Januárban volt szerencsém a stúdióban megnézni, hogyan is készül a február 5-től új részekkel jelentkező Áll az alku. A TV2 képernyőjére tavaly ősszel visszatért műsor új szériájának jubileumi, ötvenedik adásának felvétele előtt Bányai Gáborral, a műsor egyik kreatív producerével beszélgettem. A szakember együtt dolgozott Gundel Takács Gáborral többek között a Maradj talpon!-on és már 2004 tavaszán, az Áll az alku indulásakor is.
Bányai Gábor
Majdnem pontosan 15 évvel ezelőtt indult a műsor. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
Az elején az Áll az alku egy showműsor volt. Hetente egyszer volt képernyőn, az első évad adásaiban kétszáz ember ült a nézőtéren. A műsor akkoriban két részből épült fel. Az első fele egy vetélkedő volt, ami során eldőlt, kik jutnak tovább a második, táskanyitogatós részbe. A nézettségi adatok azt mutatták, hogy a vetélkedő rész kevésbé érdekelte a nézőket, ellenben a műsor második felét már nagyon sokan követték.
Ebből az Endemol, a formátumot forgalmazó cég azt a következtetést vonta le, hogy nem kellene erőltetni ezt a fajta heti változatot és meghívták Amszterdamba egy workshopra azokat a producereket, akik az Áll az alkut a világon akkor készítették, így minket is. A forgalmazó ott állt elő azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha úgy változtatnák meg a műsort, hogy csak a második felét tartanák meg? Így indultunk neki az újabb hazai évadnak.
Ilyen is volt egykoron a műsor.
Ekkor lett jelentősebb szerepe az Igazgatónak?
(Gundel Takács) Gáborral és a csapattal nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy az Igazgatót, aki alapból is a formátum része, de többnyire csak mint passzív résztvevő, igazán megerősítsük, felépítsük. Saját személyiséget kapott, és az évek során rengeteg tévéző megismerte őt, sokan szeretik, még többen gyűlölik, de azt senki sem tudja, hogy kicsoda is valójában. Az idei évadban viszont pár új dolog is kiderül majd róla, például az, hogy 55 éves, lehet, hogy más bolygóról jött, és talán január 42-én született.
Rengeteg személyes vonatkozása van, amit már ismernek és szeretnek is a nézők. Ami pedig szinte egyedülálló, hogy amikor Gábor felveszi a telefont, akkor valóban beszél az Igazgatóval, nem csak mímeli. Hogy úgy mondjam, ez a mi találmányunk, mert így nem jelenik meg sehol a világban. Bár az amerikai változatban látni lehet a sziluettjét.
Volt ilyen az egyik korábbi hazai évadban is.
Igen, a nagyjából hét évvel ezelőtti változat ötvözte az amerikai és a mi általunk továbbgondolt verziót. A Kovács Áron vezette évadokban azonban egy másik Igazgató szerepelt. Az őszi évadtól mi visszatértünk az alapokhoz és visszahoztuk azt az Igazgatót, akivel egykoron elindult a műsor, és akinek közben még tovább épült a személyisége.
Gundel Takács Gábor a műsor egy régi adásában - a vonal másik végén az Igazgató.
Ami viszont nekünk készítőknek a legfontosabb felismerés volt, hogy nem pénzügyi szakember kell ebbe a műsorba, hanem egy olyan ember, aki egy kicsit inkább pszichológus. Folyamatosan játszik a játékosokkal. Aszerint adja az ajánlatokat, hogy milyennek látja őket. Érzi, mekkora összeggel lehet valakit elbizonytalanítani, felcsigázni vagy kiborítani. Ez egy olyan pszichológiai játék, amit Gábor és az Igazgató humoros, ironikus, állandóan vibráló összefonódása működtet nagyon jól.
A készítés szempontjából mi változott az indulás óta? Miben kellett máshogy hozzáállni most a műsorhoz?
Nem csak az Igazgató személyét illetően, hanem a formátumban is visszatértünk ahhoz a változathoz, amit mi igazán szeretünk. A műsor egykor egy padlásszobában, fapadlós, gerendás díszletben játszódott, most viszont egy látványos, fehér, show-díszletban zajlik. De ami a lényeg, az ugyanaz maradt: ez a műsor ugyanis nem a táskákról, hanem az emberi összetartozásról szól - és ezt nagyon fontosnak tartom ma a világban.
Azt láthatjuk benne, hogy milyen az, amikor 22 ember nem gyűlöli egymást, nem rosszat kíván a másiknak, hanem azért dolgozik, hogy jó legyen annak az egynek, aki aznap játszik. Elképesztő élmény azt látni, hogy valaki kinyitja az elé kisorsolt táskát, aminek tartalmát nem tudja befolyásolni, és zokogni kezd, ha a kint ülő játékostársának ezzel rosszat okoz. Átéli, hogy ő most ártott az illetőnek. Nem játsszák meg magukat. Fantasztikus, ahogyan a játék hirtelen életbe csap át, és ezen az úton minden játékosnak végig kell mennie.
Fotó: TV2
Ezért is imádom ezt a műsort. Emberekről, sorsokról, örömről és csalódásról szól. Ha nem adod önmagad, nem a saját játékodat játszod, akkor bármilyen furcsa, veszíteni fogsz: igen, néha olyan dolgok érvényesülnek benne, amiknek semmi racionális alapja nincs.
A játékosok akkor semmi instrukciót nem kapnak menet közben a fülükbe?
Semmit, csak Gáborral beszélek - ő meg telefonon az Igazgatóval.
Személyesen te is részt veszel a szereplőválogatásban?
Természetesen. Az Áll az alku két alappillére Gábor és a casting. A mostani, tavaszi évadra alig egy hét alatt több mint hatezren jelentkeztek és belőlük választottunk ki hatvan embert. A műsor titka, hogy a játékosok szinte folyamatosan együtt vannak a forgatások idején. Vannak, akik együtt érkeznek, a többség pedig együtt indul haza a nap végén. Csapattá, családdá kovácsolódtak. Már nemcsak magukért, hanem a másikért is vannak.
Az évad egyik újítása (fotó: TV2)
Az előző évadban megjelent egy plusz táska. Várható valami újítás a folytatásban is?
A huszonharmadik táska kicsit más formában, de már a Kovács Áron vezette változatban is megjelent, mi csak a tartalmán változtattunk. Az új évad egyik új eleme a malacka lesz, ami egy plusz esély a nyerésre. Az adás elején, az első öt táska alatt ha a játékos azt mondja, hogy most szeretné a malacos táskát, és sikerül azt kinyitnia, akkor garantált félmillió forintot nyer, amit akkor se veszít el, ha a végén, a plusz táskával esetleg lefelezné a nyereményét.
A malacka (fotó: TV2)
Nagyon érdekes egyébként, hogy a malacka, ami egy plüssállat, hogyan hozott össze embereket. Már saját története, keresztanyja és keresztapja van, dédelgetik, nevelik. Kidolgozták a malactartás házirendjét és a jósnőnk elkészítette a malacka születési dátuma alapján a horoszkópját. Önálló életre kelt, és ezeket nem mi kértük a játékosoktól, maguktól találták ki. De ha mi kérünk is valamit, az is inkább csak lehetőség a számukra, és ha szeretnének, élnek vele. Nem akarunk senkire sem ráerőltetni semmit. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ők maguk mit gondolnak.
Említetted, hogy az induláskor showműsor volt az Áll az alku. Most minek neveznéd? Vetélkedő? Reality? El lehet helyezni valamelyik műfajban?
Vetélkedő-reality, bár nem szívesen használom ezt, de nincs jobb szó rá. A valóságshow ugyanis többnyire hazugság, hiszen olyan mint egy in vitro kísérlet: beküldesz egy embert vagy egy állatot laboratóriumi körülmények közé, bekamerázod, aztán azt mondod, viselkedjen természetesen. Az Áll az alku egy reality- és játékelemekből szőtt kíváncsisághalmaz, aminek az az üzenete, hogy lehetne egymást tisztelve és szeretve is élni. Nem akarok profán lenni: de egy kicsit mindenkinek, hívőnek és hitetlennek egyaránt egy sűrített, mini El Camino.
