Az első részek nem igazán jöttek be, s többször elgondolkoztam azon, hogy a magyar bloggerek (a külföldieket nem olvasom) miért vannak elájulva ettől a sorozattól, amikor nem igazán van benne fantázia. Angolul három vagy négy rész után kaszáltam, mert egyrészt nem mutattak semmi izgalmasat az írók, másrészt a depresszív hangulat, amitől sokaknak a hideg futkos a hátán csak az első epizódokban volt nyomasztó. Amikor az M1 magyarul is képernyőre tűzte a sorozatot mondtam, hogy ha most se tetszik, akkor ez bizony nem nekem való széria.
Az egyébként korrekt magyar szinkronnal is csak három részt néztem meg, de felirat nélkül, a történetre koncentrálva se volt semmi izgalmas, érdekes, amivel a készítők rávettek volna, hogy a következő epizódba is belelessek. Aztán csak tovább néztem magyarul, de nem valami csavar vagy kritika miatt... Vicces, de a dupla kasza és a berendelés után azt gondoltam, csak nem lehet olyan rossz ez a sorozat. Persze mondhatjátok, hogy a magyar blogok leírták, ez zseniális, de a kritikák, dicsérő írások nem igazán tudnak befolyásolni, mivel futottam már bele piedesztálra emelt szörnyű sorozatba és földbe tiport remekműbe is.
A történet lassan indult be, de nagyon jól alakították a szálakat, s egyre jobban kezdett érdekelni, az, hogy mégis ki a fene a gyilkos. A The Killing a Broadchurch-csel ellentétben nem csinálja azt, hogy minden központi karaktert besöpör a gyanú árnyékába, hanem finoman letisztázza a szereplők viszonyát és két fő tettes-sejtést kaptunk az évad során, vagyis két szereplőt akikre az írók megpróbálták ráhúzni a vizes lepedőt. Persze a többieket is elővették és én jó nézőhöz mérten minden karakterre rámondtam, hogy ő a gyilkos.
Azt el kell ismernem, hogy igényes dráma és vérbeli krimi ez a sorozat, csak meg kell találni a közös hullámhosszt vele. A részeket és a történetet nem részletezném, mert ledarálva nem tudnám epizódokra bontva, de egyben se elemezni a látottakat. A két főszereplő, Linden és Holder tetszenek, a köztük levő interakciók annyira nem nyűgöztek le, de a dinamikájuk remek. A többi színészről is elmondható, hogy sem rajtuk, sem a karakterükön nem múlik a minőség, hiszen pazarul dolgoznak.
Az első évad történetét amilyen óvatosan bontják ki az írók annyira összeszedett és átgondolt. Habár a depresszív hangulat mint ha csak az első epizódokat jellemezné, remekül használják az esőt, a hideget és a szürke színvilágot, s az évadzáró epizódok egyes jelenetei kemény thrillerekbe is beillettek volna. Persze ezek mit se érnének a háttérzene nélkül, amit megint csak dicsérni lehet.
A finálé cliffhangere nem csapott arcon, de a repülős jelenet igencsak tetszett. A The Killing azért is jó néznivaló, mert gondolkodtatja a nézőt, vagyis lehet csak én morfondíroztam el a részek alatt a következő lépésen, a gyilkos kilétén, de jó volt nem csak nézni, hanem beleélni magam a sorozatba. Pimasz sorozat ez, mert egyik rész végi cliff se olyan hű de baromi izgalmas, de mégis az egész rejtély olyan jól van felépítve, hogy érdekel a következő epizód.
Értékelés: A készítők szerencsére nem írtak a történetbe felesleges bohóckodást, a karakterektől idegen lépéseket, s úgy árnyalták a szereplőket, hogy ezek a történet szempontjából nem, de a sorozat szempontjából fontos részletek nem vették el a játékidőt a központi ügytől. A gyilkosra azt tippelem, hogy a kampánystábból fog kikerülni, de aki megnézte a második évadot, kérem ne spoilerezzen.
7/10
