A Csillag születikbe és a hirtelen, a kalapból előhúzott táncos műsor történetébe nem mennék bele, de tény, hogy a műsor nézettségbeli sikertelenségének ez a kapkodás volt az egyik oka. A szereplőket nem tudták időben kiválasztani, ezért nem is adták élőben az epizódokat, hiszen az előre betáblázott előadásokat, fellépéseket és egyéb munkákat nem tudták és szerintem nem is akarták lemondani a versenyzők.
A formátum hirtelen bevetésének a másik hátránya pedig maguk a műsorban szereplők voltak. Vagyis ez nem igaz, meg sarkítok is, de a nézettséget megnézve azt látjuk, hogy nem hozták lázba a nézőket ezzel a felhozatallal, pedig azt nem lehet mondani, hogy ismeretlenek táncoltak volna ebben a szezonban. Persze, nem celebek botorkáltak a színpadon és lehet, hogy azzal bukott is egy kicsit a csatorna, hogy az átlag tévézőnek nem volt kit kibeszélnie és nem volt kin szörnyülködnie. Ez bizony tanulságos mind az RTL Klub számára, mind pedig a magyar társadalomra nézve. Az utóbbi lehet, hogy túldimenzionált, de én azt látom bele, hogy az embereknek, bármennyire szidják a celebeket, igényük van rájuk. A tévétársaságok pedig ezek után nem csoda, hogy a legtöbb műsorukat erre a faktorra hegyezik ki.
A Szombat esti láz egyik idei újdonsága a felvételről leadott részeken kívül az volt, hogy nem volt kiesés. Ez egyfelől lehet jó is, mivel a nézők a kedvenceiket az egész évadban láthatják, másfelől viszont nem éreztem azt, hogy ez egy verseny lenne, ami tekintve, hogy eredendően az lenne, nem épp dicséret. Vitatkozhatnánk, hogy mennyire volt jó az ötlet, de én örültem annak, hogy nem estek ki a táncosok, mivel lehet, hogy a fináléban nem láttuk volna Makranczi Zalán szürreális előadását vagy Szabó Győző és Rezes Judit közös táncát.
A másik újítás, ami szintén eltért az eddigi évadokban megszokott rendszertől az az epizódonkénti színes felhozatal és az ehhez társuló bővebb táncválaszték volt. Az első négy évadban azt láttuk, hogy minden részre ki volt osztva egy vagy két, egymástól eltérő stílusú és dinamikájú tánc és a versenyzők ezek közül választottak. Majd emiatt egymáshoz is tudtuk mérni a produkciókat. Az idei évadban viszont mindenki más stílust táncolt és ezáltal sokszor inkább volt kusza a műsor, mind színes és érdekes. A rendszerességet itt jobban szerettem az első négy évadban.
Ennek ellenére voltak rendkívül élvezetes és szórakoztató, valamint nagyon szép és érzelmes produkciók. A szezon talán legnagyobb meglepetése mindenképpen Rezes Judit volt számomra. Rendben, mondhatjátok, hogy nem volt nehéz úgy jól táncolni, hogy tanult balettozni, de kérdem én, van olyan kikötése a műsornak, hogy csak olyanok vehetnek részt benne, akik életükben kettő lépést sem tettek meg koreográfiában? A színésznő igaz ugyan, hogy az egyik visszatérő szereplőt, Imolát alakítja a Munkaügyek - IrReality Show című köztévés sorozatban, de kvázi ismeretlenként vett részt a műsorban és nem hazudok, ha azt mondom, hogy a közönség kedvence lett. A döntőben nagyon jól táncolt, talán az évadban a legjobban, nem csoda, kell ehhez a színészi tehetség is, de az összes részben mindig ő és táncpartnere, Lehoczky György voltak a legjobbak.
A másik, aki meglepett az Makranczi Zalán volt. A hangját ismerjük és kedvelem is, de a műsorban megmutatta, hogy milyen is valójában és én jól szórakoztam azokon, amiket a próbateremben vagy a táncparketten csinált. A fináléban volt a legjobb, de a dél-koreai zenére előadott robottánc azt hiszem a műsor legfurcsább és legbizarrabb produkciója lett. Viszont, ha már furcsa és bizarr táncokat említek, akkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy sok koreográfia igencsak megújította a klasszikus táncokat. A legjobb példa erre Rezes Juditék erőszakosabb és Szinetár Dóráék steppes keringője. Mind a kettő zseniális volt.
- Versenyeztem már, a műsort is vezettem, most zsűrizek, jövőre azt hiszem a parkettát fogom lerakni.
A zsűri hozta a formáját, Keleti Andrea és Esztergályos Cecília ugyanolyan volt, mint az előző szezonban, s Jáksó László sem árult zsákbamacskát. A poénjai az első részben furcsák, a stílusa pedig szokatlan volt egy ilyen műsorban, de mégis belejött a szerepbe és amikor nem poénkodott, akkor meglepően értelmes gondolatokat mondott. Az értelmes alatt azt értem, hogy nem ökörködött és nem is froclizta a versenyzőket. Jó, Máté Kriszta azért kapott pár beszólást. A negyedik zsűritag, Csonka András versenyzett és nyert is már, a műsort is vezette, most pedig az ítész szerepét szánták neki, amiben nagyon jól vizsgázott. Humoros volt, kritizált is, ha kellett, és dicsérni is változatosan tudott. A műsort Ördög Nóra vezette, aki valami hihetelenül profi és megkockáztatom, hogy talán az egyetlen olyan női műsorvezető, akinek tényleg a kisujjában van minden. Jó, finomítok, az egyik ilyen, de tényleg lenyűgöző, hogy a KölyökKlub óta milyen sokat fejlődött.
Az évad, ha összességében nézem, akkor picit unalmasabb volt, mint az előző, de mégis meg volt a maga varázsa, ami máshogy, mint eddig, de szórakoztatott. A letisztultabb, kevésbé ünnepélyes és szertelenebb szezont valahogy nem kedvelték meg a nézők, lehet, hogy azért, mert nem lehetett szavazni. Ki tudja, lehet vannak olyanok, akiknél ez is egy tévézési szempont. Az ötödik évad tehát jó volt, ha ezt az irányt folytatja az RTL Klub, akkor sokat tanulhat abból, hogy mégis mire van szüksége a tévézők zömének. Persze nem biztos, hogy a következtetés javítja majd a színvonalat.
