A fantasy-val, mint műfajjal továbbra is hadilábon állok és úgy érzem nem is fogom annyira megszeretni, mivel odafigyelést igényel, és én már a Harry Potter-nél se voltam sokszor képben. Viszont meglepődtem, hogy mennyire bejön mind a korszak, mind a hangulat ennél a sorozatnál.
A történetvezetése könnyed és ahogy olvastam kicsit lebutított a regényekhez képest, de ez nekem, mint a könyvsorozatot nem ismerőnek és fantasy-kezdőnek csak jó. Viszont maga A hős legendája nem a világával, a varázslókkal és a történetével, hanem a szereplőivel vett meg. A főszereplő egy kedvelhető hapsi, aki nem a szimpla, félmeztelenre vetkőzött karaktert hozza, hanem vannak érzései, vannak céljai és igaz, hogy terelgetni kell a Darken Rahl felé vezető úton, de kidolgozott jelleme van. Az inkvizítor egy kicsit megrajzolatlanabb, vannak még az ő szerepében titkok, de a megjelenésére ő sem panaszkodhat. A kedvencem viszont Zeddicus Z’ul Zorander. Ez a szereplő rendkívül jó fej, bírom a leckéit, amikben azért vannak igazságok, azt ahogyan viselkedik, a kicsit flegma, de mégis bölcs embert jeleníti meg. A színész pedig, aki megformálja, jó választás volt. Első ránézésre inkább tűnt dilinyósnak, mintsem komolyan vehetőnek.
Úgyhogy nem a fantasy-t magát kedveltem meg, hanem a jól kidogozott szereplőket és a hozzá jól passzoló színészeket. De persze a történet sem rossz, sőt élvezhető és izgalmas is. Az első résznél azt írtam, hogy szerializált a sorozat, erre nem epizodikus? Viszont ez sem baj, a Kereső halad a célja felé, miközben sorra találkozik próbatételekkel, amik szerencsére nem klisések, nem egyszerűek és nem unalmasak.
A hangulata pedig jó, a lovak patáinak dobogását, a bőr ruhadarabok nyikordulását szeretem hallgatni, ahogyan a fa korsók asztalhoz csapkodását is. Tudom, hogy csak háttérzajok, de nekem megteremtik a középkori hangulatot, amit egyébként is kedvelek. A sorozatnak a látványon és hanghatásokon kívül remek humora is van. Jók az élcelődések, Zed köré épült poénok (régi nő ismerős, leckék számozása) és a könnyed hangulat, ami úgy is része a sorozatnak, hogy a harcos jelenetek izgalmasak és a történet csavaros, érdekes.
A hatodik részben kicsit többet tudtunk meg az inkvizítorról, ami tetszett, mivel ő nekem a három főszereplő közül, akit nem kedvelek annyira. A kis város szintén jó helyszín volt, csak a történet volt kicsit unalmasabb, mint az előzőek, mivel nem foglalkoztak annyira a főgonosszal. Zed elrablása viszont izgalmas volt.
Értékelés: A hős legendája egy jó kis sorozat. Azoknak is ajánlom, magamból kiindulva, akik nem szeretik a fantasy-t, mert ennek a története szimpla nézőnek is érthető, a szereplők kedvelhetők. Magyar szinkronnal nézem és egész jó munka lett. Vass Gábor például szerintem illik Zed karakteréhez, ahogy a két főszereplő is el lett találva.
8/10
