Azon gondolkoztam, hogy a mostani remake készítős és modernizálós időszakban, hogy hogy nem nyúlt senki a detektívtörténetek egyik legkiválóbb alkotójának, Agatha Christie-nek a munkáihoz? A válasz pedig több mint egyszerű. Az írónő ugyanis olyan sok regényt és novellát írt, hogy a megfilmesítésük bizony nem egyszerű feladat. A Poirot történetek között vannak olyanok, amik még nem kerültek sorra ezen sorozaton belül.
Ebben, a tizenkettedik évadban négy különálló történetet kaptunk. Az évadok nem követnek szigorú epizódszámot, és ezért is fordulhat elő, hogy amíg a kezdeti szezonok bőven tartogatnak nekünk csemegézni valót, addig az utóbbi évadokban négy-öt, ámbár másfél órás részeket látunk.
Nem az összes részt ismerve, de megnézve első évados epizódokat, azt kell, mondjam, hogy a belga magánnyomozó karaktere és a köré írt történetek érdekessége nem kopott az évek alatt. Ugyanúgy jó és élvezetes színészi játék, valamint remek megvalósítás jellemezni a brit sorozat új részeit. Az igaz, hogy az új részekben se Miss Lemon, se Hastings kapitány nem segíti a bajszáról is híres detektívet, de a történetekben mindig van valaki, aki aktuálisan, de a segítő társa lesz.
Az évad négy része négy regényt dolgoz fel, többek között talán a legismertebb történetet, a Gyilkosság az Orient Expresszen-t. Az én kedvenc részem Az órák ebből az évadból. Egy nagyon izgalmas, cselszövéses krimi, aminek a történetébe némi kémes vonalat is belecsempésztek. A történet gyilkosságról és hazaárulásról szól, ami a második világháború kitörése előtt játszódik. A helyszín egy csendes kis utca, ami tele van magának való emberekkel. Az írónő nagyon jól használja itt is ki az embereket, a különböző karaktereket és a trükközést. Igazán fordulatos a cselekménye.
A következő történet a Tragédia három felvonásban. Ez a rész nem volt kevésbé csavaros és érdekes, mint bármelyik Poirot-történet, viszont valamivel laposabb volt. Ne értsetek félre, nem pörgő történetet, kapkodást és gyorsaságot vártam, hanem azt, hogy kicsit jobban tartsák fenn az érdeklődésemet. De itt is tetszett a csavarosság és a történet megtervezettsége.
A harmadik egy rémisztőbb krimi, az Ellopott gyilkosság volt. Itt egy falut és a felbolydult életét láttuk. A falu egyik leggazdagabb családja Halloween-i partit adott, amire sok gyereket meghívtak. Az egyik lány azonban hencegni kezdett, hogy ő bizony látott egy gyilkosságot, de senki se hitt neki, vagyis egy valaki mégis. Az, akinek köze volt a gyilkossághoz ott volt a partin és kiiktatta a lányt. Azonban a történet itt is jól sikerült, voltak meglepő fordulatok. A nézőket az írónő rendszerint készteti gondolkodásra, ahogyan ebben a részben is. Személy szerint elsiklottam afelett, ami Poirot-t a megoldásra vezette. A rész szereplői között ismerős színészeket láthattunk; többek között a My Family-ben játszó Zoë Wanamaker-t és a The New Normal főszereplőnőjét Georgia King-et.
A negyedik epizód a neves színészekkel megfilmesített Gyilkosság az Orient Expresszen. Úgy, hogy ismertem az eredeti művet, igaz filmként, a történet nem volt annyira izgalmas és meglepő. Viszont eltértek a filmben látott változattól, sokkal könnyedebb, egyszerűbb történetet láttunk. A televíziós adaptációt nem éreztem annyira kidolgozottnak, ami a játékidő miatt is lehet, mivel a filmben több időt kaptak a szereplők. Azonban a más megközelítés, a vallásosabb jelenetek és a drámaiabb hangulat nem rontott az élvezhetőségen. Az előző rész után itt is szerepeltek ismert színészek, mint Jessica Chastain, Barbara Hershey vagy Hugh Bonneville.
Értékelés: Az évadot kétféleképpen nézhetjük, először is mint krimit, és a maga műfajában mérjük, valamint, mint évadot a Poirot-sorozatban. Az első opcióban kiemelkedő évadot látunk, ugyanis látszik, miben különbözik, egy karakterközpontú, az okfejtésre fókuszáló, nem futószalagon gyártott krimi sorozat, mondjuk egy amerikai sorozattól. A jól megírt alaphangulat és szereplők sokat dobnak a történeten. A másik, hogy ez a sorozat tizenkettedik évada. Viszont semmivel se érdektelenebb, mint mondjuk az első évad. Az látszik a történeten, hogy másfél órásra adaptálták, de az igazi krimi hangulatot remekül hozza.
7/10
