Bartucz Attila egyike azon színészeknek, akik nemcsak a mikrofon előtt, hanem a rendezői székben is aktívan tevékenykednek. Ő azonban a szinkron talán harmadik nagy ágát, a fordítást is kipróbálta és csinálta is huzamosabb ideig. A legutóbbi, tévére készült fordításai között volt telenovella (A gonosz álarca), történelmi minisorozat (A vörös sátor), szitkom (Négy férfi, egy eset) és egy évados akciósorozat (Krízis) is.
A Bartucz Attilával készített interjú első felében a szinkronizálásról, a szinkronrendezésről és a szereposztásról olvashattatok, a második részben pedig a fordítás, ezen belül is néhány különleges eset és történet, és a hobbik kerültek terítékre. Szó esett még arról is, hogy a szinkront nem lehet csak úgy, a munkahelyen hagyni, hiszen rengeteg mindent elő kell készítenie a rendezőknek a felvételek előtt, és egy-egy fordítás eltarthat akár a tervezettnél sokkal több ideig is. Nem is gondolunk szerintem kívülállóként arra, hogy a dramaturgoknak milyen nehéz feladatuk van, és hogy ez a munka mennyire nem csak a tükörfordításról szól.
A riport végén olvashattok még többek között arról is, hogy mitől lehet valaki jó a szinkronban, mennyire nehéz megszabadulni a gátlásoktól, és mennyire elengedhetetlen, hogy valaki a mikrofon előtt ne azzal legyen elfoglalva, mit is gondolhatnak róla az emberek akkor, amikor torzított hangon beszél egy szerep kedvéért.
A rendezés előtt elkezdtél filmeket és sorozatokat fordítani, ehhez honnan jött a késztetés?
Amikor visszajöttem az Amerikai Egyesült Államokból, úgy voltam vele, hogy ha nem foglalkozom semmilyen szinten a nyelvvel, akkor el fogom felejteni. Ezért kezdtem el fordítani. Ha már egyszer valamit megszerzek, nem szívesen adom ki a kezem közül. Most viszont gondban vagyok, mert az angol nyelvvel szinte csak akkor foglalkozom, ha esetleg nem fordítanak le egy mondatot, kimarad egy szó, vagy ha olyat hallok, amit nem értek, és muszáj meghallgatnom az eredeti hangsávot.
A sok éves szinkronos rutin, és a rendezés gondolom sokat segít a fordításnál, tudod mi szokott gondot okozni a színészeknek, miket kell kerülnöd.
Igen, vannak alap dolgok, mint például hogy az idősebb színészeknél nem szabad túlírni a szöveget, vagy hogy vannak olyan szórendek, amelyek visszaolvasva beszédgyakorlat gyanúsak, ezeket át szoktam írni. De persze volt olyan is, hogy fáradtan írtam meg egy-egy szöveget… na abban voltak szép dolgok. Ezeket rögtön nem veszed észre, csak másnap, de akkor lehet hogy már nem nálad van a szöveg, és csak fogod a fejed.
Egy elgépelés azért nem olyan nagy hiba egy félrefordításhoz képest.
Olyan is volt. Az egyik munkánál nagyon kellett teperni, és a filmhez nem csak magyar szöveget írtam, hanem mivel énekeltek is benne, így a dalokhoz magyar feliratot is készítettem. A filmben pedig volt egy olyan dalrészlet, hogy „I wanna be gay.”, vagyis „Meleg akarok lenni.”.
A film 1970-es volt, és nem esett le, hogy esetleg nem azt jelenti ez a mondat, mint amire én gondoltam. A feliratot a magyar szöveg után pár nappal később kellett leadni, és mikor átnéztem, akkor egyből beugrott, hogy itt a gay nem azt jelenti, hogy meleg, hanem azt hogy boldog. A '70-es években ugyanis még boldogot jelentett. Még jó, hogy nem ment ki így a felirat, gyorsan korrigáltam.
Ha megfigyeled egyébként, a Frédi és Béni főcímdalában, és talán a végefőcímdalban is ott van a gay. Azt hiszem, azt éneklik, hogy „Have a gay old time.”.
Nem feltétlenül az ehhez hasonló esetekben, de mit csinálsz, ha olyan angol kifejezést kell lefordítanod, ami szó szerint nem azt jelenti, mint amit valójában.
Ha valamit nem tudok átültetni magyar nyelvre, akkor új poént találok ki, mert ha leírom szó szerint, és nem vicces az, ami elhangzik, miközben alatta hallható a röhögés, az rosszul jön ki.
Kb. 10 éve fordítottam egy vígjátéksorozatot ahol volt egy olyan sor, hogy „I’m not so Carrie.”, és ez egy utalás volt a Szex és New York Carrie-jére, hogy nem olyan gondoskodó. Na, ezt hogyan oldod meg úgy, hogy megmaradjon a mondat eredeti értelme, közben pedig utaljon is egy ismert sorozat főszereplőjére? Fogtam magam, és kitaláltam helyette valami más poént, és mivel így már nem volt köze a Szex és New York-hoz, így lecseréltem azt is és beleírtam találomra egy filmcímet, mert nem az volt a lényeg.
Erre írtak a csatornának, hogy mi az, hogy a fordító nem ismeri meg a Szex és New York főszereplőjének nevét, és ráadásul ki is hagyja a sorozat címét. A tévécsatorna pedig szólt, hogy javítsuk ki. Ilyen is van.
Manapság egyre több sorozatban hallhatóak utalások más sorozatokra, vagy azok szereplőire, a magyar nézők nagy része pedig szerintem nem érti ezeket az akár csak egy szavas poénokat, ha nem ismerik azt, amire éppen utalnak.
Tudok ilyen példát is mondani. A legutóbb egy idehaza kevésbé, de az Amerikai Egyesült Államokban ismert meleg énekesről volt szó egy filmben, és mivel nem a neve volt a fontos, hanem az a tény, hogy meleg, ezért átírtam Elton Johnra. Ha benne hagyom az eredeti nevet, akkor lehet hogy nem jött volna ki, hogy mi a poén.
Ha pedig meg kell írni magyarul a dalokat mint például a kosztümös Karácsonyi ének című filmben, amit Zákányi Balázs rendezett a főszerepben Reviczky Gáborral, akkor ott nem csak, hogy rímeket kell találnod, de jónak is kell lennie annak, amit írsz. A filmben elhangzó dalokhoz kellett feliratot készítenem, és azt mondom neked, hogy hat napig dolgoztam rajta, a fordításon és a feliratokon. Kedden kaptam meg, és a rá következő héten hétfőn tettem le, napi 14 óra munkával. Az a film nagyon beleégett a memóriámba, mert a hétvégi balatoni fürdőzést ki kellett hagynom.
Ha megvan a kész szöveg, akkor vissza szoktad nézni, hogy fel lehet-e mondani?
Eleve úgy írom meg, hogy biztosan ráilleszthető a szereplő szájára. Saját magam készítettem egy fordító-ágyat, amin fekve, lábbal tudom kezelni a videót. Pedálokkal indítom vagy állítom meg, tekerek vissza, miközben olyan pozícióban fekszem mintha kint lennék a strandon egy napozóágyban. A szöveget pedig Apple billentyűzettel gépelem, mert azzal a leggyorsabb, és egyből egy Excel-táblázatba írom a fordítást.
Minden munka előtt teljesen meg kell nézni azt, amit csinálni fogtok?
Igen. Bár tudnék ellenpéldát is mondani.
Ezt a mennyiséget neked akkor előző nap meg kell otthon nézned. Itt a stúdióban is ezzel foglalkozol, és ha hazaértél, ott is van munka vele. Azok alapján, amiket elmondtál, úgy tűnik, mintha állandóan csak a szinkronnal foglalkoznál és nem is lehetne ezt letenni, és a munkahelyen hagyni.
Nem, ezt nem lehet. Ha ötöt forgatsz egy héten, akkor semmi szabadidőd nincs. Ha négyet, akkor a hétvégéből van talán egy napod, amikor kifújhatod magad. A beosztásokat, a time code-ok beírását szerencsére a részek nézése közben meg tudom csinálni, így ezekkel nem kell utána külön bajlódnom.
Ezek után van egyáltalán bármi kedved megnézni egy filmet, vagy egy sorozatepizódot?
Nem nagyon, maximum csak híradót. Amikor nem dolgozom egy héten négyet-ötöt, hanem csak kevesebbet forgatok és picivel több a szabadidőm, akkor elő szoktam venni néha egy-egy filmet, de nagyon ritka az ilyen. Egész nap sorozatokkal és filmekkel foglalkozom, ezek után kinek lenne kedve otthon is mozizni?
Ha mégis nézel valamit, akkor eredeti nyelven, vagy szinkronnal?
Ha nagyon fáradt vagyok, és nem bírom hallgatni az angolt, mert ahhoz az is kell, hogy odafigyeljen az ember, akkor szinkronnal, de ha kipihent vagyok, akkor általában angolul szoktam nézni a filmeket és a videókat. A YouTube-on például sok olyan dolgot nézek angolul, ami érdekel. Legyen ez a napenergia hasznosítása, vagy csak az Excel táblázat rejtelmei.
Azt szoktam mondani, hogy az Excel a barátom (nevet). És komolyan is gondolom. Ugyanis a szinkronhoz mindent táblázatban oldok meg. Szétszedem a filmet, képletekkel formázom és számoltatom meg, hogy kinek hány tekercse van, így számomra sokkal követhetőbb a forgatás.
A papírnál gyakori a kihagyás?
Nem tudom, mennyire gyakori, de amikor én papírból dolgoztam, akkor mindig voltak hiányaim. Egyébként meg kikrumplizni egy filmet, rengeteg munka.
Nagyon sajnálom a gyártásvezetőket, mert valami embertelen, amit csinálnak és szerintem alulértékelik a munkájukat, és nincsenek is megfizetve. Nagyon kemény munka, és ez az egyetlen szakma, amire ha megkérnének, hogy csináljam, biztosan nemet mondanék.
Amíg szinkronizáltam, én sem láttam ezt át, és utólag úgy érzem, hogy nem voltam gyártásvezető-barát. Lehet, hogy nem én voltam a legkomplikáltabb eset, de visszagondolva, szerintem nem voltam a legempatikusabb sem. Ha már itt tartunk, a rendezőkkel sem. Minden színésszel kipróbáltatnám a rendezést, a gyártásvezetést, mert amíg nem csinálod ezek közül egyiket sem, addig nem látod át, hogy milyen nehéz is. Jót tenne nekünk, ha egy picit mindenki belekóstolna a másik munkájába. Biztos, hogy jobban tolerálnánk egymást.
Mitől lesz valaki jó a szinkronban?
Szerintem képesség függvénye. Kell hozzá egyrészt az a fajta önkontroll, hogy fel tudd mérni, mikor vagy civil és mikor játszol valamit túl. E kettő között van egy nagyon vékony hajszálmezsgye, amit ha eltalál valaki, akkor jó lesz. Amikor rendszeresebben szinkronizáltam, akkor mindig az alapot próbáltam adni, tehát arra törekedtem, hogy ne játsszam túl a szerepet, de mégis a civilség fölött legyek egy kicsivel. Mindig kértem is, hogy szóljanak rám, ha kevés vagyok, mert hacsak nem kellett ezerrel játszani mint a Will és Grace-ben, hanem természetes volt a figura, akkor mindig próbáltam a legegyszerűbbet hozni, nem rálihegni, nem ripacskodni. Néha talán sikerült. (nevet)
A szinkronnal szerintem az a legnagyobb probléma, hogy sokan el akarják játszani a szerepet, pedig inkább át kéne élni.
A mikrofon előtt kezdetben mennyire gátlásosak az emberek?
Jó kérdés. Nyolc évesen kezdtem a rádióban és ott tartottak nekünk foglalkozásokat minden szombaton. Képeztek minket, szituációkat játszottunk, verseket mondtuk, és én a legutolsó széken ültem, a sarokban. El tudod képzelni, hogy mennyire lehettem gátlásos.
Ha színházban játszottunk, sosem felejtem el, úgy izgultam mint a fene, de még most is izgulós vagyok mindaddig, amíg nem lépek színpadra. Szerintem a szinkronnak pont az az egyik lényege, hogy le tudd vetkőzni a gátlásaidat. Itt nincs az, hogy valamit ciki kimondani, vagy ciki eltorzított hangon beszélni. A szinkronban minden gátlást le kell dobni és át kell menni a figurába. Nagyon fontos, hogy ne azon gondolkozz, hogy hallják-e mások, amit csinálsz.
A múltkor említetted, és itt vissza is tudok kapcsolni a fordító-ágyadra, hogy otthon sok mindent te csináltál magadnak. Ez hogyan jött?
Amikor visszajöttem Los Angelesből, akkor sok szabadidőm lett, és elkezdtem építkezni. Hívtam egy kőművest és nekiláttunk alapot önteni, majd dél körül azt mondtam a mesternek, hogy tudja, mit? Köszönöm szépen, de ezt sokkal jobban megcsinálom. Az alapot nézve Balaton partja kezdett körvonalazódni előttem. Elmentem, vettem egy kétméteres vízmértéket és lehúztam én.
Már gyerekkoromban is sok mindent csináltam, apám vízszerelő iparos volt, neki is segítettem, nyaranta a nagybátyámnál dolgoztam, akinek volt egy nagy szobafestő cége, aztán Amerikában szintén kétkezi munkát végeztem, így szép lassan már kihívás volt egy-egy újabb szakma elsajátítása. Az alaptól a kéményig, bevállalom. Természetesen nem vagyok profi, de igyekszem. Időközben lett egy asztalosműhelyem, mert az utcában lakott egy asztalos, akivel összebarátkoztam. Megtanultam nála az alapokat, így már az ajtót, ablakot, szekrényt is megcsinálom magamnak.
Ha valamelyik szakmát nem ismertem, akkor kerestem videókat, megvettem a szakkönyveket, átolvastam őket és úgy álltam neki a munkának. Nem csaptam bele egyből, hanem fölkészültem.
Mi volt ehhez az egészhez a késztetés?
A szegénység (nevet. De persze szeretem látni, amikor megvalósul egy produktum. Szeretem a szépet, a szépet megcsinálni. Időközben cukrász is lettem. Magamnak sütöm a pékárukat, a süteményeket, mert ezekről tudom, hogy miből készültek.
Szeretek mindig újat csinálni. Tudod, van az a film a robotról, aki idekerül a Földre és egyfolytában gyűjti az információkat, mert kell neki az input. Lippai László volt a hangja és valahogy olyannak érzem magam én is, mint az a robot, kell az input. Egyébként annyi mindent szeretnék még csinálni, de az időből van a legkevesebb (nevet).
Köszönet még egyszer az interjúért Bartucz Attilának!
