Az RTLII-n, az első beköltőző-show-val pazar nézettséget hozó reality hatodik szezonja is kapja az ívet rendesen nem csak a híroldalak és blogok kommentjei, de a Facebook hozzászólások között is, s egyfajta divat lett az, hogy mindenki értelmiséginek feltüntetve magát a legalantasabb káromkodásokat felvonultatva leszólja az RTL Klub, hovatovább, a magyar tévéadók saját gyártású műsorait. Gondoljunk bele, hogy a hozzászólók között nem csak a Való Világ, hanem az Éjjel-nappal Budapest, a Magánnyomozók, A gyanú árnyékában, a Családi titkok, a Szabadság tér '89 is hasonló indulatokat váltott ki, s egy célt tűztek ki a komment vitézek maguk elé; pocskondiázzunk, fikázzuk le azt, ami saját gyártás, magyar műsor, mert egyrészt nem érhetnek fel intellektuálisan és minőségben az olyan műsorokat gyártó Amerikához, mint a Big Brother, a Survivor, A nagy Ő, vagy bármelyik modell- és divattervező reality, másrészt amit a magyar kereskedelmi csatornák műsorokra tűznek, az csak népbutító, erkölcsromboló és szenny.
A legfőbb indok a VV föld színéről történő eltakarítására és az egész magyar kereskedelmi televíziózás sóval behintésére az, hogy rossz példát mutat a befolyásolható csemetéknek, mivel csak a bűnözést, az ivást, a dohányzást, a cselszövéseket és az elfogadott etikai normák felrúgását mutatják, s ezt állítják be követendő példának. A legtöbben pedig úgy gondolják, hogy egy megoldás van, be kell záratni ezeket a tévécsatornákat, mivel bűnt követnek el az emberiséggel szemben, egyenesen lázítják őket azzal, hogy az átlagemberek problémáit, életét viszik képernyőre, s minőségtelen vacackokat csinálnak az amatőr szereplők az alacsony költségvetés miatt.
A kritikákban és a műsorok ellen való felszólalásokban azt nem értem, hogy egyes embereket, miért zavar egy tévéműsor, egy olyan termék, amiről nem kötelező napi szinten beszélni, és legfőképpen nem kötelező nézni. Miért gondolja sok ember magáról azt, hogy az ő erkölcsi normái, az ő világlátása és ízlése egyezik a többi magyar emberével, és azzal, hogy ha a sárga földig lehord egy tévéműsort és a benne szereplőket minősíthetetlen jelzőkkel illeti, akkor bizony jót cselekedett, hiszen a befolyásolható tévéző gyerekek pártját fogja. Miért gondolja sok önjelölt tévékritikus és minőségellenőr, hogy a magyar televíziós piac a világ legszínvonaltalanabb és legkultúrarombolóbb médiája, amikor a magyar saját gyártású műsorokon kívül az amerikai piac egy részét ismeri csak.
Az Éjjel-nappal Budapest volt legutóbb az az RTL Klub-os műsor, ami kiborította a bilit sokaknál, mivel olyan dolgokat mutatott a fiatalok életéből, amikről mindenki tudott, de ilyen direkt módon még nem találkozott velük. Gondolok itt az utcán, ittasan ordibáló, albértletet diákhitelekből, diákmunkákból fenntartó, a saját életét tervező és a saját egszisztenciáját megteremtő fiatalokra, akik ebben a műsorban egyrészt szerepet játszanak, másrészt semmi rosszat nem csinálnak. Nem lövöldöznek, nem vernek össze másokat csak azért mert nem heteroszexuális, mert nem ősmagyarok, nem törnek be idős emberekhez és nem rabolják ki a sarki trafikot, csak élik az életüket, amiben vannak konfliktusok, s ezekre a helyzetekre kap a néző egy megoldást. Az az ember, aki egy ilyen műsort károsnak tart a gyerekek személyiségfejlődésének szempontjából az először nézze meg, hogy hány éves is az a gyerek, akinek csorbát szenved a viselkedése, mert ha bizony a korhatár besorolás szerint neki nem lenne szabad megnéznie ezt a műsort, akkor biztos, hogy a tévécsatorna a hibás? Ők kiteszi a sorozatra, reality-re a korhatárkarikát és innentől a gyermek szülein a felelősség, hogy megfelelőnek tartja-e az adott produktumot arra, hogy az általa nevelt és tanított gyermek megnézze azt.
A média pöcegödrének tartott Való Világ pedig a szokásos indulatokat váltotta ki az emberekből, vagyis azokból, akik hangot adtak kifogásaiknak, véleményüknek az interneten. Azzal érvelnek, akik levennék a képernyőről ezt a reality-t, hogy egyrészt azt tanítja a fiataloknak, hogy felesleges dolgozni, tanulni, elég csak jelentkezni ebbe a valóságshow-ba, s nem csak, hogy igyen ellátást, de lakást, ruhákat és népszerűséget is kap az, aki villalakó, másodsorban a szereplők iskolázatlanok és hülyék, azaz, nem beszélnek szépen magyarul, káromkodnak, nem viselkednek úriemberhez, úrikiasszonyhoz mérten és olyan életvitelük van, ami nem csak saját magukra, de az őket nézőkre is káros. A Való Világ pedig nem több egyszerű szórakoztató műsornál, amiben a szereplők a verseny első helyéért taktikáznak, trükköznek, s direkt játszák az eszüket, veszekednek, hiszen a nézők azt szeretik, aki a leginkább zajos, aki a legtöbb hülyeségben benne van, akit a legszórakoztatóbb nézni, vagy épp akit a legjobban lehet gyűlölni. Azok a játékosok, akik nem provokálnak, a kultúra követeként aposztrofálják magukat és normálisan viselkednek nem lesznek izgalmasak, érdekesek a nézők számára, azaz a nézők nem az átlag embert, azaz nem saját magát szeretné viszontlátni, ha bekapcsolja a tévét. A versenyzők pedig úgymond a nézők szórakoztatásában látják a siker kulcsát, s ezért vesznek fel olyan szerepet, ami lehet, hogy teljesen elüt attól, amilyenek a való életben. Emiatt nem kell véresen komolyan venni semmit, amit a reality műsorokban mutatnak, s ezeken felesleges háborogni, iskolázatlannak nevezni olyanokat, akiket nem is ismerünk. A Való Világ nem a legszínvonalasabb műsora a magyar televíziózásnak, de aki nem gondol bele mindenféle összeesküvés-elméletet, s nem idegesíti fel magát rajta, annak egyszerű szórakozás is lehet.
Fotó: Bársony Bence
