Az Agymenők a hatodik évadot is lefutották és nagyobb sikerrel, mint valaha. A jelenkor legnézettebb vígjáték sorozatának sikerült kimásznia abból az árokból, amit saját maga ásott, úgy a negyedik és az ötödik évad környékén. Ne szépítsük, ezek az évadok közel sem voltak olyan viccesek és olyan jók, mint anno az első évadok, amikkel az írók megnyertek maguknak, és nagy szerencséjük, hogy nem kaszáltam. Vagy mondjam, hogy az én szerencsémre?
A hatodik évadban az íróknak meg kellett próbálniuk úgy jó és humoros részeket írni, hogy a szereplőgárda a kezdeti ötről hét fősre nőtt. Ez persze magában nem is jelenete nagy problémát, azonban sok olyan részt kaptunk, ami egy-egy párosra irányult, így a többiek csak asszisztáltak a jelenetekben. Illetve sikerült megoldást találniuk arra is, hogy Penny-t kimozdítsák a mindenre rácsodálkozó, buta lány szerepéből. Úgyhogy a történet fejlődése szempontjából egy korrekt és végtelenül szórakoztató évadot láttunk, aminek az utolsó részei jól sikerültek.
Olyannyira, hogy zsinórban, a huszadik résztől az évadzáróig sorra nevettem, annyira élvezetes és szórakoztató lett a sorozat. Megtalálták azt, hogy hogyan kell kezelni a több szereplőt úgy, hogy mindenki érdemi poénokat kapjon és ne csak tessék-lássék szerepeljenek a sorozatban. Azonban minden dicséret ellenére akadnak hibái a sorozatnak, amik főképp az erőltetett és a néző számára kínos jelenetekben nyilvánulnak meg.
- Hawking nem lesz ott. Egy csapatot küld, hogy teszteljék az elméletét.
- Értem. Mint amikor te küldesz engem, hogy intézzem el a pókot a kádban.
Az évad második fele tényleg javult, úgy a tizenötödik részben indultak be a dolgok és sikerült az évad egyik legjobb részét összehozni, majd fokozatosan bontották fel a poénokat tartalmazó, eddig jól elrejtett szelencéket, hogy a nézőket tényleg igényesen szórakoztassák. Remek beszólásokat, hangzatos mondatokat, élcelődéseket kaptunk. Sheldon Amy hatására kezd emberibb lenni, de azért nem felejtett el bunkó és antiszociális lenni, habár a poénok, amiket ő kap nem ezen alapulnak. Penny-vel is foglalkoztak a készítők, amit az évadzáróban bizonyított. Az előző évadokban a Leonard-dal való beszélgetéskor csak annyit mondott volna, hogy Hö?, most pedig frappánsan válaszolt, jó jel, hogy kezdi levetkőzni a kezdeti béklyóit.
- Nem csoda, hogy nem kaptad meg a fogkrémreklámot.
A többi szereplő az évad végére kicsit elhasználódott. Nem azt mondom, hogy kevesebb játékidőt kaptak, de az évad elején Howard, Bernadette, Amy és Sheldon domináltak, amit az írók azzal kompenzáltak, hogy fakóbbra vették őket, hogy a többi szereplő is érvényesülni tudjon. Persze jó jeleneteket kaptunk tőlük is. A legjobb szerintem Howard hangutánzása volt. De mondhatnám a vendégszereplő Professor Proton-t is, aki remekül játszott és hozta a jó interakciókat Sheldon-nal.
Értékelés: Összességében egy korrekt és jó évadot láttunk. Jobb részeket kaptunk, mint az előző évadokban és azt mondom, voltak olyan jó epizódok, mint az első három évadban. Kellett a váltás, mivel lehet, belefásulna a néző, ha folyton geek poénokat hallana és látna, úgyhogy tetszik a mostani humor vonal is, sőt ha tartják azt a minőséget, amit az évad végén hoztak, akkor nem panaszkodom.
8/10