Az első rész megnézése után nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez a sorozat tetszik-e egyáltalán, és azt kell mondjam, hogy a második epizód sem segített ezen. Az a helyzet, hogy nagyon felemás a színvonal és nem csak a részek, hanem a jelenetek között is van egyfajta minőségbeli különbség. Az egyiket élvezem, szórakoztat és nevetek rajta, a másikon pedig feszengek és én érzem magam kínosan a poénok miatt.

 A Fapad stílusával nincs problémám, de nem jelenteném ki, hogy kedvencem az áldokumentarista megvalósítás, viszont ha jók a karakterek és jó a történet, akkor egy kikacsintás a néző felé tud nagyon is vicces lenni. A probléma viszont az, hogy az első két rész alapján a szereplőket egy-két kivételt leszámítva nem sikerült izgalmasra, érdekesre és viccesre megrajzolni.

 A legtöbb jeleneten én nem nevettem és ez még nem is lenne annyira nagy baj, persze tudom, hogy egy olyan sorozattól, ami kimondottan szórakoztatni akar ez elég nagy probléma, de sokszor egy érdekes esemény vagy mozzanat át tud lökni az ilyen üresjáratokon. A Fapadban viszont sok az olyan történet, ami unalmas és erőltetett, vagy pedig maguk a szereplők olyanok, hogy a falat kaparom, ha megszólalnak. Nem akarok senkit sem megbántani, se a színészeket, se a készítőket, de ha nem ez volt a cél, akkor kijelenthetjük, hogy ezek miatt nem engem akar a sorozat megszólítani.

 Ami miatt viszont nem mondanám, hogy annyira rossz lenne a Fapad vagy éppen humortalan az pont két szerintem fantasztikusan eltalált karakter. A vezérigazgatót alakító Anger Zsolt és a biztonsági főnököt nagyon jól hozó Andrássy Máté az a két ember, akik elviszik a hátukon a sorozatot. Az ő jeleneteiknél van az, hogy a testbeszédükkel, az arcjátékukkal többet szórakoztatnak, mint más szereplők egy jól kitalált beszólással. Nem tudom, hogy az írók őket érzik-e a legjobban, vagy a színészek miatt tetszik-e ennyire ez a két figura, de magasan a legjobban sikerült szereplői a történetnek.

 A Fapad mindenképpen egy jó ötlet, mert ilyesmi magyar szitkomra is szükség van és láthatóan kreativitásban sincs hiány, de valamiért mindig kisiklanak a jelenetek. Azt érzem, miközben nézem a sorozatot, hogy sok esetben csak dobálóznak az eseményekkel és ha az egyikkel sikerül is eltalálniuk a nézőket, akkor a következő már ismét mellékvágányra tereli a közönséget. A történetben van lehetőség, reflektálás a magyar társadalomra, ez jó is, de sajnos sok az olyan jelenet, ami lerontja az összképet.