A tévéadók régen sok energiát fordítottak arra, hogy egyes műsoraikat és azoknak a rajongóit közelebb hozzák egymáshoz, főként azért, hogy a nézők találkozhassanak a kedvenc képernyőseikkel. Manapság ez annyiban merül ki, hogy az aktuális énekes felfedezettek adnak egy-két koncertet, majd osztogatnak jó pár aláírást és utána nem is nagyon foglalkozik velük senki. Pedig pont az RTL Klub volt régen az a tévéadó, akiknél fontos volt az ilyesfajta közösségépítés. Az egyik személyes kedvenc műsorom volt gyerekként a Jónás Rita vezette KölyökKlub és emlékszem, hogy alig vártam, hogy az országjáró kalózhajó a városunkba érkezzen, hogy élőben is láthassam a műsorvezetőnőt. Manapság viszont nincs akkora keletje az ilyesminek, s pár hakniszerű rendezvényt leszámítva nem is törik magukat a tévéadók, pedig szerintem igény lenne rá.
A köztévé egyik legjobb műsoráról, a Gasztroangyalról nem egy dicsérő bejegyzést írtam már, ezért nagyon is örültem annak a hírnek, hogy élőben is találkozhatok az egyes epizódokban szereplő termelőkkel, gazdákkal és magával a gasztroangyallal, Borbás Marcsival is. A Millenárisra szervezett három napos gasztrofesztiválon tényleg a szakma legjobbjai voltak jelen és minden termék olyan minőségi színvonalat képviselt, amit a boltok polcain is szívesen viszont látnék, persze nem horror áron.
A szombati napon látogattam ki a Gasztroangyal fesztiválra és nem elég, hogy remek volt az időjárás, de olyan volt a hangulat és olyan emberekkel is találkoztam, ami mind azt mutatta, hogy érdemes ilyesmire pénzt és időt áldozni.
A Millenárison több mint százharminc termelővel beszélgethetett az ember, akik a legkülönfélébb kézműves termékeket árulták, legyen szó sajtokról, mangalicából vagy szürkemarhából készült árukról, lekvárokról, lisztekről vagy kerámia edényekről. Sőt, ami talán a legfontosabb, hogy nem csak árulták ezeket, hanem szinte minden kérdésre teljes és kielégítő választ is adtak. Ez persze azért volt így, mert a legtöbb kis faháznál nem alkalmi árusok szolgálták ki a vásárlókat, hanem azok az emberek, akik az árut megtermelték, előállították és ezért a műsor rendszeres nézői jó pár ismerős arccal is találkozhattak.
A száz standot nem volt a legegyszerűbb végigjárni (és végigkóstolni), de a remek időjárás mellett ez tökéletes hétvégi kikapcsolódás volt. Nem titkon két dolog miatt is kaptam ezen az alkalmon, az egyik a Borbás Marcsival való találkozás, a másik pedig a vásárlás volt. Ugyanis nem egyszer fordult már elő az, hogy egy megnézett epizód után a bemutatott dolgok közül nem csak hogy megkóstoltam volna az összeset, de vásároltam volna is belőle. Ez a gasztrofesztivál pedig pont ennek volt egy nagyon jó kis terepe.
Az első szerzeményen a sokat emlegetett Parajdi bányasó volt, aminek tényleg sokkal intenzívebb az íze, mint a boltban kapható jódozott tengeri sóknak. Ez azért is jó, mert egyrészt ez a kősó adalékanyagmentes, másrészt sokkal kevesebb is elég belőle az ételek fűszerezéséhez. A második érdekesség, amin megakadt a szemem egy tejeshordó és a mellette levő pult volt, ahol gusztusos tejtermékek sorakoztak. A sajtok kóstolása után egy lilahagymás, füstölt gomolyasajttal a táskában folytattam a nézelődést.
A Millenárisra kitelepült Gasztroangyalnak két színpada volt, az egyiken zenéltek, a másikon pedig főztek. Ez utóbbi természetesen jobban érdekelt, pláne akkor, amikor Borbás Marcsi tevékenykedett, és nem volt rest hiszen először kenyeret sütött a vendégével, majd délután Magyar Attilával készítettek valami különlegességet. A műsorvezetőnő egyébként rendkívül közvetlen és kedves volt, csak sajnos a szoros időbeosztás miatt pont lecsúsztam az aláírásáról.
Amíg Marcsiék főztek addig az illatok tengerében folytattam a körutamat a parkban. A tervezett megnéznivalók közé tartozott még a levendulastand is, ahol nem csak friss szüretelésből készült illatpárnát, de magyar termesztésű bio francia és angol levendulaolajat is vásároltam. Mielőtt valaki azt hinné, hogy csak szórom a pénzt és több ezret költök mindenféle hülyeségre annak mondom, hogy ezerötszáz forint volt az illatpárna és a két illóolaj, amit a patikában vagy a drogériában se nagyon tudsz olcsóbban kihozni. Úgy, hogy nem lehet tudni, azokban az olajokban mi van, és honnan származnak.
A levendula mellett volt, persze nem közvetlenül, az a faház és kemence, amivel nagyon sokat szemeztem, de csak nem mertem elsőre vásárolni a kecskemétieknél. Azonban rávettem magam, hogy mégiscsak vegyek egy kilót a magyar szabadalmú, őshonos búzákból keresztezett Király lisztből, aminek sokkal magasabb a tápértéke és sokkal több vitamint tartalmaz, mint a sima BL 55-ös fehér liszt. A műsorban látott másik kedvencemet is tőlük vettem meg, ez pedig az almachips volt, ami lényegében csak szárított alma, de boltban még nem nagyon találkoztam olyannal, ami ne lett volna pluszban ízesített.
A száz kis faháznak egy hátránya volt, hogy sok remek termék elveszett a másik mellett. Ezért örültem, hogy a szürkemarha- és bivalyhúsból készült árukat véletlenül megtaláltam, hiszen fantasztikus az íze a csípős szürkemarha szaláminak. Mondjuk a mangalicazsírral készített bivalymájkrémet nem mertem megkóstolni. A táskába tehát egy rúd szalámi is bekerült a sajt, a levendula, a liszt, az alma és a só mellé.
Az utolsó körben újra végigjártam a bejárat melletti standokat és azon felül, hogy találkoztam Süsü, a sárkánnyal megláttam az egyik sarokban a magvakból sajtolt olajokat. Az egyik epizód után elhatároztam, hogy szerzek valahogy hidegen sajtolt szőlőmagolajat, de nem igazán lehetett sehol sem venni. Ezért le is csaptam egy üvegre belőle, de olyan nagy volt a választék, hogy nem igazán tudtam dönteni, hogy milyen fajta olajat vásároljak. Ugyanis nem csak salátákra használhatóak ezek a sajtolások, hanem rendkívül egészségesek és egy-két kiskanál ezekből nagy segítség a szervezetnek.
A nap végére lejártam a lábamat, de értékes termékekkel a táskámban indultam haza, ahol végigkóstoltunk szinte mindent és megállapíthatom, hogy érdemes a magyar termékeket a boltok polcain keresni, mivel össze sem lehet hasonlítani ezeket a külföldről behozott árukkal. Persze, tudom én is, hogy drágábbak, de engem is meglepett, hogy egyik sem került sokkal többe, mint a közértben kapható termékek, sőt, az üzletláncokban megvehető élelmiszerek zöme épp, hogy drágább, mint az, amit én a Gasztroangyal fesztiválon megvásároltam. A tudatos vásárlás itt a kulcsszó, illetve az ételek ízének élvezése sem utolsó szempont.
