A közszolgálati adó saját gyártású szitkomját sokszor dicsértem és kiáltottam ki a legjobb magyar sorozatnak, ami amerikai vígjáték sorozatoknál is jobb. Na, ez eddig igaz is volt, úgy a harmadik évadig, mivel az új szezon több mint botrányos. A Munkaügyek többek között azért is az egyik kedvencem, mert a poénok elsőre nagyon ütnek, ha pedig újranézed az epizódokat, akkor apró finomságokat, ötletes megoldásokat fedezel fel, amikkel kiteljesedik az adott rész története, humor-felhozatala.
Az új etap viszont kritikán aluli; maga az első rész se hozta azt a szintet, amit megszokhattunk, de nem gondoltam akkor a kaszára, mert a szitkomoknál egy-két filler epizód simán belefér. Aztán megnéztem a következő négy epizódot és azt a konklúziót vontam le, hogy ez a Munkaügyek nem az a Munkaügyek, aminek második szezonos jelenetein sírva nevettünk. Egyszerűen azt mutatja a sorozat, amit a tucattermés szokott Amerikában; megkopott, unalomig csavart karakterek és sablonos, önismétlő történet.
Lehet, hogy én nem tudtam ráhangolódni a tegnapi részre, és mindenki más a bokáját körbe..., akarom mondani, kellemesen szórakozott, de bármennyire kedvelem ezt a sorozatot, bizony a parkoltatás gondolata megfordult a fejemben. A kasza nem annyira, mivel kaptunk két bitang vicces évadot, ami nem lehetett véletlen.
A karakterek fakítása nem is lenne nagy probléma, mivel bejáratott szereplőknek nem kell harsánynak lenniük, hogy a néző értse a köréjük írt poénokat, helyzetkomikumokat. De a Munkaügyesek átestek a ló másik oldalára, azzal hogy takarékra vették az összes szereplőt, s egysoros, poénmentes párbeszédeket, erőltetett, csípős szófordulatokat kapunk, amik önmagukban nem viccesek. Az a plusz, amit maguk a szereplők adnak a jelenthez elveszett a butítással, egyszerűsítéssel. A jól kidolgozott karakterek helyett pedig a történet nem tudja eladni a részeket.
Az első négy epizódban habár nem kaptunk zseniális gag-eket, a történet azért volt olyan jó humorforrás, hogy szórakozzunk. De az ötödik részben kaotikus volt a helyzet, mivel értelmetlenségeket, kusza összevisszaságokat láttunk, amit az amúgy poénos vendégszereplők se tudtak szórakoztatóvá tenni. Faarccal néztem végig az iroda aktuális ügyét és egy-két ötletes megmozdulást leszámítva semmi se jött be.
Az egyik szereplőt az előző részben kiírták a sorozatból, de nem spoilerezném el, kit, mindenesetre nem maradtunk új karakter híján. Így, hogy kevesebben lettek, azt hittem az írók visszatérnek az első évadokban mutatott élvezetes interakciókhoz, pörgős szócsatákhoz, élcelődésekhez, azokhoz a jelenetekhez, amikor egymást osztották ki a kollégák. Azonban kaptunk egy elsőre sótlan (nem a színész hibája) és érdektelen munkatársat, akinek a bemutatását az epizód végén le is zavarták.
Nem tudom, hogy a Rádiókabaré, a Showder Klub és egyéb fellépések mennyi kreatív gondolatot vesznek el az íróktól, de amilyen jól oldották meg a szereplések és a sorozat közti kontrasztot a második évadnál, az új szezon annyira siklik félre. Persze mondhatjátok, hogy könnyű okoskodni, írjak én jobbat, és elhihetitek, nem tudnék és nem is akarok ezzel foglalkozni. Az élmény, amit a trió humora nyújtott az unalomig emlegetett első két évadban megsüvegelendő, s ezért is vagyok csalódott, amiért ilyen ez a harmadik etap.
Értékelés: A vendégszereplők jók voltak, viccesek nem, de jók voltak. A történet hektikus és élvezhetetlen, a karakterek közti dinamika pedig árnyéka az előző évadban látottnak. Az ötletes megoldások tetszettek volna, ha nem lettek volna ennyire bizarrak.
4/10
Képek forrása: Munkaügyek - IrReality Show Facebook oldal
