A TV2 az egyik, legutóbb kifutó latin-amerikai sorozata helyére nem egy újabb latinót, hanem egy török produkciót hozott, és a premier előtt még nem is sejtettem, sőt, azt is mondhatom, hogy még az első rész megnézése után sem tudtam elképzelni azt, hogy ilyen fokon odaleszek majd a Megtört szívekért. A sorozat ugyanis a kisebb hibái ellenére is fenomenális, és hihetetlenül élvezetes. Nem a szokványos, szappanos történet a klisék viharában, hanem igazi érzelmek, hús-vér karakterek, remek színészek és fantasztikus magyar szinkron jellemzi.
Kőszegi Ákossal a Fekete vitorlák után most volt szerencsém másodjára beszélgetni, és mindig nagy öröm számomra, ha találkozhatok vele és élőben nézhetem, hogyan is hozza ki magából azt, amit otthon vagy a moziban ámulattal hallgatok. Azt hiszem ő az egyik olyan színész, akit a szinkronosok számára nem kell bemutatnom, de azért álljon itt pár munkája a tisztesség kedvéért. Kőszegi Ákos váltotta Selmeczi Rolandot Jack Bauer hangjaként, ő volt tíz évadon keresztül Horatio Caine hangja a CSI: Miami helyszínelőkben és idén például a Volt egyszer két Németország egyik manipulatív karaktere is az ő orgánumával szólt, és hogy ne csak sorozatok legyenek; általában Kőszegi Ákos Tom Hanks, Colin Firth, Samuel L. Jackson és Russell Crowe magyar hangja.
Kőszegi Ákossal a török és sok epizódos sorozatokról, a török nyelv okozta nehézségekről, a kezdeti szinkronos kihívásokról és színházról is beszélgettünk, illetve arról, hogyan lett ő a Duna és Duna World után az M4Sport csatornahangja. Köszönet még egyszer a színész úrnak, a TV2-nek és a Masterfilm Digitalnak!
Dzsihan nem pont olyan karakter, mint amilyeneket te szoktál szinkronizálni.
Meglátták bennem, a hangomban ezt a figurát, és azt kell, mondjam, szeretem is csinálni, mert ritkán adódik lehetőségem török sorozatot szinkronizálni, és ez egy nagyon különleges világ. Dzsihant az élet elég nehéz helyzetbe sodorta, de roppant szimpatikus ember és ezt igyekszem a hangommal képviselni. A sorozat nagyon színvonalas, ennek pedig különösen örülök, mert nem egy butácska szappanopera, szívesen csinálom.
Az okoz nehézséget, hogy török nyelv szól a fejhallgatóból?
Egyfolytában idegesít, hogy nem értem, mit mondanak (nevet). Az ember általában valamilyen szinten beszél idegen nyelveket, de törökül egy szó, annyi nincs a fejemben. Próbálom a színészi játék, és a magyar mondatok alapján lekövetni a szereplőt, de sokkal nehezebb, mint egy angol, vagy egy német nyelvű sorozatot csinálni.
Sokan mondják, hogy a török hasonlít a magyar nyelvre.
Nyilván ez annak a 150 évnek is köszönhető, amit többé-kevésbé együtt töltöttünk, és ez idő alatt nagyon sok szavunk keveredett. Nem vagyok nyelvész, mélyebben nem tudnám ezt azért elemezni.
A hangsúlyozással mi a helyzet? Az még rátesz egy lapáttal a nehézségre?
Érdekes, de nem. Kivehető a török mondatokból és a színészek játékából, hogy mit és hol kell hangsúlyozni. Az egészben pusztán csak az okoz nehézséget, hogy nem értem, mit mondanak, de sikerül azért így is megoldani.
Megterhelő, hogy ennyit kell dolgozni ezen a sorozaton? Dzsihan és Gülseren a két főszereplő, és rengeteget beszélnek.
Szeretem, ha igénybe vagyok véve, úgyhogy ez nem probléma. Ha folyamatosan tudok dolgozni és lendületben vagyok, akkor elröppen az idő, és boldogan csinálom.
Kocsis Pál (b) és Kőszegi Ákos (j) a Tóték című előadásban
A török sorozatok évadai több részből állnak, mint egy amerikai produkcióé. Ezt tudtad mikor elvállaltad a szinkront?
Igen, tudtam hogy ez egy hosszú sorozat, és képben voltam azzal is, hogy ilyenkor meg van annak a veszélye, hogy elunom és érdektelenné válik számomra a történet, de ez nagyon színvonalasan indult, és nem esett abba a hibába, amibe néhány dél-amerikai igen, hogy elvesznek belőle a valós, emberi szituációk, és csak a gittet rágják részeken keresztül. Itt annyi minden történik egy epizód alatt, mint egy latin-amerikai sorozatban tíz-húsz részben. Sokkal izgalmasabb, sokkal nézhetőbb.
Törökországban a Megtört szívekből heti egy részt adnak, de az két óra hosszú, a telenovellák viszont Amerikában is napi sorozatok, így jobban el lehet húzni a történetüket.
Az is lényeges, hogy ebben a sorozatban jók a színészek, színvonalasak és nézhetőek, talán ez is az oka annak, hogy szívesen csinálom, mert jó színészt mindig élmény szinkronizálni, és őket a nézők is sokkal könnyebben „beengedik” az otthonaikba.
A magyar szöveggel mindig vannak olyan kisebb problémák, mint amilyeneket ma is láttam?
Természetesen előfordul ilyen feszített tempó mellett, hogy nem hibátlan szöveg áll a rendelkezésünkre, de már rutinosak vagyunk a korrigálásban, abban hogy egy-egy mondatot a szituációhoz igazítsunk. Néha saját magunk egyből megtaláljuk a megoldást, néha viszont segítséget kapunk a rendezőtől is. Ha pedig még így is marad valami baki, akkor a sorozat szinkronját ellenőrző személy ezeket kiszúrja, visszaküldi, mi pedig kijavítjuk. Megnehezíti a dolgunkat, ha szinkron közben a szöveggel is kell ilyen módon foglalkozni, de ez talán még jót is tesz, mert így biztosan nem unjuk el a munkát.
Kőszegi Ákos (b) és Porogi Ádám (j) a Hamlet című előadásban
Egy ilyen sok epizódos sorozatot a színház és a sok szinkron mellett könnyen be tudtál iktatni? Kecskeméten játszol, ráadásul utaznod is kell.
Mindig arra a munkára fókuszálok, amit éppen végzek. Régebben, fiatalabb koromban, ha öt-hat dolgot is kellett csinálnom egy nap, akkor minden egyszerre volt rajtam, folyamatosan a teendőkön kattogott az agyam. Mostanra viszont már meg tudtam oldani magamban azt, hogy szétválasszam a feladataimat és mindig csak az adott munkával foglalkozzam.
Az ingázás Budapest és Kecskemét között nem fáraszt le?
Az utazás alatt pihenek, az autóban eszem, tanulom a szöveget, hallgatom a Bartók Rádiót és ekkor nyugszom le. Már olyan régóta ingázok, hogy megszoktam. Ameddig bírom ezt, addig csinálom.
A Bűnös Chicagoban te vagy a főszereplő, Voight nyomozó magyar hangja, és ennél a szinkronnál nem papír alapú szövegből, hanem képernyőről dolgoztok. Ez mennyire volt szokatlan?
Dolgoztam már korábban is úgy, hogy monitorról olvastam a szöveget, és ez nem is okoz problémát, az már inkább, hogy a látásom sajnos nem a régi és olvasószemüveget kell hordanom. Szerencsére viszont ez is megoldható volt, mert közelebb hozták a képernyőt, és úgy már rendesen láttam a szöveget.
Mindent meg lehet egyébként szokni, és haladni is kell a korral. Régen befűzték a tekercseket, és egy felvétel három-négy percbe is beletelt, ma viszont már 20-30 másodperc alatt megvagyunk vele, akár monitorról nézzük a szöveget, akár papírból.
Könnyen bele tudsz helyezkedni egy-egy új szerepbe?
Ez a szakmám, a szinkron világában pedig különösképpen megtanultam, hogy nincs arra idő, hogy az ember órákig gondolkozzon a feladatok megoldásán. A színpad e tekintetben más, ott hetekig el lehet rágódni akár egy mondaton is, hogy azt minél helyesebben tudjad elmondani, de én a színházban is arra törekszem, hogy minden problémát a lehető leggyorsabban oldjak meg, és a szövegtanulás töltse ki az időmet.
A szinkronban viszont azonnal kell cselekedni, és nincs idő arra, hogy részleteiben kidolgozzunk egy-egy érzelmet, és a megoldások talán már teljesen ösztönösen jönnek belőlem.
Kőszegi Ákos a Tóték című előadásban
Mennyire volt nehéz elkezdeni szinkronizálni?
Az ember kezdő korában nem valami talpraesett, és én is megkínlódtam a szinkronnal. Ha bárki azt gondolja, hogy ez egy könnyű szakma a színészeten belül, akkor nagyot téved. Rendkívül nagy fejlődésen megy keresztül az ember, mire eljut abba a hihetetlenül rutinos állapotba, hogy öröm és könnyűség legyen számára a szinkronizálás.
Az elején még nem tudsz bánni a hangoddal, nincs meg a szinkronhoz kellő ritmusérzéked, nem olyan egyértelmű, hogy kijön-e belőled az az érzelem, érzés amit elvár a film, vagy az adott jelenet. Kezdetben az ember beszédtechnikája sem megfelelő annyira, nem érzékeli jól a filmet, a szituációt, és rettentő komoly nehézségek ezek ahhoz, hogy valaki egyből észlelje és meg is tudja oldani. Mára már persze nem okoz egyik sem problémát, de kezdetben úgy tűnt, hogy én ezt nem fogom tudni sohasem csinálni (nevet).
Gátlás volt benned?
Persze, szerintem egyébként mindenkiben van egy természetes gát, ami meg tudja nehezíteni a dolgunkat, ha nyilvánosság előtt kell megszólalnunk. Nyilván az egyes emberek ezt máshogyan élik meg, de leküzdeni szerintem senkinek se olyan egyszerű dolog.
Te voltál a Duna TV hangja, de az átalakulás óta már az M4Sporton vagy hallható.
Igen, én voltam Györgyi Anna mellett a Duna és a Duna World hangja tavaly március 15-ig, amikor pedig a Dunát nemzeti főcsatornává tették, akkor a korábbi M1 hangjait áthozták, és szerintem ezt nagyon helyesen tették. Pikali Gerda és Rátóti Zoltán nagyon jól csinálják és a nézők őket szokták meg. Nem sokkal az átalakulás után jött a felkérés, hogy legyek az új adó, az M4Sport hangja, én pedig nagy örömmel vállaltam, mivel kedvelem a sportot, és szeretem is csinálni ezeket a sportos promókat.
A Zeneakadémiának is te vagy még a hangja?
Igen, és nem csak az előadások előtt hallható úgynevezett behívóban – amikor kérjük a nézőket, hogy fáradjanak be a termekbe -, hanem a Zeneakadémia különböző estjeinek promócióiban is az én hangom hallható. Ezt is nagyon szeretem csinálni, mivel nagyon közel áll hozzám a komolyzene.
A képek forrása: kecskemetitv.hu, kecskemetikatona.hu, 7ora7.blog.hu