A stand-up műsorral igencsak furcsa viszonyban vagyok. Mert egyrészt a tavaszi szezon jobb volt, mint az előtte levő, de sajnos rengeteg sallangot kaptunk, amik lehúzták az amúgy két egészen kiváló epizódot hozó etapot. Habár összességében nem volt annyira pozitív az humorösszkép, megcsillanni láttam azokat az első évados dolgokat, amikért megkedveltem a Showder Klub-ot.
A tizenkettedik szezonnak úgy álltam neki, hogy a pocsék évadzáró után csak javítani lehet ezen a színvonalon, és annak ellenére, hogy lehúztam a premiert, nem volt olyan szörnyű vagy poénmentes. Nem arról van szó, hogy tetszett, de finom utalások voltak afelé, hogy a szerkesztők is változtatni akarnak a felhígult szereplőgárdán, a kínos vicceken.
A második részt bevallom áttekergettem. Rekop György és a Szomszédnéni Produkciós Iroda olyan humort tudnak, ami nincs metszetben az én ízlésemmel. Ez nem baj, lehetnek ők ettől még viccesek, csak engem nem érdekel. Most persze szóvá lehet tenni, hogy miért mondok úgy kritikát, ha nem is néztem meg a teljes epizódot. Erre csak azt mondom, hogy a műsorban elhangzó produkciókat lehet úgy is élvezni, hogy az ember a neki nem tetsző elemeket átugorja. Példa erre a tizenketted évad második része, mert Dombóvári István és Orosz György simán elvitték nekem az adást. Meglepődtem, hogy Dombitól nem kaptunk alpári poénokat, és egész kellemesen szórakoztam a műsorvezetésén. Orosz György pedig zseniális. Igaz, hogy a Rádiókabarés történeteit keverte össze erre az epizódra, de élvezhető volt és nem szó szerint ismételte magát.
Az első részhez képest javult a színvonal, ami a Showder Klub-nál, főleg az utóbbi évadokat tekintve megsüvegelendő. Aztán megnéztem a harmadik, sokak által dicsért és leszólt részt és az újdonságot, a DumaSwing-et. A műsorvezető Aranyosi Péter volt, aki hozta a színvonalat és javítva az előző szezonos formáján verte a többi fellépőt. Igen, verte. A Kovács András Péteres és Janklovics Péteres, éneklős produkciót a közepénél átugrottam. Unalmas, erőltetett és kínos volt. Az adás utolsó humoristája Bellus István pedig előadta az egyik rádiókabarés történetét, ami ugyan nem rossz, de másodjára hallgatva nem érdekelt. Úgyhogy annak ellenére, hogy voltak remek poénok ebben a részben, összességében megint Showder Klub-os lett, hol élvezhető, hol áttekerős.
A negyedik részhez úgy kezdtem hozzá, hogy ha nem tetszik az első fellépő, akkor megy parkolópályára a műsor. Aztán az egyik ajánlóban megláttam, hogy Hadházi László lesz a műsorvezető. Na, ez azért is érdekes, mert az előző évadban simán kihagyták, persze nem tudjuk, kinek a döntése miatt, de jó volt újra a színpadon látni. Az első története megint csak ismerős volt a Rádiókabaréból, de utána olyat tett le az asztalra, ami miatt megbocsájtottam a pici átemelést. Az első fellépő Mogács Dániel volt, aki szintén rádiós sztorival kezdett, de átdolgozta és némi színészkedéssel megfűszerezve olyat művelt, hogy sírtam a röhögéstől. A tizenegyedik évadban is az volt az egyik, ha nem a legszórakoztatóbb adás, amiben ő szerepelt. Brutálisan jó a csávó, mind hangutánzásban, mind mimikában az egyik legtehetségesebb humorista-bábos-színész.
A második Kőhalmi Zoltán volt, aki szintén ismételt picit (a Rádiókabaré hallgatás átka), de kellemesen szórakoztatott az, amit csinált. A harmadik fellépő pedig Beliczai Balázs szintén olyat csinált, hogy könnyesre nevettem magam. A paródiákat nagyon bírom, de az, amit az ének szakos tanítóbácsi csinál az frenetikus. Úgyhogy a tizenkettedik szezon negyedik része hozta azt, ami nem csak, hogy olyan jó volt, mint a Showder Klub első évadjai, de simán az egyik legjobb része is a műsornak.
Értékelés: Az az érdekes, hogy az idei szezonját nézve mind a Munkaügyek, mind a Társas Játék unalmasabb és nem brillíroznak az írók. A Showder Klub pedig odacsapott és, ha nem is kimondottan sorozat, de kenterbe veri a többi magyar műsort ezzel az évaddal. Aki kaszálta az RTL Klub saját gyártását az ezt a részt nézze meg, én remekül szórakoztam.
8/10