A magyar televíziós piac utóbbi idők, szerintem, legjobb alkotása a Munkaügyek. Nem csak azért gondolom ezt, mert az egyetlen, jelenleg is futó szitkomról van szó, hanem mert kiemelkedő, vicces és átgondoltabb, mint a legtöbb amerikai tucatkomédia. Az író hármas pedig eljutott odáig, hogy kenterbe verjék az őket is népszerűvé tevő Showder Klub-ot, és tovább növeljék a humor elitjének otthont adó Rádiókabaré presztízsét, ugyanis képesek a fellépéseiket és a sorozatot egyensúlyban tartani.
Az első évadban bizony volt, hogy megszóltam a sorozatot, hogy erőltetett, volt, hogy megszokásból néztem és nem mindig klappoltak a jól megírt szereplők sem. A második évadban pedig nincs ilyen. A karakterek kiforrtak, a történet remekül felépített, a random ökörségek zseniálisak és mind a huszonnégy epizód gyöngyszem.
A humor szerintem javult, az első évadban is voltak hangosan felröhögős poénok, idióta helyzetkomikumok, de láttuk ennek az ellentétét, a néha sótlan jeleneteket is. A második etap viszont kiválasztott egy színvonalat az évadkezdésben, ami alá nem is ment. Annyira telitalálat volt szinte minden, hogy el se hinnénk, hogy magyar sorozatról van szó, ha nem ismert magyar színészek játszanának benne. Felmerülhet a kérdés, hogy mikor mondok konkrétumot is a dicstenger mellett? Most, ugyanis a továbbiakban spoileresebb leszek.
Az évadkezdés dupla részes, és rendes, kidolgozott történetet is kapunk. A Munkaügyi Hivatal dolgozóinak ugyanis számot kell adniuk tudásukról, ami, mint tudjuk nem sok van. A kalamajka pedig elkezdődik, mivel senkinek se fűlik a foga a több száz oldalas tananyag megtanulásához. Puskákat írnak, flörtölnek a tanárokkal, egyszóval mindent bevetnek, hogy átmenjenek a vizsgán. Az egyik kedvencem, mikor véletlenül KRESZ-tételek is kerülnek a jogi kérdések közé.
A premier után pedig kezdődnek a random epizódok, a vég nélküli ökörségek. Látjuk, hogyan szembesül Elvira saját múltjával, hogyan gyűlik meg János baja a szelektív hulladékgyűjtőkkel, a rendőrséggel, miként vágják át Imrét filmforgatás ürügyén, hogyan smárolja le Ganxsta Zolee az egyik szereplőt, Róbert hogyan oldja meg a műhold becsapódását és miként derítik fel Várszegi Irén kilétét.
Azt lehet mondani, hogy milyen már, nincs egy összefüggő történet sem a sorozatban, szinte csak epizódról epizódra poénkodnak, se előre, se hátra. Aki ezt mondja, az nem sok részt látott ebből a sorozatból. Ugyanis az igaz, hogy nem öles léptekkel haladnak a történetben, de senki sem róhatja ezt fel nekik olyan részek után, amiken könnyesre lehet nevetni magunkat.
Nálam az egyik ilyen rész a GBLT-s munkatársas. Zseniális epizód olyan elszólásokkal, mint Sherlock Homeless és „A te hajad is Árpi nyírja?”. A részben Katalinék úgy döntenek, hogy az iroda megítélése szempontjában nem lenne rossz egy a saját neméhez is vonzódó munkatárs. A meghallgatások pedig aranyat érnek. De nem kisebb rész A tréning vagy az évadzáró sem. A Szabó Kimmel Tamás vendégszereplésével készült részben Elvira maga volt a női Danny Crane. A mimika, a testbeszéd mind remek volt.
Az évad utolsó része pedig megkoronázta ezt az egészet. Ugyanis kiderült, a minisztérium megszünteti a Hivatalt. A munkatársak pedig pánikolni kezdtek, hol az irodát, hol egymást verték, hol pedig tiporták szavakkal a másikat a földbe. Az írók a veszekedős jelenetben sziporkáztak, olyan oltásokat hallottunk, olyan beszólásokat, amik egyértelművé teszik, hogy nem fogytak ki a poénokból. Az irodát pedig nem zárják be, ugyanis regionális szintre emelik a hatáskörét.
Értékelés: A Munkaügyek nem csak az m1, hanem Magyarország, szerintem legjobb szituációs komédiája. A szereplők az első évados útkeresés, finomhangolás után tökéletesek lettek. Azzal, hogy nincs igazán domináns karakter, azzal, hogy mindenki egyedi, nem veszi el a másiktól a reflektorfényt lesz igazán jó a sorozat. Külön-külön is jók a szereplők, de együtt tudják hozni azt, ami miatt működik a sorozat. Az interakciók, a tipikus jegyek adják az egyik meghatározó elemét a Munkaügyeknek. A másik a kellemes, annyira nem vulgáris és finom poénokkal machináló humor, a harmadik pedig a tehetséges és lubickoló színészi gárda. Ez a hármas adja azt az utánozhatatlan ízt a sorozatnak, ami miatt adtam ezt a pontszámot.
10/10
