Az egyik nézettségben jártas blogger, aki több ország adataival is képben van. Kikapcsolódni szitkomokkal és animációs sorozatokkal szokott. A Family Guy-t vagy éppen A mentalistát  csak magyarul hajlandó megnézni, szabadidejében pedig imád fényképezni. A SorozatGuru egyik oszlopos tagjával, Kanyecc-cel beszélgettünk.

AJ: Olvastam, hogy a SorozatGuru előtt más blogokat, fansite-okat is vittél. Ezekkel kezdted a blogger pályafutásodat?

Kanyecc: A blogger pályafutásom a Guruval kezdődött. Előtte csináltam különféle fansite-okat, azokat inkább csak honlapoknak hívták, a bloggerkedés teljesen más szerintem, hiszen ott csak a cikkekre kell fókuszálni, míg egy honlapnál a külsőre is. Emlékszem, annak idején a GTA: Vice City-vel kezdődött el minden. Az első honlap témám hozzákapcsolódott, aztán jött a Lost és a Rejtélyek városa. Később be kellett látnom, hogy tisztességesen nehéz napi szinten tartani ennyi oldalt, ezért csatlakoztam tess-ékhez és lettem univerzális. Az elején csak besegítettem a régi cikkeik átvételébe az előzőleg futott TVGuide oldalukról, aztán szépen fokozatosan jöttek a cikkeim, amiket Ti is olvashattatok/olvashattok az archívumból.

AJ: Lehet, unalmas kérdés, de melyik a kedvenc sorozatod? Nem kell kimondottan egy címet mondanod.

K: Az egyik legkegyetlenebb kérdés egy sorozatfüggő életében.:) Egyet mondjuk meg se tudnék nevezni. Lássuk csak, amit bármikor, bármennyiszer szívesen újranézek az a Family Guy és a South Park. Tudom, más egy Lostot mondott volna, de pont múltkor néztem újra az első 3 részét az első szériának, csak úgy nosztalgiából és ledöbbentem, mennyire szétuntam az agyam. A kikapcsolódást főleg a szitkomok és azok a rajzfilmek adják, amik viccesek és a részek között nulla az összekapcsolás. Innen is ez a két kedvenc.

AJ: A sorozatoknál maradva, hogyan jött a képbe a rendszeresebb sorozatnézés, az, hogy hobbi lett az epizódok megtekintéséből, s abból, hogy a gondolataidat le is írd róla?

K: Egyre több sorozatot kezdtem el nézni. Az elején nem válogattam, ami megtetszett, néztem. Annak idején az epizódok ismertetésével foglalkoztunk többet a blogon, ez volt kitűzve célul. Aztán rájöttünk, hogy kell egy reboot, mert néha a bennünk lévő örömet/dühöt ki kell fejeznünk. Az idő múlásával felcserélődött a két részleg. Manapság már a kritikai rész van nagyobb hangsúlyban, a szinopszis kisebben. Szerintem mindenkinél kialakul a rendszeres sorozatnézés, hiszen ha tetszik valami, azt azért nézzük; ha pedig nem, akkor bizonyosságot akarunk kapni az ellenkezőjéről - legalábbis nálam így van.

Az interjú a tovább mögött folytatódik.

AJ: A nézettségekkel Te foglalkozol a blogon, melyik volt előbb a magyar vagy a külföldi? Én eleinte csak a magyar adatokkal foglalkoztam és később tértem rá az amerikai nézettségre és elég marginális különbségek vannak a két ország mérési szokásai között. Nem unalmas és nehéz több ország nézettségével szöszölni, ráadásul olyan részletesen, ahogy csinálod?

K: A külföldi nézettségekkel indult minden. Akkoriban a magyar sajtóélettel nem is foglalkoztunk, aztán szépen lassan, ha már magyarok vagyunk, elkezdtük a hírközlést. Nehezen indult be a folyamat, ma se megy éppen zökkenőmentesen, pedig ott spórolok a legjobban (két képbevágás, némi szöveg és posztolás). Egy időben gondolkodtam, hogy indítok spinoff blogot a Gurunak, mert megtetszett a tvbythenumbers koncepciója, azaz legyen egy oldal a nézettségeknek, de ennyi szabadidőm sajnos ma már nincs. Azóta fejlődött a programozási készségem, így az amerikai nézettséges részt egy saját programmal generáltatom le. Unalmasnak unalmas, viszont mindig sorozattal kötöm le a figyelmem, és úgy már nem is vészes.

Sajnos a több ország nézettségével való szöszölést annyira szerettem volna kiterjeszteni, hogy az alap amerikai és magyar mellé be akartam hozni a briteket, a kanadaiakat, és az ausztrálokat. Minden berendelés alapja a nézettség, így fontosnak tartom. Az elmúlt 3 évbe nagyon előtérbe került a brit részleg, így muszáj voltam, sőt kötelességemnek éreztem ezt az országot is lefedni. (Tudomásom szerint máshol nem is foglalkoznak velük így.) Mai napig nem bánom a döntésem. Kanadai mutatókkal a hírmorzsákba találkozhattok, míg ausztrálokkal sajnos csak elvétve. Kár hogy nem 30 órás egy nap.. :).

AJ: Hogyan szoktál írni, van valami rituáléd, megszokott módszered, vagy ahogy esik úgy puffan? Leülsz a klaviatúra mögé, megnézed az adott rész(eke)t, átböngészed a nézettséget és vázlat nélkül meg is írod a cikket, vagy felskiccelsz valamit?

K: Gondolom, ezalatt a kritikákra gondolsz(?). Akarva, akaratlanul átböngészem a nézettségeket, hiszen a napi nézettségi posztoknál szembesülők velük. Nagyon ritka a fordított felállás.

Többségében érzésre választok. Először eldöntöm, hogy dráma vagy szitkom, majd megnézem, mennyivel vagyok lemaradva és úgy jöhet a sorozatnézés. Nem jegyzetelek. Van egy váz a fejemben, ami az évek alapján felépült. Ezen megyek végig egy kritika megírása alatt. Ha az írás nagyon nyögvenyelős, akkor pedig félreteszem. Sokszor előfordul, hogy éjjel fejezek be valamit, mert akkor jobban megy.

AJ: Szinkron vagy felirat? Milyen párti vagy? A blog miatt evidens, hogy sok mindent eredeti nyelven nézel, de esetleg van olyan, hogy egy sorozatot csak magyarul akarsz megnézni, mert annyira tetszik a magyar változat?

K: Ha tehetném szikronnal néznék mindent.. :) Van három sorozat, amit nem vagyok hajlandó angolul nézni; az egyik a Psych, a másik a The Mentalist, a harmadik a Family Guy. Nálam beváltak a magyar hangok, sőt jobban tetszenek, mint az eredetiek. Néha az elmaradás hatására viszont kialakulhatnak mixek is. Nem egyszer volt, hogy magyarul kezdtem bele a felzárkózásba, majd angolul folytattam, pl.: a Lostnál és a Trónok harcánál. Hogy a blog minél naprakészebb legyen, így muszáj a feliratot választanom, néha az angol nyelvűt, bár drámánál inkább várok, míg valaki fel nem karolja, mert azért a különféle utalásokba (legyen az pop kultúrára) beletörik a "nyelvi bicskám".

AJ: Van-e sorozatos relikviád, esetleg DVD-gyűjteményed?

K: Igen, szerencsére a sors összehozott a magyar tévécsatornákkal, amik 3-4 évvel ezelőtt minden rangosabb sorozat premierjekor megleptek valami jósággal. A legemlékezetesebbet a The Pacific premier előttijén kaptam, egy komplett túlélő szimatszatyor (ha jól tudom így hívják), ami tartalmazott kulacsot, karabineres poharat, flaskát, összecsukható kést, kanalat, villát, és még egyéb mást. A legmegdöbbentőbb az AXN-től érkezett, egy vörös rózsát és egy üdvözlőlapot, amivel Sookie üzent a True Blood premier kapcsán. Manapság már sajnos nem divat az ilyen.

DVD gyűjteményem eléggé foghíjas. Ha az eredetiket vesszük alapul, akkor igazából elég az egy kezem. Egyébként ezer felett van a megírt DVD-k száma, amiken anno tároltam a sorozatokat, mert a 40GB-os winchester kicsinek bizonyult.

AJ: Nem tudom, titok-e, de hogyan találtad ki a nickneved?

K: Egyáltalán nem titok. Középiskolában jött. A GameStar játékújság címlapján pillantottam meg a Tavaris, konyec feliratot, ami lényegében (ha jól rémlik az orosz jelentése) Elvtársak, vége jelentéstartalommal bír. Ebből tetszett meg a konyec szó, de ezt nem tartottam olyan jó hangzásúnak, így átalakult kanyec-é, viszont azt is szerettem volna elérni, hogy egyedi legyen, ne találkozzak egy regisztráció során se nick egyezéssel, így lett végülis a kanyecc.

AJ: Mit gondolsz, a Ti blogotok miben más, mint a többi hasonszőrű sorozatos-médiás blog?

K: Mások lennénk? - Nem hiszem. Mi csak irkálunk. Többször leírtam már életemben, hogy ha 5 látogatónk lenne napi szinten, akkor is ugyanazzal a lelkesedéssel készíteném a cikkeket. Itt a lényeg inkább maga a közös cél, mert szomszédos országainknál (szerintem) nincsen ennyire jól lefedve ez a részleg. Félretéve a diplomatikusnak tűnő választ, amivel mi egy kicsit többet szeretnénk mutatni, az az, hogy ne csak egyféle véleményre építsen a sorozatnéző. Tudjon meg többet, vagy olvassa el ugyanazt a hír egy kicsit más megközelítésből, végtére is, nem vagyunk egyek. 

AJ: A blogotokat böngészve azt olvastam, hogy irodában dolgoztok. Mesélnél erről, mert ez alapján munkának tűnik, nem pedig hobbinak. Vagy, hogy képzeljük el a blog életét? Leosztjátok a feladatokat, és mint a munkahelyen együtt dolgoztok?

K: Szerencsére csak Tess kényszerült irodai környezetbe, én terepen vagyok, azaz számítógépektől elzárva legtöbbször. A blogolás már számomra egy függőség. Olyan, mint kb. Szigonynak a feliratkészítés. Örülnénk, ha pénzt is kapnánk érte, de anélkül is elvégezzük a ránk eső feladatot, mert tudjuk, hogy amit csinálunk, azt értékelni fogják. A blogos életemet könnyű elképzelni. Ha dolgozom, akkor többségében előző este, és másnap reggel gyártódnak a cikkek, amik beidőzítve kerülnek ki. Ha nincs munka, akkor pedig érzéssel, általában hírmorzsákkal kezdem a napot, de ha átalszom a reggelt, akkor mással. Napközben pedig ahogy éppen jön. Általában tartok szüneteket, ilyenkor elhagyom a lakást és elmegyek valahova. A szokások már nagyjából kialakultak nálunk, tess inkább a kritikákra feküdt rá, néha exkluzív cikkekre - minden mást pedig megkaptam.

AJ: Nem csak sorozatokból áll az élet. Mit csinálsz a szabadidőben?

K: Szeretek fotózni. Ha tehetném napi szinten kijárnék várost, életképeket "lődözni". Sajnos elég kevés időm jut ilyesmikre. Természetesen kirándulni is járok, bulizni elvétve, moziba pedig évente 2-szer. A szabadidős kikapcsolódáshoz sorolnám a TV Paprika nevű tévéadót, amit imádok nézni. 

Sulit elvégeztem. Két papírom van (egyik se a blogoláshoz kapcsolódik és nem is a munkámhoz). Jelenleg egy elektronikai cégnél dolgozom, ahol a "lépcsők megmászását" tűztem ki célul, mert tetszik az, amit képvisel a márka.