Az NBC idei szezonra tervezett nagy dobása ez a sorozat, már csak a high concept felépítés és a lehetőségek tárházát kínáló alapötlet miatt is. Arról nem is beszélve, hogy a főszerepet az egyik legtehetségesebb tévés férfi színész, James Spader kapta, aki bizony az egyetlen pozitívum ebben a katyvaszban.
A The Blacklist első része felvonultatja a tankönyvekben szereplő összes klisét és előre gyártott formulát. Egyszerűen nem tudok napirendre térni afelett, hogy az egész rész alatt egy másodpercig se izgultam, egyik szereplővel se tudtam azonosulni és már olyan drámát akartak a torkunkon lenyomni, amit az évad közepén szoktak előszedni az írók. Pont azért, mert ilyesfajta történetszövéshez, karakterdinamikához az kell, hogy a néző ismerje a szereplőket, mivel kétdimenziós figurával az abszolút sorozatkezdő se fog együtt érezni.
Persze lehet, csak nekem vannak nagy elvárásaim, mivel a The Voice felvezette sorozat nem csak, hogy bitang nézett, de meg is kapta a plusz kilenc részes berendelést, amivel huszonkét epizódosra bővült az első szezon. Az egész pilot olyan volt, mint egy rosszul megvágott akciófilm. Az amúgy másfél, vagy két órás történetet fogták és a végletekig leegyszerűsítették, kidobáltak belőle minden körítést (amikkel egyébként a szereplőket mélyítették volna), ezzel pedig azt érték el, hogy egyik történetszálnak se lett súlya.
Mind a gonosz karakterek, mind a dráma faktorra rágyúró szálak vakvágányra futottak, egyszerűen semmi se stimmelt. Tudom, könnyű innen okoskodni, de én két részes első epizódot csináltam volna, vagy legalább kinyújtottam volna egy órásra. Mert így annyira zsúfolt és néha értelmetlen volt, hogy csak a szemöldökömet húztam; ez mi ez? James Spader nélkül szerintem elsüllyedne ez a sorozat, vagyis én nem nézném, mivel semmi sincs benne az alapötleten kívül, amire azt mondanám; a csudába, ez de tetszik.
Nem tudom, hogy csak a pilot volt-e ilyen zűrzavaros, csapkodó és drámaiatlan, de ez még országos sorozattól is kevés. A legnagyobb hiba az, hogy olyan dolgokat akarnak a nézőknek megmutatni, amikhez a főszereplőn kívül egyik figura sincs eléggé kidolgozva. Ez bosszant egy picit, mert a drámák közül látatlanban a The Blacklist érdekelt a legjobban, és lehet ezért is csalódás ennyire.
Ami még böki a csőröm az az ügynöknő, aki közelében sincs a főszereplőnek, se karakterileg, se színészileg. Az utóbbi annyira nem is probléma, belejön és akkor a párosítás is működni fog, de az előbbi katasztrófa. A szerep nem csak, hogy ezerszer látott sorozatelemekből épül fel, de értelmetlenségeket is csinál. Egyik jelenetben értetlenkedik, a másikban újoncként úgy viselkedik, mint aki törzsgyökeres FBI-os, utána meg kifordul magából. Persze ezt megértem, a történet megkívánta, de akkor is, ennek a szereplőnek nincs beazonosítható jegye. Olyan, mintha maguk a készítők se tudnák, hogy most akkor a családját védő, de abszolút kezdő ügynök vagy harcias és talpraesett szuka legyen.
Értékelés: A negatív kritikákat fél szemmel olvastam, mert egy; nem akartam spoilerbe futni, kettő; nem akartam, hogy befolyásoljanak. De látva az első részt igazat adok azoknak, akik leszólták a The Blacklistet, mivel se füle se farka. Komolykodni és drámázni akar, de mindezt fakó és kétdimenziós szereplőkkel és butított üggyel teszi. A főszereplő James Spader és az érdekes alapötlet pedig nem fogja eladni a szériát, ha az írók nem mutatnak valami ütőset.
4/10
