A VIASAT premier szériájának, a Z, mint zombi magyar változatához kapcsolódó interjúsorozat az utolsó állomásához érkezett. Az első részben a rendkívül kedves Németh Krisztával, míg a másodikban a nem kevésbé szimpatikus Czető Rolanddal beszélgethettem. A harmadik, záró cikkben a sorozat kulcsfiguráját szinkronizáló, az egyik talán legjellegzetesebb hangú férfi színésszel, Király Attilával készült interjút olvashatjátok.
A színészt sokan ismerhetik színházból és nem csak a színpadról, mivel a játék mellett rendezni és koreografálni is szokott. Aki viszont ritkán vagy nem néz darabokat annak is ismerős lehet Király Attila, mivel ő szinkronizálta A Karib-tenger kalózaiban Johnny Depp-et, de zárták már bura alá (A bura alatt), volt már lemezkiadó vállalat vezetője (Empire) és élt már külvilágtól elzárt, misztikus kisvárosban is (Wayward Pines). A szinkronszerepeinek tényleg se szeri se száma, én pedig örömmel hallgatom a játékát, különleges hangját.
Az interjúkat még egyszer köszönöm a színészeknek, a VIASATnak és az SDI Media Hungarynek!
Mennyire ismered a Z, mint zombi című sorozatot?
Azokat a részeket látom csak belőle, amiket én szinkronizálok. Nem nagyon nézek tévét, ezért minden sorozattal, minden ilyesmivel kapcsolatban pont ez az egy baj van, hogy csak részleteket látok belőlük munka közben.
Nem is szoktad visszanézni, elkapni a tévében?
Igazság szerint saját magamat utálom is visszanézni. Azokat a filmeket, amik mondjuk érdekelnek és szinkronizálok bennük, ha tehetem feliratosan nézem, vagy nagyon utálkozva. Saját magamat hallgatni kínszenvedés.
A legutóbbi nagy filmedet, a Mad Max-szet megnézted?
Nem, még nem. Biztosan meg fogom, de valószínűleg felirattal. Amikor az ember magát hallgatja az ugyanolyan, mint amikor visszanézi a filmes munkáit, csak a saját hibáit látja. Egy olyan filmnél viszont, ahol nem magamra kellene figyelnem, hanem arra, hogy mit csinál teszem azt Tom Hardy, vagy hogy mi a történet, akkor kínszenvedés, hogy azt figyelem, rosszak-e az S-seim, hogy úgy hallom, beszédhibás vagyok, vagy hogy nem volt jó a hangsúly.
Akkor nem is nézel semmit? Vagy amit igen, azt felirattal?
De, nagyon sok mindent, csak általában felirattal. Ha úgy adódik, hogy szinkronosan nézek valamit, akkor meg az a baj, hogy nagyon sokszor arra figyelek, milyen a magyar változat, melyik kolléga csinálja, jól van-e kiosztva. Azt hiszem, nem ezt hívják szakbarbárságnak, de valahol a határmezsgyéjén lehet.
Miket nézel, ha nézel valamit?
Sokfélét fogyasztok, de szívesebben olvasok, meg kell, hogy mondjam. Volt egy időszak az életemben, amikor egyáltalán nem volt időm olvasni és igazán ma sincs rá, de egyszer csak rájöttem, hogy mennyire hiányzik. Sok mindent megnézek, de nem sikerült az évek alatt sorozatfüggővé válnom. Tudom, hogy sokan azok, a legjobb barátaim is évadokat néznek meg két nap alatt, de engem ez nem ért utol.
Immunissá tett, hogy ennyit szinkronizálsz?
Valószínűleg igen, meg én abban a korban szocializálódtam, amikor a sorozatok eléggé igénytelenek voltak, viszont azt látom, hogy most nagyon jók. Van mégis egy sorozat, amiből vagy két hónap alatt végignéztem öt évadot, ez a Shameless – Szégyentelenek, nagyon szerettem, de semmi másra nem sikerült rákattannom. Science fiction rajongó vagyok amúgy.
Könyvekben is?
Könyvben, sorozatban és filmben is. Mindent fogyasztok, ami science fiction.
Mikor kezdtél szinkronizálni?
Az elsőket még főiskolás koromban, 1991-ben csináltam.
Melyik volt a legelső?
Arra nem emlékszem.
Tömegezéssel kezdted?
Tömegeztem én is, abszolút. Rehorovszky Bélánál kezdtem el kisebb szerepeket csinálni még a Pannónia Filmstúdióban, fönt a Hűvösvölgyi úton, ami ráadásul akkor még Vörös hadsereg útja volt. Egy teljesen másik világban kezdtem ezt az egészet. A diszpó régen még papíron jött ki és nemhogy mobiltelefonunk, még telefonunk sem nagyon volt.
Rosszabb így, hogy minden felgyorsult?
Nem rosszabb, csak más. Felhasználó vagyok, nekem is okostelefonom van, kikérem magamnak, ha nincs internet elérhetőségem, ha abban a másodpercben nem tudok meg mindent a Wikipediáról, ha nem tudom megnézni, hogy ki, mikor, mit és hol játszik. Nyilván jóval ügyetlenebb vagyok, mint a mai fiatalok, de ugyanolyan szinten használom én is ezt a felgyorsult életet.
A munka gondolom több lett azzal, hogy a technika a szinkronban is jelentősen fejlődött.
Igen, azt hiszem több lett. A szinkronban elvárják tőlünk, hogy gyorsabban dolgozzunk, mint ahogy dolgozni tudtunk mondjuk húsz, huszonöt évvel ezelőtt. Ezzel sincs szerintem semmi baj, amíg az igényesség rovására nem megy.
Az egyik legutóbbi szinkronmunkád, az Empire egy zenés sorozat, viszont az énekes részeket nem kellett magyarul megcsinálnotok.
Hála a jó Istennek.
Nehéz lett volna?
Nyilván meg lehetett volna oldani, de ahogyan Terrence Howard és a sorozatban szereplők művelik ezt, az azért egy másik színvonal, mint amit mi, magyar színészeknek a nagy része tudunk. Sok minden megoldható persze, most már oda húznak digitálisan ahova akarnak, van is hallásom, elég sokat énekeltem, de azért ez egy másik műfaj. Nincs a szinkronban igazából arra idő, hogy ezen a szinten meg lehessen csinálni egy énekszámot.
Nem lesz unalmas egy idő után, hogy nagyon sokszor kell például Terrence Howard-ot szinkronizálnod?
Nem. Igazából egy-két színész van, akiket rendszeresebben szinkronizálok, persze nem kizárólag, de nagy részben én szoktam és ők általában elég jók. Terrence Howard-ot például szeretem, nála nagyon kell kapaszkodni, figyelni arra, hogy mit csinál.
Van az új sorozata, a Wayward Pines, abban is…
…én vagyok. Nagyon keveset szerepel viszont benne, mondjuk hogy special guest.
Milyen szinkronszerepeket nem vállalnál el? A telenovellákkal mi a helyzet?
Szinte mindenevővé váltunk mi színészek ebben a hihetetlen dömpingben, amit a tévécsatornák elénk tárnak. Életem folyamán nem sokszor csináltam ezeket a brazil, török sorozatokat, mert nem is nagyon kértek föl rájuk. Ezekhez az kellene, hogy folyamatosan, mindig biztosan ráérjek arra, hogy én legyek Juan Armando, nem tudom kicsodának a hangja. Egyszer voltam egy lovász szinkronhangja, de nagyon nehéz is volt velem mit csinálni, mert ha főpróba hetem van, vagy ha vidéken dolgozom, akkor engem sokkal nehezebb leegyeztetni. Ez a járulékos nehézsége az életemnek. Nyilván egyszerűbb megoldani azzal, aki csak ezt csinálja.
Nehéz összeegyeztetni a szinkront a színházzal? Kell kötni kompromisszumokat?
Kell, de szerintem ha az ember nagyon sok mindent csinál egyszerre, akkor ez mindig így van. Alapvetően színházi színész vagyok, de tulajdonképpen elég sok lábon állok, mert játszom, rendezek, koreografálok és ezek mellett nagyon szeretek szinkronizálni is. A színház és a szinkron pedig összefér egymással, főleg ha belegondolsz, hogy úgy indult ez az egész jó sok évvel ezelőtt, még az én gyerekkorom előtt, hogy a színházi színészek szinkronizáltak. Aztán szép lassan kitermelte ez a mérhetetlen mennyiségű tévécsatorna az újabb generációt. Az én fiatalkoromban a szinkronszínész mint státusz nem létezett, olyan színészek voltak, akik mellesleg szinkronizáltak is.
Miben kell mást csinálni a szinkronban, mint a színházban? Kíván mást?
Huha, ez egy nagyon nehéz kérdés. Azt gondolom, hogy aki jól szinkronizál, az nagyjából ugyanúgy bemozdítja a lelkét bizonyos helyzetekben, mint a színházban. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a szinkronizálás, amióta ilyen gyakran csinálom, sokat segített abban, hogy a színházban sokkal gyorsabban kapcsoljon a lelkem.
Az improvizációban?
Nem az improvizációban, hanem a blattolásban. A szinkronban nagyon gyakran kell blattolni (ismeretlen szöveget gyorsan értelmezni és felmondani – a szerk.). A színházi próbákon ez könnyebbséget jelenet, mivel van időd emiatt arra, hogy fölkészítsd a lelkedet, átpakold magad. A szinkronban borzasztóan gyorsan kell tudni váltani és ha komolyan veszed ezt, akkor nem csak a hangoddal váltasz, hanem művelsz valamit a lelkeddel, a szíveddel, az agyaddal.
Ez az, ami szerintem a színészet lényege. Ha ezt komolyan veszed a szinkronban, akkor treníroz arra, hogy a színházban is meg tudd csinálni. Azt gondolom, jót tett nekem, hogy sokat szinkronizálok, mivel a színházban sokkal naprakészebb vagyok. A naprakészséget úgy értem, hogy az adott pillanatban sokkal gyorsabban tudom a lelkemet egyik helyzetből a másikba átrántani.
Akkor kölcsönösen fejleszti a kettő egymást.
Igen, azt gondolom, hogy ha az ember tudatosan fejleszti magát, akkor az egyik jól hat a másikra.
