Nem is tudom, hol és mivel kezdjem ezt az értékelést. Az elején tisztáznám, hogy nem azért akarom lehúzni a sorozatot mert divat, nem akarok csak azért belerúgni, mert ilyen szezont kaptunk. Az viszont tény, hogy többre számítottam, többet és jobbat vártam a készítőktől, egy Stephen King-regény inspirálta szériától. Úgy látszik, hogy az amerikai szerzőnek továbbra sincs olyan tévés adaptációja, ami jól sikerülne. (A filmek között vannak remek darabok, de mi a kisképernyővel foglalkozunk.)
Az első rész nem is tagadom, de baromira bejött. Itt még úgy gondoltam, hogy az Under The Dome képes lesz arra, amire az előző King-sorozatok nem; élvezetesek, hűek és nem lebutítottak lesznek. Csalódtam? Picit. Annak ellenére, hogy a finálé miatt rossz szájízzel keltem fel a székből mégiscsak azt mondom, szórakoztató évadot kaptunk. Szórakoztató, milyen rejtélyes kifejezés arra, hogy nem jó.
Aki igazi thrillert és drámát szeretne nézni, az ne ezt a sorozatot válassza. Több dolgot is írhatnék, hogy miért ne, de ne rúgjunk ennyire bele a szériába. Először is, szerintem egy drámához igazán markáns, kedvelhető és irtózatosan gyűlölni való szereplők kellenek. A néző igényli azt, hogy azonosulni tudjon valakivel, átérezze a szereplők helyzetét. Ezt viszont a sorozat nem használja ki, de annyira nem, hogy pár főbb karakterrel és sok-sok mellékszereplővel dolgozik. Magában ez nem is lenne baj, de a központi szereplők is csak annyira vannak árnyalva, mint az egy-két epizódban játékidőt kapó nevenincs városlakó.
De nem csak a karakterizáción bukik a hangulat és az egész élmény. Sokat nyom a latban az is, hogy a történetet a végletekig lebutították, leegyszerűsítették. Hiába átívelő történetszál, hiába high concept, ez csak egy epizodikus sorozat, amiben egy izgalmas alapötletre kliséhegyeket húztak fel. Ebből pedig a thriller legnevesebb írója sem fog aranyat kibányászni.
A színészek közül Dean Norris az egyik, akinek a karakterét mélyítették az írók. A kezdetben csak irányítani próbáló városi tanácsos a sorozat végére kiskirályként tündököl, de egymaga kevés ahhoz, hogy csak a sarkalatos pontokat felvázolva megteremtse a kellő hangulatot. A többi szereplőt – lehet azért mert sokan vannak – nem igazán formázták a készítők. Vagy ugyanazt a szintet hozták az első résztől kezdve, vagy semmilyenné, fakóvá váltak. A kis történetszálakkal behozott epizódszereplők pedig nem igazán tudtak csavarni a sorozaton.
Persze nem csak jól kidolgozott karakterek kellenek, ugyanis az összefogott, felépített történet az igazi kulcs az élményhez. Az Under The Dome írói pedig az évad felénél még jól igazgatták a szálakat, de az etap második felében – köszönhetően a misztikus vonalnak – nem igazán találták a megfelelő receptet. Banális dolgokat csináltattak a karakterekkel és olyan régi, már látott lépéseket írtak, amik így összesűrítve érthetetlenné tették a történetet.
A látvány a sorozat egyik fő erénye. Igaz, hogy az évad második felében, és az évadzáróban sok a CGI, de az első részekben sokkoló és érdekes dolgokat mutattak a készítők, amikkel valamiféle thrilleres hangulatot sikerült varázsolni.
Értékelés: Az évad szerintem egyik legunalmasabb része az évadzáró volt. Nem is azért, mert nem kaptunk választ, hanem mert összecsapott történetszálakat, kapkodással és értelmetlenségekkel töltött epizódot kapunk. Nem volt az az érzésünk, hogy Big Jim befolyásolja az embereket, hogy ő irányít, noha ezt láttunk a képernyőn, egyszerűen nem tudtak rám, mint nézőre hatást gyakorolni ilyen egyszerű kis megoldásokkal. Az Under The Dome pedig amiatt nem vehető komoly drámának, mert vázlatos a története.
5/10
