Az új sorozatokkal hadilábon állok, s tudom, hogy a magam érdeke is, hogy megnézzem az első részüket (bármelyik lehet a következő kedvencem), de vagy az alapötlet riaszt el, vagy annyira semmilyen a pilot, hogy írni se lehet róla. Ez utóbbi blogolás szempontjából rossz, mivel egy jót, ugye értelemszerűen lehet dicsérni, egy rosszat meg lehúzni, ha olyan, de egy közepes, se jó, se rossz sorozatról én nem sokat tudok mondani.
A The Crazy Ones és a Sleepy Hollow az a két újonc, amiknek az első három részét megnéztem és körvonalazódik, hogy mennyire tetszik, mennyire érdekel, és van-e benne olyasvalami, amit megkedveltem, legyen szó akár színészekről, akár hangulatról.
THE CRAZY ONES
Ez a sorozat az, aminél nem foglalkoztam az alapötlettel. Adott volt Robin Williams és David E. Kelley, nekem pedig ennyi elég volt, hogy tudjam, ez érdekel. Az első részre ráfeszültem és mikor csak szórakozni akartam, akkor nagyon is tetszett. A második rész minőségre egy kicsit csökkent, de a humora még mindig jó, és más karaktereknek is teret engedtek (milyen jó jeleneteket is csináltak), de valahogy az első részes baromi élvezetes hangulat mintha megkopott volna. A harmadik rész pedig hozott egy igen látványos színvonalbeli csökkenést, a szereplők ténferegtek, poén se nagyon volt. Se kedves jelenet, se vicces szituáció, semmi. Az első részt is inkább negyven perces dramedy-ként néztem volna meg, olyasmiként mint a Boston Legal-t. Ugyanis a harmadik rész inkább volt egy felénél abbahagyott dramedy, mint szitkom, és emiatt bizony el kezdtem a sorozat kaszálásán gondolkodni.
1x01: 8/10 1x02: 7/10 1x03: 6/10
SLEEPY HOLLOW
Az első epizód piszkosul jó volt. Zseniális hangulat, látványvilág és kidolgozott szereplők. Imádtam, nem is beszélve a főszereplő angol kiejtéséről. Pikáns humora van, ami nem merül ki annyiban, hogy Crane rácsodálkozik minden modern eszközre. A második rész az elsőhöz képest nekem unalmasabb volt, picit butábbnak is tűnt a történet, de a hangulat továbbra is eladja a szériát a misztikus vonallal együtt. A harmadik rész viszont nem annyira a Nemzet aranya-féle kalandoros vonalat emelte ki, hanem picit a misztikumot, a rejtélyességet és az ijesztgetést. Az első epizódhoz hasonlóan ez is félelmetesebb volt, és annyira nem is éreztem epizodikusnak a történetet. Az írók nem hagyják leülni az eseményeket, nem unalmas, habár nem is pörög annyira, mint az első részben. Az történet iránya tetszik.
1x01: 8/10 1x02: 6/10 1x03: 7/10
