A köztévé vadonatúj, hat részes sorozatának első és második részét tegnap délután vetítették le premier előtt az újságíróknak és bloggereknek, akik az alkotókkal és az állandó szereplőket alakító színészekkel együtt nézhették meg a január 10-én, illetve a rá következő héten adásba kerülő epizódokat.
A sorozatot a rendkívül összeszokott párosnak számító Divinyi Réka - Goda Krisztina kettős jegyzi, akik nem csak a Csak színház és más semmi kvázi alapjának számító, hasonló című filmen, de több más mozin és színdarabon is együtt dolgoztak már. Aki tehát ismeri a hölgyek munkásságát, az nem vesz zsákbamacskát ezzel a sorozattal.
A Csak színház és más semmi habár címét, alkotóit, főszereplőit és fő helyszínét tekintve is rímel a Csak szex és más semmire, mégsem a film folytatását, hanem egy teljesen új történetet fogunk látni, ami nem csak cselekményét, hanem dinamikáját, képi világát tekintve is elüt 2005 egyik nagy magyar mozisikerétől. Egy dologban, mégpedig a humorban viszont nagyon is megegyeznek. A sorozat ugyanis az első két rész alapján komédiában roppant erős lesz, köszönhetően a tényleg vicces párbeszédeknek, az okosan megírt helyzetkomikumoknak és az ezekhez elengedhetetlen remek színészi játéknak.
A karaktereket meglepő módon két csoportra osztották. A sorozat műfaja dramedy, azaz egyszerre komoly és vicces, és valahogy ezek mentén lettek kiadagolva a szereplők is némi átmenettel. A humoros jelenetek többnyire a figuráját elképesztően jól megfogó Pálos Hanna, a szószátyárt játszó Udvarias Anna és a bolondos, bohém igazgatót alakító Szervét Tibor köré épülnek, míg a drámát a Schell Judit, Mikecz Estilla, Szávay Viktória, Csányi Sándor és Fehér Tibor alkotta csapattól kapjuk. Lovas Rozit és Géczi Zoltánt azért is hagytam ki a felsorolásból, mert náluk van szerintem leginkább jelen mind a két oldal, az ő kapcsolatuk az, ami egyaránt vicces és komoly, talán emiatt tűnnek ők a "legnormálisabbnak", a leginkább kedvelhetőnek is.
A sorozat humorát még egyszer ki kell emelnem, mert egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen mennyiségű jó poént fogunk kapni. Nem arról van szó, hogy néha elbolondoznak a szereplők, vagy tesznek egy-két vicces(nek szánt) gesztust, hanem kimondottan, szitkomba illő poénokat írtak a készítők, amik pedig - és nincs ezen mit cizellálni - iszonyatosan működnek. A humornak nem csak egy változatát halljuk és látjuk; vannak tömör, egy-két szavas fricskák, jól felépített, megkínált poénok és persze az elmaradhatatlan, szó nélküli gesztusok, mimikák. Nagyon sarkosan fogalmazva azt is mondhatnám, hogy az első két rész alapján ez nem egy 52 perces dráma, hanem egy 52 perces szitkom lett, és nem tudom, ki hogyan van vele, de ez nálam telitalálat. Nincs izzadtságszaga, nem kínos nézni és hallgatni a párbeszédeket és bár ellőttek pár klisés megoldást, még a karakterek felvezetését is meg tudták olyan ötletesen oldani, hogy frissnek és újnak hasson.
A klisék kapcsán Udvarias Anna pletykás figuráját érdemes megemlíteni, ugyanis egy olyan karaktertípust tudtak az írók közösen a színésznővel újradefiniálni és a képernyőn ilyen üdén tálalni, amit szerintem minden szembejövő sorozat elhasznált már legalább egyszer. Ez a figura viszont bármennyire is sokszor látott alappal rendelkezik, mégis zseniálisan jól áll a sorozatnak. Ahogyan Pálos Hanna, kicsit számomra a Brooklyn 99 - Nemszázas körzet Diaz nyomozóját megidéző karaktere is, aki magasan vitte a prímet azzal, hogy bármelyik jelentben volt is benne, poén nélkül nem hagyta azokat.
Az első két részben ügyesen lavíroztak az írók a komolyabb, de nem túl húsba vágó témákat feldolgozó és a könnyed, már-már szitkomokba illő szituációk között és ahogy anno a Válótársaknál, itt sem éreztem, hogy hol van a rész vége. Lehet, hogy tévedek és pont nem figyeltem, de úgy tűnt, mintha a sorozat nem követné az amerikai produkciókból megszokott dramaturgiát és nem is külön epizódokként, hanem egy egységként, egy közel hat órás filmként kezelné a történetet.
Ez pedig azért is furcsa, mivel a hat epizód egy színházi próbafolyamat hat hetét öleli fel az olvasópróbától a premierig, azaz indokolt lenne, hogy a részek önmagukban is építkezzenek; előkészítsék, felvezessék bennük a tetőpontot, amire aztán megoldást a következő részekben kapnánk. Nem mondom, hogy nem volt ilyen, mert de, csak nem olyan hatásvadász módon jelentek meg ezek az eszközök, mint sok más sorozatnál. A közbeékelt, mocumentarista jelentekért is jár a dicséret, ugyanis ez a werkfilm is zseniális történeti elem.
A Csak színház és más semmi nem fog a világ problémáival foglalkozni, nem akar görbe tükröt állítani a jelen társadalmának problémái elé és őszinte leszek, ilyen első két rész után ne is tegye ezt, mert amit eddig mutatott, az pont az, amire szerintem a hazai sorozatgyártásnak régóta szüksége van (bár az Egynyári kaland is ezt tudta). Szórakoztat, kikapcsol és mindezt remek humorral és tökéletes színészi játékkal teszi. Akinek tetszett a Csak szex és más semmi az adjon ennek a sorozatnak egy esélyt, mert szerintem nem hogy ugyanazt a szintet tudja, hanem még jobb is.
A képek forrása: Megafilm / Bara Szilvia, Kocsis Bence, Penziás Nikolett
