A Válótársak lett az a sorozat, ami felnyitotta a kaput a kereskedelmi csatornák felé vezető út elején, ahol már ott toporogtak a magukat megmutatni vágyó heti fikciós tartalmak. Emlékezzünk csak egy korábbi próbálkozás, a 2011-ben elindított, majd három rész után befejezett Casino példájára. Ha ez se jött volna össze, lehet hogy újfent évekre megakad a hazai sorozatgyártás lendülete.
Herczeg Attila és Dömötör Tamás, a harmadik évad rendezői
A Válótársak azonban sikeres lett és az első évadát átlagosan több mint 700 ezren követték figyelemmel. Talán azért, mert ki voltak éhezve a nézők az ilyesfajta magyar történetre. A második szezon elkönyvelhetett ugyan egy kis nézettségcsökkenést, de az RTL Klub így is elégedett volt a számokkal, és megrendelte a széria folytatását, mely január 4-én, csütörtökön 21.05-kor indul az RTL Klubon.
Az újabb tíz részes évad - melyről nemrég kiderült, hogy a sorozat utolsó etapja lesz - forgatása tavaly augusztus közepén ért véget, nekünk pedig volt lehetőségünk a záró szezon két rendezőjével, Herczeg Attilával (Megdönteni Hajnal Tímeát) és Dömötör Tamással beszélgetni a forgatásról, az élményeikről és az új, krimis történetszálról.
Mikor kezdtétek a harmadik évad forgatását?
Herczeg Attila: Az előkészület már tavaly március vége felé elkezdődött, durván egy-két hónapig tartott és ebben mi rendezők is részt vettünk. Amikor elkészültek a forgatókönyvek első vázlatai, akkor a tévécsatorna producerei kikérték a véleményünket és ez alapján született meg a végleges átirat.
A harmadik évad is a holland változatot veszi alapul, de értelemszerűen nem egy az egyben adaptáltuk. A hazai viszonyoknak megfelelően átírták, és picit sűrűbb is lett, mint az eredeti, mivel a mi évadunk két résszel rövidebb.
Dömötör Tamás: Az elején egyeztettünk Köbli Norbival (a forgatókönyvíró - a szerk.), hogy mennyi szabadságunk van. Hogy ha egy mondat esetleg mégsem illik a szereplő szájába, akkor kicserélhetjük-e? Vagy ha esetleg kell még valami a jelenetbe, akkor beleírhatunk-e, és azt mondta, hogy igen. Ha viszont stratégiai változtatást tettünk, akkor azt csakis Norbi jóváhagyásával lehetett.
Egyből a főszereplőkkel kezdtétek a forgatást, vagy az elején voltak kisebb felvételek?
Dömötör Tamás: Egyből belecsaptunk a közepébe. A színészeink ugyanis nagyon elfoglaltak. Úgy állította össze a gyártás a munkarendet, hogy a színészeknek jó legyen és egyáltalán, hogy ráérjenek.
Scherer Péter, Stohl András és Lengyel Tamás, a főszereplők (fotó: RTL Klub)
Elhangzott egy korábbi nyilatkozatban, hogy az évad egyik újdonsága a krimis történetszál lesz. Mennyit lehet erről elmondani?
Herczeg Attila: Ha nem is pont egy az egyben, de ez is benne van az eredetiben. Sosem volt egyébként cél, hogy szolgai módon másoljunk, csak mint egyfajta iránymutatás, kövessük őket. Az új történetszálról annyit árulhatok el, hogy az egyik főhős életében megjelenik a bűn, és azt nézhetjük majd meg, hogy miként oldja meg ezt a helyzetet.
Lesznek rendőrségi jelenetek is?
Herczeg Attila: Igen, de csak érintőlegesen, nem ez lesz a fő cselekményszál. Érkeznek új szereplők, például nyomozók, és kis érdekesség, hogy a bűn, ha botlások formájában, de mindegyik szereplő életében megjelenik majd.
A bűn lesz a témája az új évadnak?
Herczeg Attila: Ezt azért nem mondanám, az marad a fókuszban, amit eddig is megszokhattak a nézők, és amiről szól a történet már az elejétől kezdve. Három férfi keresi a boldogságot a szürke hétköznapokban. Minden évadban picikét egy másik hősre helyeződik a hangsúly, és az eddigiek alapján, ez lesz az az évad, amiben Lengyel Tamás figurája, Joci kap majd több teret.
Lengyel Tamás és a sorozat két új szereplője (fotó: Facebook)
Jellemző a sorozatra, hogy nem minden habos-babos benne. Mennyire lesz sötét az új évad?
Herczeg Attila: Ezen sem változtatunk, a Válótársak marad dramedy, de mi is érezzük, hogy egyre kevésbé a felhőtlen komédiázás jellemzi. Nagyon sok humor van benne, szerencsére nem csak helyzetkomikum, hanem nyelvi lelemény is. Emellett pedig megjelentek igazi, húsba vágó történések, és szerintem nagyon jót tett a sorozatnak, hogy egyre erősebb a drámai szál.
Olyan kérdéseket tesz fel, ami már mindenki életében előkerülhetett, legyen szó akár egzisztenciáról, az útkeresésről, vagy akár arról, hol és kik mellett találhatjuk meg a boldogságot. Egyre több őszinte és ezért fájó pillanatot hoz a történet, és sokszor önreflexióra készteti a nézőt.
Annak köszönhetően, hogy a három főhős társadalmilag és világszemléletüket tekintve is különböző ember, szerintem mindenki talál magának kapaszkodót, olyan pillanatot, amikor valakivel együtt tud érezni. Az egész reflektál az élet sokszínűségére, hiszen bármennyire is különbözünk, az elemi vágyak, a boldogságkeresés azonos.
Az első évadon még nem dolgoztatok rendezőként. Milyen volt belekerülni egy már futó sorozatba, egy összeszokott csapatba?
Herczeg Attila: A második évadtól vagyok a csapat tagja. Teljesen más, mint mondjuk, amikor egy szál magadban kell kigyúrnod mindent és valamit a nulláról felépítened. Talán így kisebb a mozgástere a rendezőnek, mert alkalmazkodnia kell az előzményekhez, de a végén mégis azt érzed, hogy hozzá tudtál tenni valamit. A producerek felől pedig érkezett is a visszacsatolás, hogy jók voltak az ötleteink, az, ahogyan megfogalmaztunk dolgokat.
Az első évadot nagyon szerették, és talán kijelenthető, hogy ezt az egészet Kovács Dani vitte sikerre, ő fogta a sorozat kezét az ötlet megszületésétől kezdve. Egyedül rendezte meg az első évad mind a tíz részét, ami brutális teljesítmény és borzalmas meló ilyen rövid határidő mellett. Le a kalappal előtte.
Amikor megkért, hogy csatlakozzam, akkor nagyon nyitott volt és közösen jutottunk arra, hogy a második évadtól megpróbáljuk még életszerűbbé tenni a sorozatot, hogy még inkább reflektáljon a mi magyar valóságunkra. A harmadik évad pedig még inkább a kezünkre játszott ebben, mivel a holland alap is markánsabban fogalmaz, ilyen szempontból ez egy szerencsés konstelláció.
Tóth Andi és Balsai Móni (fotó: RTL Klub)
Dömötör Tamás: Amikor felkértek, akkor tudtam, hogy világot kell váltanom magamban, de ezzel nem volt semmi gond, bele tudtam simulni. Nem akartam és nem is kellett újraalkotni a figurákat, tudtam és láttam, hogy ez egy sikeres produkció. A színészek remekül dolgoznak, az operatőr nagyon jó, igényes, úgyhogy könnyű volt ebbe a részébe beleszokni.
Alapvetően színházi rendező vagyok, de dolgoztam például már főzőműsoron is, szóval nem idegen a tévézés. Amivel meg kellett küzdenem, és tréningeztem is magam, hogy megérezzem, mennyi idő kell egy-egy átálláshoz. Az operatőrrel előre lefektetünk mindent, de ha menet közben eszembe jut, hogy mégis jobb lenne változtatni, akkor át kell állnia a stábnak. A fényeknek, a kameráknak. És ez nem öt perc. De most már kitapasztaltam, hogy egy-egy ilyen váltás mennyi időt is vesz igénybe.
Hogyan osztottátok fel az epizódokat, ki mennyit rendezett?
Herczeg Attila: Tomi hármat, én pedig hetet. Az, hogy így osztottuk fel, leginkább gyártási kérdés volt. Igazságosabb lett volna, ha elfelezzük, de a második évad során a közös munka Danival azt a tanulságot szülte, hogy ha mindketten azonos számú epizódot rendezünk, akkor nagyon sok lesz az átfedés a forgatási napok között, ugyanis nem részenként, hanem helyszínenként vesszük a jeleneteket.
Dömötör Tamás: Ez így volt praktikus. Egyébként az elején picit még ijesztőnek is gondoltam, hogy nem időrendi sorrendben haladunk, de mivel ismertük a részeinket, tudtuk, hogy mi és hogyan fog történni benne, így egyáltalán nem okozott gondot.
De összességében nem nehezítette meg a munkát?
Dömötör Tamás: Nem, mert a saját részeim sztoriját az elején megtanultam. A stáb pedig most dolgozott együtt harmadik éve és azt mondhatom, hogy összeszokott, profi csapat, mindenki tudta a dolgát. Pontosak, a jelmezek, a sminkek mindig jók voltak, nekem csak arra kellett figyelnem, hogy végigvigyem a történetet.
Nagy Ervin és Gubás Gabi (fotó: RTL Klub)
Mostanában egyre nagyobb divat a tengerentúlon, mondhatni kiváltság is, hogy egy rendező kezébe adnak egy 8-10 részes évadot.
Herczeg Attila: Ez igaz, de akkor azt több mint száz nap alatt forgatják, mi viszont körülbelül hatvan nap alatt készítettük az évadot. Az intenzitása nagyon más. Napi 8-10 hasznos percet rögzítettünk, és ha egyedül csinálja, akkor ez teljesen szétszedi a rendezőt. 12 órás munkaidő a helyszínen, plusz még előtte és utána is ezzel foglalkozol. A vágók ugyanis folyamatosan dolgoztak, az anyagokat át kellett hogy nézzük, szóval napi 14-15 óra munkaidővel nyugodtan számolhatunk.
Dömötör Tamás: Elég sok hasznos anyagot rögzítettünk egy nap. Nyilván volt, amivel küzdeni kellett, és volt amikor négyszer is át kellett állni, akkor nem tudunk ennyi hasznos percet forgatni. De amikor csak egy helyszínen, például a fiúk házában, a Kanlakban voltunk, akkor nagyon jól lehetett haladni.
Akkor nem igen volt időtök a nyaralásra.
Herczeg Attila: Heti egy-két szabadnapunk volt, de mivel mindenben a színészekhez igazodtunk, lehet hogy a hét közepén volt a pihenő, és még hétvégén is forgattunk. Csupa sztárral dolgoztunk, és a vezető színészeink annyira elfoglaltak, annyi helyen játszottak még nyáron is, hogy be kellett áldoznunk a hétvégéket. Azt hiszem, hogy a stáb nagy részének ez a nyár is kimaradt.
Dömötör Tamás: Mivel a színészekhez igazodtunk, ez időben megkötötte a kezünket, de hozzá kell tennem, hogy nagyon örülök, hogy velük dolgozhattam. Az összes színészünkkel volt közös munkám színházban, Pepével (Scherer Péter - a szerk.) pedig már húsz éve ismerjük egymást. Annyira szeretem ezt csinálni, hogy az sem zavart, ha egyik nap csak három jelenetet forgattam.
Nyitókép: mandaarchiv.hu és terminalworkhouse.hu
