A Híradósokkal először szinkronosan találkoztam talán a televízióban, de amennyit láttam belőle, annyi alapján felejtősnek tűnt mind a készítő, mind a színészek ellenére. Ez nem az én világom, gondoltam. A lassan csordogáló, drámásabb sorozatoknál kell valami, ami megfog, legyen az egy színész, vagy egy karakter, amihez kötődhetek. Ebben a sorozatban pedig nem volt ilyen. Eddig. Mert meg kellett néznem az első részt az elejétől, hogy rájöjjek, ekkora királyság mellett nem lehet csak úgy elmenni pár jelenetnyi nem tetszés miatt.
A sorozat nem szól többről, mint a híradóról, annak a szerepéről, a rajta dolgozókról és úgy az egész szakmáról. Látjuk, hogyan kapják a híreket, hogyan szerkesztik egésszé, eladhatóvá őket, mivel fejelik meg, hogy felkeltsék a nézők és esetenként a reklámozók érdeklődését és abba is betekintést nyerünk, hogy mennyire éles harc folyik a televíziós piacon és a híradónál, mint munkahelyen.
A készítő nem egy kispályás ember, hiszen olyan dolgokat tud a háta mögött, mint Az elnök emberei, vagy A közösségi háló forgatókönyve, amik egytől egyig remek, szinte megkomponált munkák. Aaron Sorkin pedig úgy döntött, hogy karakterközpontú sorozatot készít egy olyan valamiről, amit mindenki ismer, amit mindenki néz. A híradósok pedig remek alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy az író ismét megcsillogtassa tudását.
Az első rész hatásos jelenettel kezdődik, amikor a főszereplő egy diáklányt lehord a sárga földig, majd utána a hazájának, az Amerikai Egyesült Államoknak is beolvas egy ízeset, rávilágítva igen égető és bajos problémákra. A szabadszájúsága azonban nem csak a jelen levő egyetemisták és politikus körében, hanem munkaadó csatorna dolgozóinál is kiveri a biztosítékot. Főhősünket pedig szabadságra küldik. És itt kapcsolódunk bele a fordulatos eseményekbe. A továbbiakban spoileresebben folytatom.
A menő híradós azzal szembesül, hogy koránt sincs annyira befolyása a munkatársai felvételébe, mint gondolta, illetve a stábja gondol egyet és az újonnan kinevezett hírműsor vezetőjéhez csatlakozik. A Jeff Daniels által megformált szereplő pedig rájön, hogy nem csak, hogy nem foglalkozott eleget a munkatársaival - van, akinek a nevét sem tudja -, hanem emberszámba se vette őket. Ennek köszönhetően pedig alig pár embere maradt, akik mellé a csatorna igazgatója fel is vett új embereket.
A sorozat pedig innentől kezdi kibontani, a kezdetben kis csomagok formájában a nézőknek adott adagokat és ismerjük meg egyre jobban a szereplőket. A karakterek között igazán újdonság nincs, van a terheket cipelő, kissé megtört, de zseniális főszereplő, az ő támasza és ellentéte, egy karakán, gyors észjárású, határozott nő. Kapunk egy szerelmes párt, akiknek a kapcsolata nem éppen fényes, ugyanis a hölgy kissé esetlen, szeleburdi, pörgős, kislányos, míg a férfi jóképű, magabiztos és néha lekezelő, ám emberi, s az ő mindennapos problémáit látjuk, ahogy a munka mellett próbálják megoldani azokat. Emellé van egy új fiú, aki kinézetben jobban passzol a hölgyhöz, de átnéznek rajta ilyen szempontból. Valamint két, mondhatni mellékszereplőt is látunk: egy technikust, aki próbálja elkerülni, hogy a munkatársai személyes beszélgetéseit kihallgassa, illetve egy csatornaigazgatót, aki a tapasztalatot, az érettséget szimbolizálja, humort véve az epizódba.
A szereplők annak ellenére, hogy tipikusak, tökéletesen vannak megformálva. Az HBO ezen sorozatának pedig sikerült olyan színészeket összeválogatnia, akik szerintem nem csak, hogy hitelesek, hanem profin hozzák azt, amit Aaron Sorkin-ék kitalálnak. S olyanokat találnak ki, amik élvezetessé teszik az első részt. Remek párbeszédeket, klisé és erőlködés mentes dialógusokat hallunk. Élvezet nézni, ahogy a színészek lubickolnak a szerepükben, és annak ellenére, hogy mennyire profi az, akit eljátszanak nincs az, hogy az adott szereplő felsőbbrendű lenne, idegen a nézőktől. Vannak esendő jegyeik, amik emberibbé teszik őket.
Az első rész története finoman lett kidolgozva. A megalapozás után nem borítják az egészet a nyakunkba, hanem a gyorsabb cselekmények ellenére fokozatosan viszik bele a nézőket az élménybe, s ezért lesz egyre hatásosabb az egész rész. A végén pedig több csattanót is kapunk. Az első maga a jól összerakott híradás és a közben zajló munka, a másik pedig a két főszereplő kapcsolatának alakulása.
Értékelés: A The Newsroom egy precíz és kifinomult sorozat. Az első jelenetek még nem rántanak be, nem ront ajtóstul a házba, hanem építkezik mind a történet, mind pedig a szereplők. Aki olyan sorozatot szeretne, ami igényesen van elkészítve, csavaros a története, izgalmas, érdekes és olyan témát dolgoz fel, amit még nem sokszor a televíziós sorozatoknál, akkor nézzen bele az első részbe. Az pedig az író munkamorálját jellemzi, hogy annyira maximalista, hogy a második évad első két részét újra írta, mivel nem volt elégedett. Az HBO pedig belement, hogy forgassák újra ezeket a részeket.
9/10
