Az idén rendezték meg második alkalommal a Gasztroangyal Fesztivált, ám most nem a Millenárison, hanem a Kincsem Parkban foglalták el faházaikat az ős- és kistermelők, kézművesek, éttermek és gazdák. Az első gasztroangyalfeszt sem sikerült rosszul, én nagyon jól éreztem magam és be tudtam vásárolni azon alapanyagokból vagy kész fogásokból, amiket már láthattunk a műsor valamelyik epizódjában és melyeket meg szerettem volna kóstolni. Az idei fesztivál viszont sokkal jobban tetszett és bár ugyanúgy költöttem a sok esetben előre kiszemelt árukra, most még kellemesebb volt a hangulat köszönhetően talán annak is, hogy a lóversenypálya mellett, egy elég szép helyszínen volt megrendezve.
Több legyet is ütöttem egy csapásra, hiszen a kézműves termékek (sajtok, kolbászok, borok) és őstermelők áruinak szemrevételezése mellett pár méterről láthattam azt is, hogyan forog a konyhában Borbás Marcsi, valamint először életemben kipróbáltam, milyen fogadni egy lóversenyfutamra. Nem volt rossz élmény, kifejezetten izgalmas ez a fajta sportfogadás, de nem büszkélkedhetem vaskos nyereménnyel, sőt, ráfizetés volt az első után a második játék, de szerintem bántam volna, ha nem próbálom ki.
A Gasztroangyal Fesztiválra direkt úgy szerettem volna megérkezni, hogy ne sokat vagy talán egyáltalán ne kelljen várnom a színpadi főzésre és ez szerencsére így is történt. Amíg gyorsan körbejártam a faházak között, felmértem a terepet, addig meg is érkezett Borbás Marcsi, valamint vendége Dombóvári István. A közös főzés nagyon jó hangulatú volt és bár nem nevettem hangosan a poénokon, azért Dombinak volt egy-két igencsak jó beszólása és nem kímélte saját magát sem, ha arról volt szó. Fricskázta az ismert embereket és néha Marcsit is húzta egy kicsit, aki vevő volt a humorista élcelődésére. A színpadi főzés végét nem vártam meg, már közben nekiindultam, hogy tudatosan is körbenézzek a standokon, megkóstoljam, ki mit árul.
A derby előtt és után elég gyümölcsöző köröket tettem a Fesztiválon és olyanokkal is találkoztam, akikkel tavaly is összefutottam és akiktől már vásároltam egyszer. Idén megismertem olyan újabb termékeket és árusaikat, akiket érdemes lesz észben tartanom a jövőben, mivel nem csak, hogy jó dolgokat csinálnak, de végtelenül szimpatikusak és elkötelezettek is. Az első Gasztroangyal Fesztiválon megtanultam, hogy fel kell készülni a vásárlásra és nem elsősorban arra gondolok, hogy spórolni kell rá - mert nyilván kell -, hanem arra, hogy érdemes olyan táskát vinni, amiben hűtve lehet tárolni a hőségre érzékeny termékeket. A Kincsem Parkban szerintem egyedüliként nézelődhettem a standoknál egy kis hűtőtáskával a kezemben, mert amikor a már otthonról kiszemelt vasboros, szedres faházhoz értem igencsak felkeltettem a termelők, eladók figyelmét.
Az első beszerző utam a sajtokhoz vezetett, miután felmértem az árukat és nagyjából kiszámoltam, hogy mennyit tudok költeni. A tavaly már bejött lilahagymás gomolyából idén is vettem és egy kis sajtkóstoló pohárral egészítettem ki a vételt, amit nézelődés közben fogyasztottam el. A medvehagymás kecskesajt is a táskában landolt, ahogyan a fűszeres ordagolyó, a füstölt ordadarab, valamint a bükki, szarvasgombás hegyi sajt is. A tejtermékes forduló után a szintén tavalyról már ismert Szomor Húshoz vettem az irányt, ám mivel most van itthon szürkemarhából készült szalámi, ezért a vizibivalyból készült csípős kolbászra esett a választásom. Nem döntöttem rosszul, elhihetitek.
A Kincsem Park habár nagyon szép, árnyékban nem bővelkedik, így pont kapóra jött, hogy a hangszórókban bemondták, pár perc múlva indítják az első futamokat. Nem haboztam, a lelátó bejárata felé vettem az irányt és meg is tettem az első fogadásomat, majd helyet foglaltam egy kényelmes, árnyékos helyen. A lovasok felsorakoztak, azonban először csak kvalifikációs köröket futottak, az éles versenyre kicsit még várni kellett. A nagyüzem délután kettőtől indult be és negyedóránként indítottak újabb és újabb futamokat. Az első kettőt ültem és izgultam csak végig, de már ezek alapján elkezdtem megérteni, hogy miért van nagy hagyománya az angolszász országokban a lóversenyzésnek és miért lehet ez a szerencsejáték is egyfajta káros szenvedély. A két fogadásommal, hiába tippeltem jól, nem sikerült nagyot aratnom, mivel velem együtt sokan játszották meg ugyanazokat a lovakat, így kis összeget vághattam csak zsebre.
Az élmény viszont így is jó volt, a kilátás pedig kifejezetten tetszett, mivel szép és a város zajától elzárt helyen fekszik a park. A versenylovakat testközelből sajnos nem sikerült lefényképeznem, viszont lencsevégre kaptam két lovasrendőrt. A mai Magyarországon nem tudom, milyen pozíciót foglalnak el a lovas rendőrök, mennyire vannak "használatban", de azt meg kell hagyni, hogy így lóval együtt, ebben a szerelésben egész jó volt a megjelenésük.
A lóverseny után tettem még egy-két kört, kóstoltam és vettem még pár dolgot, köztük meggyet az egyik őstermelőtől (most is ebből csemegézem), valamint a sajtok egy részét is a fogadás után tettem a kis táskába. Azt sajnálom, hogy a pácolt marhanyelvből már nem tudtam vásárolni, mert annyira kelendő volt, hogy mire délután beálltam a sorba, már nem tudtak belőle kiszolgálni.
A második Gasztroangyal Fesztivál talán a derby, talán a szebb környezet miatt, de sokkal jobban bejött, mint az első, pedig az sem volt rossz, finoman szólva sem. Annak ellenére, hogy nagy százalékban ez egy kézműves vásár, én kellemesen eltöltöttem a szombatomat a Kincsem Parkban és nagy meglepetésemre a műsorból megismert emberek rendkívül szívélyesek, segítőkészek és kedvesek voltak. Tudom, hogy az ő érdekük is ez, hiszen jobban vásárolsz, ha szimpatikus az eladó, de ez akkor is jó érzés volt. A Gasztroangyal mint műsor is zseniálisan jó, de ismét bebizonyosodott, hogy közösségi élményként is megállja a helyét.
