Azzal akartam kezdeni ezt a bejegyzést, még mielőtt megnéztem volna az aktuális epizódot, hogy bizony nem ugyanaz ez a műsor, mint régen. Amiért megszerettem, a természet közelsége, az őstermelők, az étel és az élet élvezete, valamint a jó vendégszereplők eltűntek. Sokszor kaptunk termékbemutatókat és modern éttermeket, átdolgozott fogásokat. Pont azokat, amik ellentétei a műsor, szerintem, igazi arcának. Erre milyen részt csináltak? Milyet? Brutálisan jót.
- Mennyi gép van itt János bátyám.
- Mind dolgoznak.
- A betonkeverővel mit ültetnek?
Egyrészt gyönyörű helyen forgattak, igazán csodálatos magyar tájat mutattak be, ahol önfeledt állatokat és kedves embereket láthattunk. Másodsorban sikerült egy ismert és elismert színészt Borbás Marcsinak társul választania ehhez a részhez, Scherrer Pétert. A humora remek volt és feldobta az amúgy is jó részt a poénjaival.
- Több virágot már nem fog hozni.
- Ez sem, mert kiszedtem tövistől.
Az elmúlt részeket kihagytam és nem tudom, hogy mikor, de szlogent váltott a köztelevíziós gasztroreality. A régi „Eszik, iszik, sosem alszik”-ról lett „Magyarország finom”. Jó döntés volt, egyszerű, megjegyezhető, a műsorhoz illő és nem mellesleg egybevág egy másik m1-es műsor nevével is. A főcímet még nem dicsértem meg, pedig illendő lenne, mivel zseniális, nem csak a kismalac, hanem a szaxofon miatt is.
A mostani adás egyszerűen viszi a pálmát. El is felejtettem az előző részek botlásait, a vendégszereplők hiányát. Látni a napsütést, a fenséges tájat, az ínycsiklandó ételeket és a műsorban szereplőket az embernek máris jobb kedve lesz. Az pedig csak dob az egészen, hogy Scherrer Péter úgy poénkodik, hogy némelyik stand-upos megirigyelhetné.
A Gasztroangyalban az a jó, hogy nem a szokásos főzős műsorok menetét követi. Marcsi nem csak megkóstolja az ételeket, hanem élvezi az egész munkát, amellett, hogy ért hozzá, tudja, mivel mit kell csinálni és főzni is remekül tud. Ezen felül a műsor szórakoztató is, nem csak a helyzetek kínálnak humort a nézőknek, hanem a legtöbbször hibátlan vendégszereplők is. Ez az adás talán a műsor egyik legjobb epizódja. Frappáns megoldásokkal és már-már szituációs komédiába illő jelenetekkel.
- Ilyet láttál már, hogy a lovak vízben legelnek?
- Szerintem ez léböjt.
A vágóképek gyönyörűek, mind a tájról, mind a veteményesekről, mind pedig az állatokról. Le se tagadhatnám, hogy városi gyerek vagyok, s ilyen egyszerű finomságokért rajongok. De akkor is, festői módon mutatják be azokat a helyeket, ahova ellátogatnak. Volt traktorozás, kapálás, málna és rebarbara szedés valamint főzés is. Arról, hogy húsos ételt most nem készített Marcsi, és Scherrer Péter kívánta a laktató fogásokat, de nagyon, az egyik korábbi epizód jutott eszembe. Mikó István is ugyanígy viselkedett, mikor az almáskertekben járkáltak. Ő viszont ki is szökött egy kis kolbászért.
Értékelés: Egy szó mint száz. Zseniális adást láthattunk és a poénokon én kimondottan jól szórakoztam. Érezni lehetett, hogy senki sem játssza magát, nincsenek erőltetett, mű megmozdulások, egyszerűen élvezték a műsort. A legfontosabb, hogy én is élvezettel néztem, és kedvem támadt kirándulni azon a vidéken.
9/10
