Be kell vallanom valamit. Számomra teljesen kimaradt Guy Ritchie sokak szerint legjobb filmje, a Blöff. Kézdy György versszinkronját leszámítva szerintem egy képkockát se láttam belőle, és bár tudom, ez nem a legjobb indítás egy kritikánál, de talán a Blöff című sorozatot sem azoknak szánták, akik betéve tudják a mozifilmet. Így, a történetet nem ismerve ültem le az első epizód elé, és nem hazudok, tetszett, amit láttam, de legfőképpen, amit hallottam.
A VIASAT6-on május 25-én este debütáló sorozat ugyanis az első része alapján igazán pöpec magyar változattal büszkélkedhet. Az a szinkron nálam alapból kap egy hatalmas piros pontot, ami úgy használja a szlenget, a vulgáris kifejezéseket, hogy megmarad a jó ízlés határán belül. Mert ezt bizony meg lehet így is csinálni, csak rá kell éreznie a fordítónak arra, mikor érdemes káromkodnia a szereplőknek, és mikor jobb, ha az angolban vélhetően másodpercenként elhangzó "fuck"-ok számát kissé megkurtítja. A szinkronkritika folytatását a Továbbra kattintva olvashatjátok.
A Blöff magyar szövegét Laki Mihály írja, aki tavaly a Kib*zgatóhelyettesekkel is megmutatta, miért is ő az egyik legjobb. A sorozat szinkronrendezője pedig Kiss Lajos, aki az elmúlt hónapokban "kifogott" több férfias szériát, hiszen ő instruálta a SIX és 24: Újratöltve szinkronhangjait is. Bizonyos szempontból most meg volt kötve a keze, mivel egy-egy színésznél a már bejáratott hangpárost kellett használnia. Így kapta például újfent Berkes Bencét a Harry Potter-filmekből ismert Rupert Grint, és Varju Kálmánt A muskétások a'Artagnanja, Luke Pasqualino.
Bár én kimondottan szeretem azt, amikor meglep a szinkronrendező, és mutat egy a fülnek szokatlan, de mégis működő párost, azért elismerem, hogy nem kell mindig feltalálni a meleg vizet. Főleg, mert például Berkes Bence sokadik alkalommal bizonyítja, hogy tényleg "együtt nőtt fel" Rupert Grinttel és a hangja évről évre egyre jobban összeforrt az angol színész arcával, játékával. Az első rész alapján egyelőre nem Grint tűnik a főszereplőnek, de a Harry Potter-filmekből ide átmentett ügyetlenke figurájukat magyarul is betonbiztosan, még mindig üdítően jól hozzák.
Mivel A muskétásokra, és a magyar szinkronjára alig emlékszem, ezért most újra felfedeztem magamnak Pasqualino-Varju kettősét, amely olyan jól muzsikált, hogy érthető, miért ragaszkodtak hozzá. Azonban annak ellenére, hogy nekik kellene a főszerepben lenniük, valahogy nem érzem még ebben a figurában azt, hogy el tudná vinni egymaga a sorozatot. Ha nem lenne ott az apját játszó Dougray Scott a haláli lazaságával, vagy Grint a maga béna döntéseivel, akkor erőtlenebbnek hatna a jó utat választó bűnözőcsalád sarja. De hátha a későbbiekben jobban kibontják majd.
A két kvázi főszereplőnél nem kaptam meg a meglepetés-faktort, panaszra azonban nem lehet okom. Jók és ez a lényeg. Viszont Phoebe Dynevornál megjött a meglepetés. Kiss Lajos ugyanis úgy gondolta, hogy ehhez az idehaza talán alig ismert angol színésznőhöz egy ritkán hallható szinkronhangot választ. Ez mindig rizikós, de ha a színész ráérez, akkor elképesztő gyöngyszemek születhetnek. És itt most valami ilyesmi történt. Mikecz Estilla, akit sokan a Csak színház és más semmi Lilijeként ismerhetnek, talán első komoly szinkronszerepében mutatkozott be.
Tartottam tőle, ezt el kell ismernem, de olyannyira meglepett, hogy tátva maradt a szám. Laza volt és flegma, remekül hozta a felvágott nyelvű, a gazdag dílerrel(?) szemben is fellépő "kislányt", aki a felmarkolt dollárokat is szemrebbenés nélkül gyújtja meg csak azért, hogy elérje a célját és nem szégyelli rosszba vinni a jó fiúkat. A hangja egy kicsit emlékeztet Eke Angéláéra, és nagyon jó volt hallani, hogy bár még nem olyan gyakorlott, minden érzelem a helyén volt.
A Blöff sorozatszinkronja a mellékszerepek terén is nagyon erős. Andresz Kati a sejtelmes és bölcs ellenpontja a robbanékony ifjúságnak és remek párost alkotnak Kőszegi Ákossal, aki csak a hangjával is képes hozni azt az irányításmániás bűnözőt, aki mindenkit az ujja köré csavar, és még a neki segítők, az őt kiszolgálók érzik megtisztelve magukat.
Bár csak kis szerepnek tűnik, Molnár Levente lubickol a bártulajdonos, díler, és vélhetően több simlis üzletben is benne levő Santiago szerepében. A karakter nem igazán tűnik rafinált bűnözőnek, de pont a kis stikkjei és Levente lemélyített, "borostássá" tett hangszíne teszi izgalmassá és bizonyos pillanataiban szórakoztatóvá ezt a figurát. Összességében tehát azt mondhatom, hogy aki egy pörgős, és helyenként vicces félalvilági sorozatra vágyik, az adjon egy esélyt a Blöffnek.
A Blöff május 25-től csütörtök esténként 10 órától látható a VIASAT6 műsorán.
Fotó: Matt Squire/Crackle és Földi Tamás
