A Kevin Bacon főszereplésével készült sorozatgyilkosos széria a készítő Kevin Williamson, a szereplőgárda és a hangulatos ajánlók alapján igencsak tetszetős volt, s azt amit egy országos csatornás thrillertől várni lehet azt meg is kaptuk az első részben, sőt roppant szórakoztatóra sikeredett. Az egész felépítése és a látvány úgy volt rideg és feszes, hogy nem lett gusztustalan az, amit mutattak a készítők.
Az évadot én két rész után parkolópályára tettem, de a véleményeket követtem a The Following-al kapcsolatban, amik a szezon közepe fele nem voltak dicsérőek. A kritikákba nem igazán olvastam bele, mert nem szerettem volna spoilerekbe futni, de a legtöbb hozzászólás és internetes cikk leszólta A sikoly filmek készítőjének sorozatát.
A magyar címén Gyilkos hajszát ledarálva azt mondom, hogy egy roppant élvezetes és korrekt átívelő történetszálas, epizodikus nyomozós sorozatot kaptunk, amiben remekül keverték a szálakat és fűszerezték az egészet horrorfilmes jegyekkel és akciójelenetekkel. Persze sokan fanyalogtak, mert ennél jobb történetet, kevesebb klisét akartak látni, no meg jobb magyar szinkront.
A szezon eleji egy rész/követő vonalat ügyesen alakították át, s úgy az évad közepétől már több történetszálat mozgattak az írók, s habár megtartották az epizodikus jelleget mégsem éreztem azt, hogy direktbe a szereplők kiiktatása lenne az írók célja. Persze mondhatjátok, hogy hülyeséget írok, mivel az évad második felében is részenként más karaktereket láttunk, akiket az aktuális epizódban ki is vágtak a készítők, de nekem ők csak a történet gördítői voltak, mintsem tényleges alakítói.
A hangulatot felvázoló, évad végi történetet megalapozó epizodikus részekben a központban az aktuális követők voltak, s így jobban megismertük őket és a fejezetüket, miközben az FBI-os, átívelő történetszálakat csomagolták ki a készítők. Ezek az epizódok se voltak rosszak, de ezt a felállás szerintem untam volna, ha az évad közepén, mintegy 24-szerűen nem váltanak az írók. Mondjuk a csavar nem tetszett, mivel klisés volt és a szereplőt, aki segített hamarabb lecsukták, mint a többi követőt. Ez, hogy behoztak valakit egy epizódra picit olcsó megoldás.
Azonban a történet második etapja már csavarosabb és izgalmasabb volt annak ellenére, hogy nem pörgött annyira. A feszültséget szerintem sikerült megtartaniuk, s tudtam izgulni azért, hogy a zsaruk kapják el a szekta tagjait. Az viszont nem tetszett, hogy az évad elején a szekta és Joe Carroll félelmetesebb volt, mint a második etapban, amikor a történet szerint jobban kellett volna működnie a tervnek. Igazán nem kaptunk semmi nagy durranást, s az érdekes részek is a nyomozás miatt voltak érdekesek.
A történet ott bicsaklott meg, hogy nem tudták a készítők megcsinálni több részen keresztül azt a feszültséget, amit mondjuk az első részben. Nem mondom, hogy leült a történet, mert élveztem a sorozatot a hibái ellenére is, de mégiscsak hiányzott a katartikus pillanat, és a jó és a rossz igazi ütközete. Azon meglepődtem, hogy a főbb karakterek milyen jól működtek, na nem kell többdimenziós, remekül megfaragott szereplőkre gondolni, de mégse beszéltek a levegőbe, lehetett velük azonosulni, vagy épp meggyűlölni őket. Ha a karakterizációt nézzük, akkor egyértelmű, hogy a világ összes fájdalmát a vállán cipelő FBI ügynök és a pszichopata szektavezér a két legjobban megformált figura a sorozatban, viszont míg előbbi fejlődött, utóbbi szürke és fakó lett a fináléra, ahol inkább volt követőszerű szereplő, mintsem főgonosz.
A The Following annak ellenére, hogy tetszett még bőven tudna javulni, mivel mind a történet, mind a szereplők hagynak kivetnivalót maguk után. De ha nem elemezni akarom, hanem szimplán megítélni azt, hogy mennyire tetszett és mennyire élveztem, akkor azt mondom, hogy bejött. Nem a legjobb új sorozat, amit mostanában láttam, de az egyik, hanem az egyetlen olyan új dráma, aminek végignéztem az első szezonját, mivel érdekelt, mi történik benne. A hangulat és a látványvilág bejött, Jack Bauer 2.0-val levettek a lábamról és csak szőrszálhasogatás a negatív kritika, még ha igaz is némely gondolat.
Értékelés: Aki olyan thrillerre, nyomozós sorozatra vágyik, ami roppant élvezetes és félelmetes, de nem durva annyira, mint egy kőkemény horror, vagy űrtechnológiás mint egy helyszínelős széria, annak ajánlom a Gyilkos hajszát. A szinkronhoz annyit, hogy nem értem a sok kommentelőt, aki leszólta a magyar változatot. A főszereplő Kőszegi Ákos-Kerekes József páros nekem nagyon bejött, főleg, mert mind a kettejük hangját imádom és mert előbbi a 24-ben egy hasonló karakterrel lopta be magát a szívembe, utóbbi pedig pont a szerepidegensége miatt tette szórakoztatóvá a történetet a bájolgós, mosolygós hanghordozásával. A többi szinkronhanggal se volt gondom, mind Agócs Judit, mind Zakariás Éva és Rajkai Zoltán illettek a karakterhez.
7/10
