Nagyon ritkán jutnak el a magyar tévékre a nem szappanos, komolyabb témát érintő, nem egyszer egész évadokon átívelő történettel rendelkező európai szériák, és látva hogy a magyarul Volt egyszer két Németország címen futó Deutschland '83 hogyan sült be, talán nem is véletlenül kerülik ezeket a hazai tévécsatornák. A hidegháború idején, 1983-ban játszódó német sorozatot az RTL Klub mutatta be, és bár elég alacsony volt a nézettsége, azért csak leadták a teljes szériát jelentő nyolc részt, szerintem sokaknak okozva ezzel örömöt.
Az egyik ember, aki nagyon boldog volt attól, hogy szinkronosan nézhette végig a sorozatot, az én voltam, mivel az utóbbi pár hónapban egyre inkább kezdek leszokni arról, hogy eredetiben, zömében angol nyelven nézzem a sorozatokat. Ez lustaság, tudom, benne van az is, hogy a szinkron mellett nem kell annyira koncentrálni arra, amit mondanak, mivel egyből megértem, de valahogy a nap végén nem igazán van hangulatom a felirattal sem bajlódni, egyszerűbb szinkronnal, és néha jobb is, mint eredetiben. Ennek a sorozatnak ráadásul kifejezetten jó lett a magyar változata, és mivel nem szeretném felsorolni az egész stábot, csak Orosz Annát, Timkó Esztert, Pálmai Szabolcsot, Végh Pétert, Szabó Mátét és Kőszegi Ákost emelném ki, de tényleg idegépelhetném az összes színész nevét, annyira jó volt mindenki.
A Volt egyszer két Németország itthoni sikertelensége számomra kissé érthetetlen. Az odáig rendben van, hogy a történet nem habkönnyű és nem munka utáni kikapcsolódásra, lötyögésre való, és nem lehet csak egyszerűen háttértévéként használni, de hogy már a premier is elhasaljon, na az meglepett. A sorozat ugyanis tele van olyasmivel, ami már csak a nosztalgia miatt is, szerintem sokakat kellett volna a képernyő elé ültetnie. A Deutschland '83 ráadásul nem szimplán kirakat és díszlet, hanem egy olyan történelmi dráma, amelyben rengeteg valós eseményt, ezzel kapcsolatos híradófelvételt, eszmét és politikust, problémát és a közvéleményt formáló témát felvonultatnak, amitől sokszor inkább dokumentumfilm, mintsem fikció, pedig az is van benne.
A történet szerint egy kelet-német határőrt beszerveznek az országa hírszerzői, azaz kémjei közé, és azt kapja feladatául, hogy a Német Szövetségi Köztársaságba utazva épüljön be az egyik legbefolyásosabb katonai vezető, Edel tábornok csapatába, és amennyi információt csak lehet, ki kell derítenie a Nyugat-Németországba telepítendő rakétákról, és az esetleges, közeledő háborúról. A főszereplő srác beszervezése mondhatni a szokásos módon történik, de a rendezés, a megteremtett atmoszféra, a német színészek adta különleges, az amerikaitól eltérő játékstílus, az irgalmatlanul jól kiválasztott zenék és a fantasztikus fényképezés miatt egy percig nem éreztem klisésnek, és szerintem nem nagyon láttam még ehhez fogható sorozatot.
Az egész olyan jól volt felépítve, és olyan minőségben tálalták, ahogyan eddig talán csak nagyon kevés sorozatot. Olvastam és néztem már kémtörténeteket, de egyik sem volt ennyire stílusos, lendületes és minden ízében aktuális még annak ellenére is, hogy nem a jelenben játszódott. Az pedig csak hab a tortán, hogy elképesztően hiteles volt a sorozat, az épületektől elkezdve a jelmezeken, a berendezési tárgyakon át a technikai eszközök és háztartási gépekig minden remekül a hangulat alá dolgozott. Nagyon jól el lehetett különíteni ezek segítségével is a két országot, az NSZK-t és az NDK-t, és ez az egész nem lett volna szerintem ennyire hatásos, ha a fényképezés nem ilyen magas színvonalú.
A Volt egyszer két Németország ugyanis nem csak, hogy egy remek, izgalmas történet, hanem egy gyönyörű sorozat, amit nézni is élmény volt. Aki odavan a jól fényképezett jelenetekért, a porszemek elhelyezkedéséig kitalált beállításokért, és a régi tárgyakért, az már csak emiatt is adjon ennek a sorozatnak egy esélyt, mellékesen pedig kapni fog egy fordulatos, a karaktereit remekül mozgató nyolc részes német vizuális orgiát. Az egyik legnagyobb probléma a sorozattal, hogy a finálé nagyon sok kérdést nyitva hagyott, és feltett olyanokat, amelyekre szerintem nem fogunk választ kapni, mivel ha érkezik is folytatása, az már három évvel később, 1986-ban fog játszódni. Ne hagyjátok ki, ezt tényleg érdemes látni.
szinkrobi · http://iszdb.hu 2016.04.04. 19:30:09
Jasinka Ádám 2016.04.04. 20:06:34
Flankerr 2016.04.04. 21:14:15
Csak az utóbbi pár hónapban? :D ;)
" a felirattal sem bajlódni"
Természetesen nem akarom a magyar szinkron egyik nagykövetét (ez erősen pozitív ám :) ) megtéríteni, de azt az objektivitás kedvéért együk hozzá hogy a felirattal bajlódás az max 15-20 másodperc/rész :)
Jasinka Ádám 2016.04.04. 22:00:41
Régebben rendszeresen néztem angolul a dolgokat, Downton Abbey, Broadchurch, B99... de ezek is csak azért maradtak el, mert tényleg lusta vagyok felirattal nézni. Az a baj, már ha ez baj, hogy képben is szeretnék lenni a szinkronnal, a színészekkel, ezért szinkronnal kell néznem dolgokat, és ha valami így tetszik meg, akkor nem adom a magyar hangokat :D, főleg hogy valaki - csak halkan jegyzem meg - jobban néz ki a szinkronhangjával, mint a sajátjával :D.
Annak a lehetőségét, pedig hogy halljam a kedvenceimet, nem adom fel, úgyhogy lehet bármennyire is jó eredetiben a The Good Wife, még a TV2-s szinkronra sem cserélném Németh Krisztáéket, mert valami überzseniális amit a Universalosban Orosz Ildikó összehozott. (Na, csak idekevertem A férjem védelmébent.)
szinkrobi · http://iszdb.hu 2016.04.05. 12:40:14
ismét egyetértünk :)
Jasinka Ádám 2016.04.05. 12:45:48