A TV2-nél szerintem akkor nyúltak volna csak ennél jobb formátumhoz, ha magát a Hell's Kitchen magyar változatát készítik el, mert ha van izgalmas és szórakoztató főzős reality, akkor a Pokol konyhája az. A műsor persze csak az első évadaiban volt igazán ütős, akkor hatott újnak és lendületesnek Gordon Ramsay stílusa. Az utóbbi évadokra ez már megkopott, a játékosok között ugyanazokat a stablonokat használják újra és újra, a műsor menete pedig ismétli önmagát. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy egy-egy jó szereplőválogatással nagyot lehet dobbantani és fel lehet húzni egy már-már avítt formátumot is.
A Hell's Kitchen mindenesetre nem lett volna rossz vállalkozás a TV2 részéről, szerintem van igény az ilyen üvöltözős, kiabálós, káromkodós, asztalt, berendezéseket rugdosós műsorra, ahol a plafonig járatják a drámát, de mivel nincsen Magyarországon egy Gordon Ramsay, utánozni pedig nem szerencsés, ezért akarva-akaratlanul is elvesztette volna az egyik stílusjegyét a műsor. Az angol sztárszakács nevével fémjelzett műsorokkal kapcsolatban azonban mindegyikről elmondható, hogy ő maga adja meg ezeknek a lényét és más emberrel a középpontban csak nagyon ritkán szokott működni bármelyik is. A TV2 részéről ezért is kockázatos ez a lépés, mert szerintem sokan ismerik már A konyha ördöge eredetijét, így pedig kritikusabbak is tudnak lenni, ha nem cikkekben vagy fórumokon, akkor a távirányítóval.
Az első rész alapján pedig van is mit szóvá tenni. Nem azt mondom, hogy csapnivalóan rossz volt, de rengeteg olyan jelenet, történetszál volt benne, amiről sütött, hogy előre megírták és látszott, hogy csak a dráma kedvéért vagy csak a mert kell, hogy ilyen is legyen alapon szerepeltettek bizonyos embereket. A műsor lényegét adó civil szereplők miatt a legtöbb jelenet felidézte azt, amikor bejött Magyarországra a dokureality műfaja és egyre másra ontották magukból a kereskedelmi tévék ezeket, az amatőr színészeket, a kamera előtt nem önmagukat adó embereket felvonultató műsorokat. Ez A konyha ördögében rendkívül kínosnak hatott, mert az nem is baj, hogy van előre megírt forgatókönyv, kell is, hogy a drámát is adó katartikus végkifejletnek megágyazzanak, de ezt ne olcsó eszközökkel, ne már sokszor látott fordulatokkal és ne a kamera előtt feszengő emberekkel csináltassák.
A műsor lényege ugye az, hogy a séf, jelen esetben Bereznay Tamás elmegy egy olyan étterembe, ahol valami nincs rendben, vagy anyagilag nem állnak a toppon vagy egyszerűen semmi sem klappol. A séf a tapasztalatát, kreativitását, átalakító csapatát felhasználva rendbe vágja az éttermet, utat mutat a tulajdonosoknak, a szakácsoknak, a személyzetnek, hogy hogyan kell jól csinálniuk a munkájukat. A konyha ördöge egy jó formátum, meg van benne minden, ami a szórakoztatáshoz kell, dráma, feszültség, verseny az idővel a megnyitó miatt, vita a tulajdonosokkal, a személyzettel és persze a kérdés, hogy mihez kezd az étterem a kapott segítséggel. Az első rész alapján a magyar változat nem tudta kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket, mindent érintettünk, arcunkba kaptuk a drámát, de egyik sem tudott igazán hatni rám, mint nézőre, mivel nem csak, hogy csapkodtak a jelenetek között, hanem semmit sem mutattak meg részletesen.
A konyha kritizálására szánt jelenetek hosszúak voltak, de élvezetesek, a szakácsnők gondolkodásának átalakítása, a velük való konfrontáció viszont döcögős volt, érezhetően mind a séf, mind ők kínosan érezték magukat, a képernyőről legalábbis ez jött le. A tulajdonos civil lévén nem tudta a szerepét úgy játszani, hogy ne látszódjon, hogy előre megírt fordulatokat használ, de nem csak őt szeretném kiemelni, mivel a többi szegmens is forgatókönyvszagú volt. A menü rendbeszedéséből, ami talán a legfontosabb lett volna az étterem esetén semmit sem mutattak. Nem volt menütervezés, nem voltak nagy főzések, pedig mutattak recepteket, technikákat, de ezeket sem elég részletesen vagy megjegyezhetően és nem volt főpróba sem. Az egész alatt azt éreztem, hogy gyorsan ide, gyorsan oda, meg még ezt is, hu, gyorsan még ezt, kész, rendben.
A műsor alapvetően nem lenne rossz, sőt, a főszereplő séf, azaz Bereznay Tamás meglepően jó választásnak tűnik, laza, beazonosítható stílusa van, nem akar Gordon Ramsay lenni és elviszi a hátán a műsort. Ezért jár a piros pont, de a többiért nem nagyon lehet megdícsérni a műsort. A konyha ördöge első része eltért az amerikai verzióban megszokottól, eltolták az érdemi változásokat bemutató jelenetektől az arányt a dráma, a veszekedés felé, ami ugyan kell ezekbe a műsorokba, de megfelelő háttér, alapozás nélkül nem sokat ér egy-egy vita vagy konfliktus. A TV2-től ez a műsor mindenképpen egy üdítő lépés, de sajnos túl nagy volt elsőre ez a cipő és a beletömött újságpapír nem könnyítette meg a járást benne.
