Szolnoki Pétert mint zenész-énekest ismerjük, akinek hangját számos dalban, köztük sorozatok és filmek főcímzenéjében is hallhattuk már az évek során. Azt viszont kevesen ismerhettük róla eddig, hogy a magyar szinkron és a színészek nagy rajongója. November másodika óta napi rendszerességgel jelennek meg a Magyarszinkron.hu Facebook oldalán az általa készített képes összeállítások, melyekkel kedvenc színészei előtt tiszteleg.
Ennek kapcsán kérdeztük Szolnoki Pétert, aki többek között arról is mesélt, milyen szinkronos munkái voltak eddig, valamint hogy mi az egyik legnagyobb álma. Az interjút a TOVÁBB-ra kattintva tudjátok elolvasni.
Mióta vagy a magyar szinkron rajongója?
Gyerekkorom óta imádom a filmeket, így körülbelül azóta. Mindig mások agyára mentem azzal, hogy filmnézés közben elkezdtem magyarázni a mellettem ülőnek, hogy éppen ki a főszereplő, ezenkívül még miben játszik, most ki a hangja, vagy ha nem a megszokott hang párosult hozzá, akkor miért más szinkronizálja... A gyerekeimben aztán társra leltem ebben, olyannyira, hogy a legkisebb fiam, Balázs is szinkronizál, sokkal komolyabban, mint én.
Melyik szinkronnak köszönhető a rajongás?
A Flintstone családnak. Romhányi József zseniális szövegei, és a felejthetetlen színészeink: Psota Irén, Váradi Hédi, Csákányi László és Márkus László karakteres hangja hétről hétre elvarázsoltak. A Macskafogó pedig tökéletes, bármennyiszer képes vagyok végignézni.
Ki tudsz emelni egy színészt, aki valamiért a legnagyobb hatással volt rád?
Itt egy hosszú felsorolás kezdődhetne, hiszen nehéz bárkit is kiemelni ennyi zseniális színész közül, de Béres Ilona, Dallos Szilvia, Györgyi Anna bársonyos hangja mindig elringat. Gáti Oszkár, Kautzky Armand, vagy Vass Gábor orgánuma pedig a mai napig letaglóz.
Melyik a kedvenc magyar szinkronod?
Filmek közül a Vissza a jövőbe-trilógia és a Kincs, ami nincs. Rajzfilmek közül a Hófehér, az Eszeveszett birodalom és a már említett Macskafogó, míg a sorozatok közül a Jóbarátok, az Agymenők és a Két pasi - meg egy kicsi a kedvencem.
Ha meg lehet fogalmazni, mi az, amiért lehet rajongani egy szinkronért, egy szinkronizáló színész hangjáért?
Egy film atmoszféráját, hangulatát egy jó szinkron még teljesebbé teheti. Nagyon sok múlik a szinkronrendezőn, a hangmérnökön. Egy színészt pedig a karaktere, az orgánuma, a stílusa miatt lehet szeretni, ahogyan hozzátesz az eredeti színész játékához.
Nem csak kívülről szemléled a szinkront, hiszen te is kölcsönözted már a hangod egy-egy színésznek. Melyik a legkedvesebb munkád?
Életem legelső szinkronja 2006-ban volt a Monk, "Monk és a keresztapa" című epizódjában, ahol egy Vince (Oleg Zatsepin) nevű nagydarab testőrnek vagyok a hangja. Dobay Brigitta szinkronrendező bizony bedobott a mély vízbe. Olyan nagyszerű színészek mellett, mint Nyírő Bea, Háda János és Seszták Szabolcs kellett kapásból helytállnom. János aznap kicsit morcos volt, szakadt rólam a víz, de Bea nagyon sokat segített a kedvességével.
A leghosszabb szerepemet az Érintés első évadának kilencedik részében kaptam Nikodém Gerdától, amiben Louis Ferreira magyar hangjaként egy portugál szerelmes zenészt alakítok. A legemlékezetesebb, de egyben a legrövidebb munkám szintén Dobay Brigihez és az Ébredő erő című filmhez kapcsolódik. Ebben ugyan csak három rövid megszólalásom van, de része lettem a Star Wars univerzumnak!
Hiányzik egy hosszabb szinkronszerep?
Igen. Szívesen kipróbálnám magam egy nagyobb lélegzetvételű szerepben, legyen az animációs, vagy élőszereplős film. Az álmom az, hogy egyszer Balázs fiammal együtt szinkronizálunk, mondjuk egy apát és a fiát.
Énekesként könnyű volt szinkronizálni akár animációban, akár élőszereplős filmben? Vagy volt azért egy kis mikrofonláz?
Egy kis drukk mindig van bennem, de hamar feloldódok és csak a feladatra koncentrálok. Elsősorban nem énekes, hanem több hangszeren játszó zenész vagyok, így a ritmusérzékem jól jött a szinkronnál is. Mivel mindig is szerettem olvasni, az általánosban és a szakközépiskolában is általában velem szavaltatta el a verseket, novellákat a magyar tanár, így szert tettem némi artikulációra. Könnyen olvasok és hál' Istennek beszédhibám sincs.
Az utóbbi időben a színészekről készítesz képes összeállításokat a szinkronos munkáik kapcsán. Miért kezdtél bele?
Régóta terveztem már, hogy hiánypótlóként egy teljesebb gyűjteményt készítek róluk, és mivel az elmúlt időszakban ágyhoz voltam kötve, így volt időm utánanézni, megszerkeszteni a kedvenc színészeim és párjaik fotóit. Részemről ez tisztelgés feléjük, egyben egy jó játék, filmes kirándulás is.
Ezekre a színészekre, akik a kollégáid, tudsz rajongással nézni?
Persze, hogy tudok, de szögezzük le, én nem vagyok színész, ezáltal nem vagyok (sajnos) kolléga. Nagyon tisztelem a munkásságukat és ugyan nem mutatom kifelé, de imádok beszélgetni velük, hallgatni őket, hiszen amellett, hogy a hétköznapi embert is megismerhetem, a hangjuk minden pillanatban felidéz egy-egy emlékezetes filmet, vagy karaktert.
Köszönet az interjúért és a fejlécképért Szolnoki Péternek!
