Ezt is ugyanolyan szívvel-lélekkel kell megcsinálni, mint bármi mást - interjú Czető Rolanddal

2015. június 22. - Jasinka Ádám

 A VIASAT és az SDI Media Hungary jóvoltából interjút készíthettem az egyik premier sorozat, a Z, mint zombi főbb szereplőinek magyar hangjaival. A Németh Krisztával készült beszélgetést ide kattintva tudjátok elolvasni. Ebben a cikkben napjaink egyik talán legtöbbet foglalkoztatott szinkronosával, szerintem az egyik legjobb fiatal férfi hang birtokosával, a többek között Havas Jont is szinkronizáló Czető Rolanddal készült interjút olvashatjátok.

 Czető Rolandot szerintem nagyon sokan, nagyon sok mindenben hallottuk már. A Trónok harca mellett szinkronizál a Modern család, az Amerikai Horror Story, a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? és a Lángoló Chicago című sorozatokban is. Ezek mellett rengeteg filmen, telenovellán és gyerekeknek szóló televíziós alkotáson is dolgozott már. Nagyon örülök, hogy találkozhattam vele és köszönöm még egyszer, hogy időt szakított az interjúra.

Mennyire ismered a Z, mint zombi című sorozatot? Nézed esetleg vagy csak munka közben látod?

 Csak munka közben. Megmondom őszintén, nem vagyok kifejezetten az ilyen zombis filmek vagy sorozatok rajongója, viszont amennyire lehet, munka közben ismerkedem vele.

A többi sorozatoddal mi a helyzet? Elég sok mindenben szinkronizálsz.

 Ahhoz, hogy dolgozni tudjunk egy sorozattal, mindenképpen ismernünk kell valamennyire a hátteret, azt hogy miről szól, vagy hogy hol tartunk a történetben. Ilyen szempontból mindenképpen követem azokat, amiket csinálok, de csak egy-kettő olyan van, amit a tévében is visszanézek.

Magyarul?

 Igen, többnyire szinkronnal.

Mik a kedvenceid?

 Kifejezetten szerettem például a Breaking Badet, de említhetném még a Trónok harcát, vagy az Outlander – Az idegen című sorozatot, amit most csinálunk épp az AXN-nek. Ez utóbbit ugyan nem nézem, de maga az alkotás tetszik, nagyon jó. Az a helyzet, hogy annyi mindent nézek munka közben, hogy otthon csak a legritkább esetben van kedvem sorozatozni.

czetoroland1.JPG

Van lehetőséged arra, hogy mielőtt belekezdesz egy szinkronos munkába, felmérd, hogy miről szól a történet?

 A rendező mindig elmeséli, hogy miről szól az adott produkció, de van, hogy én magam is utánanézek az IMDb-n és a többi, hasonló helyen, de egyébként előre nem látjuk soha az anyagot.

A mikrofon előtt szembesültök a karakterrel is?

 Igen, a felvétel helyszínén.

Nehéz így belehelyezkedni? Vagy egy olyannal azért egyszerűbb, akit már szinkronizáltál?

 Annyiból egyszerűbb, hogy már ismerem a színész eszköztárát, de ettől függetlenül ő is mindenhol mást játszik. Nagyon sokat segít, hogy a rendező a felvétel előtt elmeséli, hogy akit szinkronizálok, az mégis milyen szereplő. Sokszor előfordul például az, hogy nem a legelején kezdjük egy epizód felvételét, hanem mondjuk a közepén vagy a végén. Ilyenkor a szinkronrendező elmondja, hogy mi történt addig, hogyan és miért került a szereplőnk ide, ebbe a helyzetbe és mik a viszonyok.

Volt olyan, hogy néztél valamit eredeti nyelven és utána felkértek, hogy szinkronizálj benne?

 Ez egy érdekes kérdés. Talán nem volt ilyen. Ajánlottak sorozatokat, mondták, hogy ez vagy az tök jó, de nem vagyok nagy sorozatnéző, szóval nem igazán fordult ez eddig elő velem. Inkább az a jellemző, hogy ha valami munka közben felkelti az érdeklődésemet, akkor azt utólag meg is nézem.

Nem rossz úgy visszanézni azt, amin dolgoztál, hogy a nagy részét a történetnek már láttad egyszer?

 Ez attól függ, hogy kit szinkronizálok. Ha mondjuk egy főbb szereplőt és emiatt nagyjából láttam az egész produkciót, akkor csak az érdekesség kedvéért nézem vissza. Azoknál a sorozatoknál, ahol nem szerepelek annyit, vagy csak kisebb részeket – mint például a Trónok harcában vagy a Modern családban – érdekes végignézni az egész epizódot, azt hogy mi történt a jeleneteim között, mi vezetett az egyes eseményekhez, vagy hová tart az út.

Miket nem szinkronizálnál szívesen?

 Szívesen szinkronizálok mindent, bármi jöhet. Ha kihívnak egy szerepre, akkor adott a feladat, amit meg kell csinálni. Legyen szó animációról, filmről, gyakorlatilag teljesen mindegy, mert ha jó, akkor szinkronizálni is jó.

Műfajtól függetlenül?

 Igen, persze vannak az embernek kedvencei, amiket szívesebben néz, például egy szép kosztümöset vagy olyat, ami szépen vagy fényképezve, amiben jó a történet, jók a párbeszédek, mint mondjuk egy hosszú telenovellát, ami sokszor lehet, hogy a mi szokásainkhoz, a mi ízlésünkhöz képest kicsit kifacsart, kicsit más. De ennek is megvan a közönsége és ezt is ugyanolyan szívvel-lélekkel kell megcsinálni, mint bármi mást. Arra törekszünk, hogy minden mindig ugyanolyan jó legyen, de persze vannak, amik közelebb állnak az ember szívéhez.

Sokszor szinkronizálsz fiatalokat.

 A hangom predesztinál erre.

A Modern családban te vagy Mannynek a hangja, aki korban azért nincs annyira közel hozzád.

 (nevet) Igen, ez egy érdekes dolog. Kifejezetten szeretem ezt a sorozatot, a feleségemmel egyébként követjük is, egyike azon keveseknek, amiket végig is nézünk. Remélem, a nézőközönség megbarátkozott azzal, hogy én csinálom ezt a fiút, igyekszem a legjobbat kihozni a helyzetből.

Kellett valahogy hangban utalni arra, hogy fiatal a karakter?

 Hogyne, amennyit csak tudtam fiatalítanom kellett a hangomon. Igyekszem, hogy is mondjam, visszaidézni a fiatal önmagamat.

czetoroland2.JPG

Melyik a nagyobb kihívás, ha fiatalítanod vagy ha öregítened kell?

 A fiatalítás inkább könnyebben megy, mint az öregítés. Legalábbis nekem. Törekednek azért arra a rendezők, hogy olyan figurát osszanak rám, ami illik hozzám. Mindenkinek megvan a maga hangkaraktere, persze ezen belül is többfélét játszunk, de azt kell, hogy mondjam, az esetek kilencven százalékában én a jófiú vagyok. A rosszakat mások csinálják.

 Mindegyik szerep kihívás, mindegyikhez alkalmazkodni kell egy kicsit. Úgy szoktam ezt elmesélni, hogy ha meglátom a képet, akkor rögtön lesz a fejemben valami és az alapján szinkronizálom a figurát. Szokták kérni, hogy csináljam ezt vagy azt a hangot és akkor az olyan furán és hihetetlenül hangzik, hogy nem megy csak úgy. Ha viszont meglátom a képernyőn a szereplőt, akkor hozzá automatikusan jön.

A szinkronon kívül még mivel foglalkozol?

 Igazság szerint a szinkron a fő profilom, de egy-két kisebb társulatnál játszom is. Régebben zenés darabokat is csináltam, de most csak prózaiban szerepelek. Ezeken felül műsorokat is konferálok és elénekelek egy-két számot egy amerikai, hajózási társaságnál, akik itt, Budapesten szoktak kikötni.

A szinkron tekinthető a főállásodnak?

 Tulajdonképpen igen, bár végeztem az Általános Vállalkozási Főiskola Nemzetközi Tanulmányok Szakán, ahol külkapcsolatok szakirányon diplomáztam, azaz van „civil” foglalkozásom is, de mégis a szinkronra esett a választásom. Gyakorlatilag átszőtte az egész életemet. Már ötéves korom óta csinálom, idestova húsz éve és annyira a mindennapjaim része, hogy el sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak.

Mennyi időt töltesz egy nap szinkronnal?

 Ez elég változó. De szerencsére nagyrészt – és jobb esetben – az egész napot ezzel töltöm. Szerintem reggel nyolctól átlagosan úgy ötig-hatig, de akár hétig-nyolcig is stúdióban vagyok. Persze előfordulnak félórás vagy órás szünetek, amikor el tudom intézni az egyéb dolgaimat; ebédelek, vásárolok, ilyesmik. De hál’ Istennek - le is kopogom - szerencsés vagyok, hogy szinte mindig, egész napra jut munka.

Nem lehet ilyen tempó mellett kiégni?

 Nem, vagyis de, ki lehet, viszont én nem érzem így. Ez a munka más egy kicsit, mint a többi. Ahogy megyek át egyik stúdióból a másikba eltelik öt, tíz perc és egy teljesen más világba, más karakterbe csöppenek bele. Sőt, adott esetben, hogy ha egy stúdióban két produkciót is veszünk egymás után, akkor ugyanazon a helyen kell rögtön váltani, így ez szerintem mindig ad valami újdonságot, ami miatt rettenetesen változatos.

 Ezért mondtam, hogy el sem tudnám képzelni azt, hogy esetleg egy irodában ülve mondjuk pötyögnöm kelljen a számítógép előtt. Nyilván annak is megvan a maga változatossága és szépsége, de itt a szinkronban annyi emberrel, helyzettel és szituációval kerülünk kapcsolatba, annyi embert kell csinálnunk egy nap alatt magunkból, hogy ezek miatt szerintem nem lehet belelaposodni.

A hangod alapján fel szoktak ismerni az emberek?

 A legritkább esetben. Ennek szerintem egyébként az is az oka, hogy amint meglátok egy szereplőt a képernyőn munka közben, azonnal, tudat alatt idomul hozzá valamennyit a hangom. Később persze, ahogyan fejlődik a karakter megjönnek a nüanszok és egyre inkább belerázódom, de valahogy automatikusan elválasztódik a sima beszédhangom a szinkronostól.

 A gyerekekkel kapcsolatban egyébként előfordul, hogy azt mondják, hallottak már valamelyik rajzfilmcsatornán, de lehet, hogy ők koncentráltabban kapják a hangomat ezeken az adókon.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása