Bámulatos lett az Oscar-jelölt rendező természetfilm-sorozata (fotókkal)

2018. március 22. - Jasinka Ádám

A folyamatosan fejlődő filmes technikák az újkori dokumentumfilm-sorozatokra is nagy hatással voltak: egyre közelibb, egyre élesebb és szebb felvételeket nézhetünk, szuperlassításban figyelhetjük meg a növény- és állatvilágot, valamint a drónoknak köszönhetően olyan perspektívából szemlélhetjük a különféle tájakat mint eddig talán csak kevés alkalommal.

Fotó: National Geographic

A sokféle új technika azonban amennyire hasznos és értékes a filmkészítők számára, a nézők figyelmét sokszor elterelheti, és már nem a látott természeti jelenséget, hanem az annak megmutatásához szükséges munkát értékeljük. Egy dokumentumfilm vagy sorozat viszont szerintem akkor tud igazán hatásos lenni, és akkor rögzülhetnek a képek, információk a nézőkben, ha szinte meg sem fordul a fejünkben, mennyi ideig tarthatott a felvétel, mennyi munkával járhatott egy epizód elkészítése.

Ehhez az élményhez óhatatlanul is szükség van egy az ilyen finomságokra érzékeny művészre, aki filmes szakemberként is pontosan tudja, hogyan lehet hatni a közönségre. Ha egy ilyen ember irányítása alá kerülnek a legmodernebb filmes technikák, akkor olyan dokumentumfilm-sorozatok jönnek létre mint a NatGeo műsorán március 25-én, vasárnap 22 órakor induló Volt egyszer egy bolygó.

Fotó: National Geographic

Az Oscar-díjra jelölt Darren Aronofsky (Fekete hattyú, Noé, Rekviem egy álomért) nevével fémjelzett, két éven keresztül, közel 200 helyszínen forgatott tíz részes sorozat első epizódját a National Geographic premier előtt a Magyar Természettudományi Múzeumban mutatta be. A lenyűgöző, bámulatosan szép képsorokat a készítőnek sikerült egy olyan, mozifilmekre jellemző elbeszélés keretébe helyeznie, hogy ezt a sorozatot azok a nézők is tátott szájjal fogják figyelni, akiket annyira sosem vonzottak a természetfilmek esetleg lassúnak tűnő, andalító képsorai.

Fotó: National Geographic

Nem szokatlan, amikor egy sorozat vagy film története kiváltja a nézőből a „hűha” élményt. És itt most nem arra a „hűhára” gondolok, amit egy látványos akciójelenet vagy élethűnek ható számítógépes animáció után mondunk, hanem arra a pillanatra, amikor minden amit addig mutattak egyszer csak összeáll és értelmet nyer. A Volt egyszer egy bolygó első epizódja természetfilmként képes kiváltani ezt a „hűha” élményt akkor, amikor több mint fél óra aprólékos építgetés után meglátjuk a teljes képet.

Ezen a mozzanaton egyértelműen érződött Aronofsky filmes tapasztalata, ahogyan azon is, amikor megjelennek hús-vér emberek, a maguk történetével és általuk "élhetővé" válnak olyan tájak, melyekről addig azt gondoltuk, képtelenség ott akárcsak rövid ideig is élni. Ezzel olyan kapaszkodókhoz jutunk, melyekkel közelebb tudjuk húzni magunkhoz mindazt, amit látunk. Ez a személyesebb hangvétel pedig jól áll a műsornak.

Fotó: National Geographic

A Volt egyszer egy bolygó az első része alapján nem akar mindent elmesélni vagy megtanítani. Éppen csak a lényeget, az összefüggéseket ismerteti meg a nézőkkel, kitárva a háromnegyedórás játékidő alatt annyi ajtót, amennyit csak lehetséges azért, hogy mindenki maga választhassa ki utána, melyiken szeretne a későbbiekben ezen lelkesítő kedvcsináló után tovább haladni.

Mind a megvalósításban, mind a használt filmes nyelvben érezhető, hogy elsősorban a fiataloknak szól ez a műsor, de köszönhetően annak, hogy jó néhány olyan helyszínre és eseményre is eljutott a stáb, ahol hosszú évek óta, vagy talán még sohasem járt forgatócsoport, azok számára is élvezetes, érdekes lesz, akik rajongói a műfajnak és valami kuriózumra vágynak.

veeb_4.jpgFotó: National Geographic

A stáb ugyanis forgatott közel 500 méterrel a földfelszín alatt, illetve a Nemzetközi Űrállomáson is. Jártak a világ leghidegebb pontjának számító Kangiqsujuaqban, Kanadában, és a legforróbb tájon, Etiópiában is. A Volt egyszer egy bolygó mutathatja meg először a thaiföldi Wat Phra Dhammakaya templomnál tartott fesztivált, és a készítőknek sikerült a híres Actun Tunichil Muknal barlangba is bejutniuk, oda ahova hosszú évek óta egyetlen stábnak sem. A barlang érdekessége, hogy maja emberáldozatok kalcitkristályokkal borított maradványaival is találkozhat a látogató.

A műsor készítésében ismert asztronauták is közreműködtek, talán a legnépszerűbb közülük Chris Hadfield, akinek űr-gitáros videói körbejárták az internetet. A Volt egyszer egy bolygó narrátora pedig Will Smith, akinek a magyar hangja ebben a produkcióban is Kálid Artúr lesz.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása