy régi "ismerőse". Többet nem mondok el róla, helyette beszéljen pár kép.
Értékelés: Jó, és nagyon jó sorozat lett. A filmet nem szerettem, viszont a sorozat adaptáció durván sikerült. Jók a karakterek, jók a színészek, a szituációk, minden. Egyértelműen telitalálat, már ami az én ízlésemet és visszaolvasva elfogultságomat illeti. De minek szaporítsam a szavakat, jelzőket.
9/10
